Sziasztok!
Ölelés az újaknak!
Valahogy nem meglepő, h egyre többen leszünk. Amikor nálunk volt a gond, mondta a dokim, h minden 5. terhesség műszeresen befejeződik a 12. hét előtt. Ebben pedig nincs benne az, akiknek csúszik a mensi, de aztán 1-2 héten belül megjön, vagyis spontán elhal.
Minket az akkori dokim azzal vígasztalt, h oka volt a bajnak és jobb így, a természet tudja mit tesz. Én ebbe kapaszkodtam és ma is ez ad erőt. Mi mindnyájan mindent megteszünk az egészséges babákért, de a természet is beleszól.
Lányok! Nektek is adjon erőt, h élünk, h képesek vagyunk szeretni. !!!
Juca!
Megértelek, Nálunk ugyanez megy. Ábel is pakol rendületlenül. Már nem tudok hová elpakolni, na meg nem is akarok. Meg kéne tanulniuk, h nem pakolászhatnak szét mindent. Néha én is utálom magam amiatt, h percenként tiltok valamit, de másképp nem megy. Igaz nem sokat érek el a tiltással. Ábel ráadásul mindent a szájába vesz. Már az edényeim, konyhai dolgok, dobozok, asztalok, székek, könyvek....mindenen rajta van a DNS-e
vendégségben Ő is tündér...
A megoldást én sem tudom, csak reménykedem, h egyszer vége lesz ennek a korszaknak is.
Anna!
Az életjelnek örülünk, gyere amikor tudsz! Pirihez kitartás!
Dreika!
Nekünk is 3 hónapot mondott a doki, de többet vártunk. Nem derült ki ugyan mi okozta a vetélésemet, de megpróbáltuk rendezni az életünk és kizárni a veszélyforrásokat. ÍGy Ábel a vetélés után 7. hónapban fogant meg.
Nincs rá sablon ki mennyit vár.
Mimi!
Megmutizod a frizurád? Mit szóltak a fiúk??? Örülök, h jobb a kedved, bár hiányolom a képeket
Babett!
Néha szomorkás, néha nem...hullámzunk és ez így van jól.
Mesélj kicsit, család, munka..amit gondolsz...
Linácska!
tetszik az optimizmusod! Hogy van Lili???????????
Lilia!
Neked is szorítunk, gyere, amikor tudsz!
Monti!
Mi volt ma a kajcsi???
Te most táppénzen vagy vagy szabi????
Luca!
Jó volt tegnap dumcsizni!!
Képzeld, Ábel 11 körül felsírt, de úgy, mint még soha. Rohantunk az ágyhoz, kikaptuk ...nem tudni mi volt vele, de nagyon megijedtem.
Jó szakmád van, én is akartam menni ilyen suliba, de kecskemétre járni miközben dolgozni is kellett...nem ment, aztán meg Ábel, Tirza.....
mese!
Mesélj Te is, képeket is szeretjük!
Olyan szépen irod: bearanyozza a napjaid..teccik!
Kacika!
Petid??????? Úgy örülök, h jól vagytok, eszembe jut , h mennyire szorítottunk.......csak így tovább!!!
Andi!
Várjunk türelmesen, de azért ha tudsz gyere!!!!
Rólunk:
vérezgetek...nem tom mi ez, ilyenben még nem volt részem......lehet, h ez a barnázás??????? passz...csipp-csepp...Pirinek korai....
Kérdeztétek mi volt a gondom, amikor Ábelt vártuk. Nem akarok rémtörténetet, szerencsére nincs is. A vetélés miatt rettegtem az UH-tól. Mások örömmel mentek minig, alig várták, h lássál a pocaklakót én meg rettegtem. A dokim mindig azzal kezdte: JÓL VAN ...és utánna diktálta az eredményeket az asszisztensnek, magyarázta mit látunk....
Sosem volt semmi gond, de nekem a gyomrom görcsben, Bence jött Velem (kihisztiztem, h mindig elkísérjen...)
A 28. hét körül kellett menni EKG-ra, ott is szétizgultam magam, rossz is lett így kardiólógia.......még 24 órás monitort is kaptam, egy csomó gyógyszert, holott mondtam, h csak az idegesség a baj forrása. A vérnyomim 170/120 is volt, itthon meg 110/70...7 héten át ingáztam a lakás és a kardiológia között, mire megkaptam a pecsétes papírt, h szülhetek spontán.
Utánna meg a szüléstől rettegtem, h nehogy ott legyen baj, nehogy meghaljon, ne legyen császár........
hát ennyi.....
szaladok, fiaim hiányolnak, de nagyon...
puszik!!