Sziasztok!
Visszatértem! Illetve tegnap visszakaptam a notebook-om, aminek a DVD-je sajna javíthatatlan.
Bár ezt sejtettem, azért most meglettünk volna e nélkül a kiadás nélkül, a notebook-hoz a belső DVD író horror árú. Valszeg külsőt veszek. Voltunk tanácsadáson is, Manó 9,2 kg és 75 cm. Voltunk szemészeten is, kaptunk szemcseppet, tágítjuk a pupilláját, hétfőn megyük vissza dioptria és szemtengely-ferdülés vizsgálatra. Remélem nem kell neki szemüveg.
Szülinap megvolt ma egy hete szombaton, de nem volt sajnos felhőtlen.
Nagymamám szokás szerint bekavart. Miután 3-szor is megbeszéltük, hogy ebédre várjuk, és még mondta is, hogy kb. negyed 12 fele ér ide, ennek ellenére sikerült neki „elfelejteni” és délután jött a nagynénémmel.
És persze tök ártatlanul közölte, hogy ő nem emlékszik rá, hogy hívtuk ebédre. Mikor anyukám kérdőre vonta, hogy miért csinálja ezt velem, közölte, hogy majd egyszer mi is megöregszünk és feledékenyek leszünk. Na ekkor borult ki nálam a bili, és mondtam neki, hogy érdekes a többi dédunokája születésnapi ebédjét nem felejti el.
Nem is az bántott, hogy engem hülyének néz, hanem, hogy a gyerekemet veszi semmibe, és még el is várja, hogy bevegyük a meséit. Sosem volt felhőtlen a viszonyunk, ő nem igazán szeretett engem soha, és bármit csináltam én sosem voltam jó neki, nem úgy mint a munkakerülő, csavargó unokabátyám.
De most végleg elrúgta a pöttyöst, meg is mondtam anyunak, hogy innentől kezdve én befejeztem a jófopizást. Bocsánat, hogy így panaszkodok, de nagyon rosszul esett ez az egész, és jó „kibeszélni” magamból.
True! Nagyon szívesen a papírokat.
Linda! Nagyon jók a képek, és Laura annyira szép baba.
Santos! Velem a TB-nél voltak ilyen kedvesek tegnap. Bevittem leadni a táppénzes papírom, de a táppénzes ablaknál nem ült senki. Semmi gond, várunk. Már kb. 10 perce ott álltam a gyerekkel a karomban az ablak előtt és még senki nem jött oda. Átmentem a következő ablakhoz és megkérdeztem az ügyintézőt – aki semmit sem csinált - hogy neki odaadhatom-e, mert 10 perce itt állok. Erre nagy „kedvesen” megkérdezte, hogy „És, nem ér rá?” Na erre nagyon bedurrant az agyam, és hasonló stílusban közöltem vele, hogy de igen, ráérek, csak nem egy élmény 8 hónapos terhesen egy 9 kilós gyerekkel a karomban itt ácsorogni, a túlfűtött irodában.
Erre a válasz: „És most ő mit csináljon?” Na ettől aztán végképp 200 lett a vérnyomásom, ott hagytam a hülye picsát, és oda mentem a biztonsági őrhöz, és megkértem, hogy legyen szíves szólni a táppénzes ügyintézőnek, mert mint látja negyed órája itt várok, és szeretném végre leadni a papírom. Na, ennek megvolt a hatása, kihívta a biztonsági őr az ügyintézőt, odaadtam neki a papírt, amivel neki semmit sem kell csinálnia, csak a többihez tenni.
Még mindig le tudok döbbenni, hogy milyen tuskók dolgoznak az ilyen hivatalokban, persze tisztelet a kivételnek. De ilyenkor mindig az jut az eszembe, hogy én csak egyszer próbáltam volna egy ügyféllel ilyen hangnemet megengedni, úgy kivágtak volna a munkahelyemről, mint a macskát sz..ni.
Csilla! Üdv itt, és nagyon boldog szülinapot a kisfiadnak.
Vacsorára Manó is mindig azt kapja, amit mi eszünk. Mi általában „szárazat” vacsizunk, vagy melegszendvicset, illetve Milupa tejpépet szoktam neki adni.
Lányok! Manó már hónapok óta nem issza meg a tápszert esténként, sőt az utóbbi pár hétben reggelente is van, hogy csak 130-150 megy le. Azt mondta a védőnő, hogy nem kell vele foglalkozni, adjak neki „rendes” reggelit.
Na befejeztem a kisregényem, jóccakát mindenkinek.