Elnézést mindenkitől, kicsit hosszú, de érdekes. Akár ügyvéd nélkül is nyugodtan megkeresheted a munkaügyi bíróságot, mert a lenti esetben pl. két év késéssel jelentette be a csaj, hogy amikor átszervezés miatt kirúgták, terhes volt és még így is nyert
!!!
BH2005. 366
Ha a felperes munkavállaló-nô a munkáltatói rendes felmondáskor nem tudott terhességérôl, ezt követôen az - elsôfokú eljárásban erre alapított felmondási tilalom alapján - jogszerűen kérheti az intézkedés jogellenessége megállapítását. Nincs olyan jogszabály, amely a keresetváltoztatás elbírálását az idôhatáron kívüli további feltételtôl tenné függôvé [1952. évi III. törvény 146. § (1) bekezdés; 1992. évi XXII. törvény 90. § (1) bekezdés d) pont].
A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és az alperesnek az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 100. §-ában szabályozott jogkövetkezményekben marasztalását kérte a munkaviszonya helyreállítása mellôzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsôfokú ítéleti tényállás szerint az alperes a menedzser asszisztens felperes 1999. október 4-étôl fennállt munkaviszonyát a 2000. november 14-ei rendes felmondással azzal az indokolással szüntette meg, mely szerint a K. Centrum átszervezése következményeként a felperes munkaköre megszűnt.
A felperes vitatta az indok valós és okszerű voltát, továbbá a rendes felmondás közlésekor fennállt terhessége alapján felmondási tilalomra is hivatkozott.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a rendes felmondás indokolása megalapozottságát az alperes bizonyította, a felperes munkaköri feladatai a S. számítógépes rendszer bevezetésével jórészt megszűntek, a fennmaradó feladatokat más munkavállalók között szétosztották. Az alperes a felmondás elôtt a kollektív szerzôdés 4.2. c) pontja alapján vizsgálta a munkaviszony megszüntetés elkerülhetôségét, a felperes számára azonban nem volt felajánlható munkakör. Az alperes alkalmazott ugyan új munkavállalókat, ôk azonban a K. Centrum átszervezésével összefüggésben bôvített ügyfélkapcsolati rendszerben kialakított, a felperesétôl eltérô munkakörben dolgoztak.
A munkaügyi bíróság az Mt. 3. §-ában meghatározott együttműködési kötelezettség elmulasztása miatt nem találta megállapíthatónak a felmentési tilalomra alapított jogellenességet. A felperes ugyanis a rendes felmondás közlését követô több mint két évvel hivatkozott az elsôfokú eljárásban arra, hogy a gyermeke születése idôpontjából megállapíthatóan a közléskor korai terhessége állt fenn. A munkaügyi bíróság szerint a tilalom fennállását a felperesnek haladéktalanul közölnie kellett volna az alperessel, azért, hogy a felmondást jelentôs hátrány bekövetkezése nélkül visszavonhassa.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsôfokú ítéletet a per fô tárgya tekintetében helybenhagyta, a felperes által fizetendô elsôfokú perköltséget leszállította.
A másodfokú bíróság megalapozottnak találta a - részbizonyítás alapján kiegészített - tényállás alapján az elsôfokú ítéleti jogi következtetést mind a felmondás indoka, mind pedig a felmondási tilalom tekintetében. A másodfokú bíróság szerint a munkaviszony megszüntetése ugyan objektív felmondási tilalomba ütközött, és noha arról a per adatai szerint a közléskor a felperes maga sem tudott, utóbb azonban a munkáltatóját reális idôben nem tájékoztatta, nem adott módot a kisebb megterhelést jelentô anyagi reparációra. Ezért a felperes nem tarthat igényt a jogellenesség anyagi jóvátételére. A megyei bíróság egyetértett azzal az elsôfokú ítéleti megállapítással, hogy a felmondáskor - az alperes sz.-i telephelyén - a felperes által betölthetô üres munkakör nem volt.
A felperes a jogerôs ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetének helyt adó határozat hozatala iránt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Sérelmezte az alperes kollektív szerzôdése 4.2. c) pontjában elôírtak megsértését. Álláspontja szerint a rendes felmondás elôtt az alperesnek vizsgálnia kellett volna, hogy a munkaviszony megszüntetése elkerülhetô volt-e. A felmondási tilalmat illetôen arra hivatkozott, hogy az elsôfokú eljárásban az alperes és a bíróság számára is nyilvánvaló volt az elôrehaladott terhessége, amibôl erre való hivatkozás nélkül is következtetni lehetett a felmondáskori tilalomra.
A Legfelsôbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerôs ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a kollektív szerzôdés hivatkozott pontját a felperes tekintetében nem kellett alkalmaznia, azt viszont helytállóan állapították meg a bíróságok, hogy a felmondás elkerülhetôségét vizsgálták, a felperes számára betölthetô munkakör nem volt. A felmondási tilalom tekintetében alaptalannak találta a felülvizsgálati érvelést.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A felmondás indoka és a kollektív szerzôdés 4.2. c) pontja tekintetében a jogerôs ítéletben kifejtettekkel a Legfelsôbb Bíróság egyetért. Az alperes új üzletpolitikája miatt a K. Centrumnál végrehajtott átszervezés miatt a felperes munkaköre megszűnt. Az a körülmény, hogy az új üzletpolitika alapján a felperes munkaköri feladataitól eltérô feladatok ellátására az alperes új - üzleti kapcsolataik miatt kiválasztott - munkavállalókat alkalmazott, a felperes rendes felmondása jogszerűségét nem érinti. Helytállóan, a per adatainak az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-a szerinti mérlegelésével állapította meg az elsô- és a másodfokú bíróság azt is, hogy az alperes nem sértette meg a kollektív szerzôdés hivatkozott szabályát. A jogerôs ítélet az erre vonatkozóan kialakított következtetést részletesen és meggyôzôen tartalmazza [Pp. 221. § (1) bekezdés].
A másodfokú bíróság az Mt. 90. § (1) bekezdés d) pontja helyes értelmezésével fejtette ki, hogy a felmondás közlésekor fennálló terhesség a munkavállaló és a munkáltató tudomása nélkül is felmondási tilalmat valósít meg. A felmondási tilalom miatti jogellenes megszüntetéssel kapcsolatos igény azonban a tilalomra hivatkozó kereset alapján érvényesíthetô.
Az irányadó jogerôs ítéleti tényállás szerint a 2001. július 19-én szült felperes terhessége a Család- és Nôvédelmi Központ igazolása szerint 2000. október 10-20-a között kezdôdött, tehát a felmondás 2000. november 15-ei közlésekor már fennállt, bár a felperes errôl akkor még nem tudott. Mindezeket a tényeket az alperes nem vitatta. A felperes keresetét az elsôfokú eljárásban 2002. november 22-én annyiban módosította, hogy a jogellenességet felmondási tilalom alapján is kérte megállapítani.
A munkaviszony megszüntetését követôen az Mt. 3. § (1) bekezdésében szabályozottak megszegésére az eljárt bíróságok tévesen hivatkoztak.
A Pp. 146. § (1) bekezdése értelmében a felperes a keresetét az elsôfokú ítélet hozatalát megelôzô tárgyalás berekesztéséig bármikor megváltoztathatja, feltéve, hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített jog az eredeti keresettel azonos jogviszonyból ered, vagy azzal összefügg. A felperes - aki az elsôfokú eljárásban egyébként jogi képviselô nélkül járt el - a keresetét eszerint a jogalap tekintetében jogszerűen módosíthatta. Nincs olyan szabály, amely a Pp. 146. § (1) bekezdésében meghatározott idôhatáron belüli keresetváltoztatás elbírálását más feltételtôl függôvé tenné.
A jogi képviselô nélkül eljárt, a házastársa által képviselt felperes a gyermeke születését követô tárgyaláson hivatkozott a közléskor már fennállt, de általa akkor még nem ismert felmondási tilalomra, ami a gyermek születése után volt megállapítható. Az alperes ekkor a jogellenesség tényét nyomban elismerte. A másodfokú eljárásban elôadta, hogy a felperes visszahelyezése az addigra lezajlott átszervezés miatt nem lett volna lehetséges. Mindezek, különös figyelemmel a közléskor fennállt terhesség tudomásra jutása körülményeire, nem támasztják alá a másodfokú bíróság érvelését arról, hogy a felperes nem adott módot a jogellenesség orvoslására.
A kifejtettekbôl következôen a másodfokú bíróság ugyan helyesen hivatkozott a közléskor fennálló terhesség tényén alapuló felmondási tilalomra, a Pp. 146. § (1) bekezdése figyelmen kívül hagyása, és a részletezettek alapján téves következtetés miatt utasította el a jogellenesség jogkövetkezményei iránti keresetet.
Mindezekre tekintettel a Legfelsôbb Bíróság a jogerôs ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedôen - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, megállapította a rendes felmondás jogellenességét, és az Mt. 100. § (5) bekezdése alapján a közbensô ítélet meghozatalakori idôpontban a munkaviszony megszűnését, mivel a felperes eredeti munkakörébe történô visszahelyezését nem kérte. Az anyagi jogkövetkezmények tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.216/2004. sz.)
Zárójelben jegyzem meg: ilyenkor kifejezetten örülök, hogy nem pasi vagyok. Szegény férjem. 
, a véleményem annyi róla, hogy naggggyon finom, csak sajnos a baba számára nincs benne tápérték! (Én könnyen beszélek, mert még nem kívánok édességet! ) Ezért nem is fogok hegyibeszédet mondani! 
Egyszerűen úgy állt ki a parkolóból hogy nem nézett egyetlen türörbe sem én meg épp ott merészeltem haladni a kocsimmal....szal most a szervíz intézi a biztosítós ügyeket és jövő hét közepén viszem, a kocsit a szervízbe.Ha addig kész lesz akkor tudok menni, de ha nem akkor innen Gödöllőről tömegközlekedve nem igazán egy leányálom,főleg este későn hazafelé 
