Még nem jutottam el az ágyik, de már megyek is. Csak hoztam az adósságomat.
Próbáltam rövid lenni...
Ja Hajni köszi a választ. Móni lassan akkor kell valami a póló alá, mert a folt megmarad.
Hajrá tejcsi. Apa pedig tök aranyos lehet.
Íme:
Szüléstörténet:
Megpróbálok rövid lenni.
Hétfőn 13 órakor voltunk a szokásos nst-n, majd a dokinál kiértékeltetni. Folyásra panaszkodtam, erre megvizsgált. Nem fájt, még kellemetlen sem volt, de azért rendesen szétnézett, hogy nem jött-e előre e köldökzsinór. 4cm-re voltam nyitva.
Manó már a doki után nem volt hajlandó aludni, így lent maradtunk a játszin, még semmi jele sem volt a szülésnek.
Este már fájdogáltam, de a szokásos jóslónak gondoltam, na meg piszok fáradt voltam, amit a délelőtti pakolásnak, vasalásnak tudtam be. A fiúk elmentek csavarogni, én addig pihiztem, fürödtem. Apa meg is jegyezte, hogy alternatív szülésre készülök.
Manó kivételesen már 9 órakor aludt, így végre nyugodtan meg tudtam nézni a filmet.
Éjszaka voltak már fájásaim, de lusta és fáradt voltam nézni az időt, inkább aludtam.
Hajnál háromkor ébresztett Manó a szokásos tűtűért, (érdekes mióta meg van a tesó nem kell fel inni). Egyúttal megejtettem az ilyenkor szokásos pisi járatot. Na ekkor ment el a nyákdugó, innentől felgyorsultak az események. Egyből 5-6 perces fájások jöttek, de nem a light-os formában. Vártam párat, és hívtam Mutit, hogy indulhatnak. 75 km-t kellett levezetniük, kb. 40 perc alatt itt is voltak, jó, hogy nem mértek. Manót összeszedtük, aki már vigyorgott, hogy megyünk a Tesóért. Én két fájás közt leszaladtam a kocsihoz. Hívtam a szülésznőmet, aki elsőre azt hitte, hogy szórakozom vele. Mivel egy másik kismamával együtt jártunk vizsgálatokra (tehát ugyanaz a brigádunk volt), és délután Ő is 4cm-re volt nyitva, és pont akkor hívta mikor én. Csak én fájást produkáltam, náluk meg elfolyt a magzatvíz.
Mire a kórházhoz értünk (kb. a lassú tempó miatt 10 perc volt, na meg pénzt is most vettünk fel) már 2 perces fájásaim voltak. A másik kismamával egyszerre gurultunk be a sürgősségi mögé. Kb. 4 óra lehetett. A szülésznőnk már várt, meg volt a pisi vizit, vérnyomásmérés, adat felvétel, addigra a dokink is ott volt. Gyors vizsgálat, mind a ketten 8 cm-re voltunk kitágulva. Csak már nekem nagyon erősek voltak a fájások. Már csak görnyedni tudtam a székre. A dokim viccesen meg is jegyezte, hogy a versenyfutáshoz a rajtállás már meg is van.
Előkészítésre (beöntés, borotválás) már nem volt idő. Rohantunk fel a szülészetre.
Közben Mutiék is megérkeztek. Manót átvették, és mentek haza.
Szülésznőm csak úgy dobálta szét az ágyat. Felfeküdtem, pocakra felkerült a tappancs. Na ekkor már nagyon- nagyon fájt. Közben rohanás a másik kismamához, őt is előkészíteni.
Már amikor legközelebb jött a brigádom, már át is öltöztek, pedig 2 perc, ha eltelt. Megint a szép halványsárga szerkó volt rajtuk, olyan megnyugtató volt, olyan mintha nem is szülésre indultak volna. Azért erre a kis időre is kértem gázt. Ezt nem hagytam volna ki. Megtörtént a burokrepesztés, ami cseppet sem fájt. És már szültünk is. Infúzió és társait nem kaptam. Az első két nyomásra semmi, de azt hittem szétszakadok. A jól ismert fájások jöttek…Utólag csak a jóra emlékszik az ember, a nagy fájdalomra nem, na egyből elő jött a régi emlék, jé ilyet már éreztem…Utolsó előtti nyomásnál kint volt a buksi, juj, de kellemetlen volt, majd az utolsónál kicsusszant Ákos. A megkönnyebbülés megint felemelő volt.
Megkaptam Ákost pár percre, majd elvitték rendbe tenni. Ja és Apa nem ért be. Pedig csak átöltözött, de mire bejutott, túl voltunk rajta. Félóra volt az egész.
Kivételesen stoppolásra sem egyből került sor, de fájt mint mindig, tehát a gázt visszakértem.
Meg is jegyezték, hogy én szülni már csak a gáz miatt járok. (A dokim adott egy tippet a varrat szedésnél, bármikor szükségem lenne egy kis gázra, hívjam a mentőt, mindegyikbe van. Na, jó, csak a feszült hangulatot akarta oldani.) Az őrzőbe 2 óra helyett, kb. 6 órát voltam, mert telt ház volt a szülészeten, és nem volt szobám (az A oldalon). De tök jó volt, megkaptam Ákost, szopiztunk, gyönyörködtünk…
Végül is u.a szobába és u.a az ágyba voltam mint Manóval, teljesen véletlenül. Megint felért a kórházi napok egy nyaralással, mindenki nagyon kedves volt velünk. Talán még lesz egy Tesó, de Fájó szívvel hagytam én is ott a szülészetet, hogy talán utoljára jártam erre.
Na ez volt a rövidített verzió, remélem, nem untattam senkit sem halálra.