Sziasztok!
Itt vagyok, pénteken engedtek haza végül. Nem volt egyszerű történet, és ami a topik neve "élménynek" nem hívhatom. Levi és a szervezetem annyira nem akartak elszakadni egymástól, hogy a szombat délutáni 6 óra körüli méhszáj érleléstől (ballonos) kezdve vasárnap reggelre eljutottunk a császármetszésig.
Szóval a nulláról indítottak, a méhszáj az első 3-4 cm-t ezzel a lufival gyorsan elérte, utána burokrepesztés és vártunk.. Semmi fájás, semmi 2-3 órán keresztül. Azután oxitocin infúzió, ami rögtön generálná a fájásokat, nálam semmit nem művelt 2 órán keresztül, azután viszont 2-3 percesek egyből, viszont ahhoz nem voltak elég erősek, hogy méhszájat tágítsák, úgyhogy vártunk reggel 6-ig. Nem lett 3-4 cm-től nyitottabb, hiába volt minden. Tehát maradt a császármetszés, amire végképp nem voltam felkészülve (lelkileg). Ja, és nem akartak altatni, de a spinális érzéstelenítés mintha nem hatott volna, mindent éreztem, kértem az altatást.. Röviden, tömören..
A bennt töltött 5 nap is katasztrófálisnak volt mondható, alighogy feleszméltem vasárnap, hozták Levit, szinte felkelni sem bírtam. Megkértem a csecsemős nővéreket, hogy mutassák meg a köldökápolást, tisztába tevést, majd jönnek.. Estig senki, a szobatársam segített. Kedd reggel már nem hitték el nekem, hogy még nincs tejem és Sarlai "szuper" doktornő megállás nélkül kézzel, géppel fejte, mert "olyan nincs, hogy nincs tej". A gyerek semmilyen pótlást nem kapott, mert a jelszó szoptatni, szoptatni, szoptatni! A cukra alacsony volt, ezért 3-6 óránként bökdösték a sarkát, szegénykémnek mindkét sarka nagyon csúnya. Persze azért volt alacsony a cukra, mert nekem nem indult a tejem, harmadik napra és sok könyörgés és az engem operáló orvos hatására végre rájöttek.
Ja, Ruttner doktorom külföldön, akit mondott maga helyett, Lázár doktor vidéken, így az ügyeletben lévő Horváth Mihály operált.
Szóval a kórházban szinte minden nap zokogtam, hogy nincs elég tejem a gyerek sír, éhes, és azt gondolják rólam, hogy nem akarom szoptatni, úgy kezeltek. Könyörögtem 3 óránként, anyatej pótlásért, volt, hogy azt mondták nincsen. (BABABARÁT!)
Azt vettem észre, hogy itt annak jó szülni, aki a második babát szüli, normális úton, egyből szoptat és mindent flottul csinál, őket 2 nap alatt hazaengedték. A többiek annyira nem járnak jól, szerintem.
A lényeg, mostmár itthon vagyunk, megnyugodtam, kicsit több tejem van (minden szopi után mérlegelünk) de tudok adni a kisfiamnak pótlást, ha kell (tápszert) és nyugodt, békés, gyönyörű bébi! Nagy megrázkódtatás volt mindkettőnknek az elmúlt hét.