Sziasztok!
Még mindig nem volt időm végigolvasni! Csak a lényeg!
Éljen Marek és Bálint! Sok tejcsit és gyors felépülést!
Szoptatási tanácsokért nagyon hálás vagyok! (Ciripke, Jolka, Andi, Gabcii, Zsu jaj, nem hagytam ki senkit, ugye?) Lassan alakul a dolog! Csak nagyon rossz volt, h itt éhezett a gyerekem és én meg mindennel próbálkoztam (még kutyasz*rt is ettem volna, esküszöm!) és csak nem akart alakulni!
És egy kis szülés történet:
Amúgy én egy kis lelkiismeretfurdalással indultam neki a múlt csütörtöki napnak, mivel volt egy olyan érzésem, h Janka még lehet, h maradna! De nem, mert már előző éjszaka is olyan furán éreztem magam (lehet, h jóslóim voltak, csak nem vettem észre? ), mindenesetre csütörtök hajnalban pisilni indultam, már visszafelé tartottam a lépcsőn, amikor puff, elöntött a magzatvíz! Szegény férjem a csobogásra ébredt , hívta a dokinkat (3/4 2 volt!), én álltam a kádban és néztem a lábam közül kizúduló Niagarát... megkérdeztem a dokimat, h akkor most mi van? Ő mondta: akkor nem utolsó leszel a műtéti rendben, hanem első! Kérdeztem, zuhanyozhatok-e, meg ilyenek... mondta: nyugi, persze, aztán gyertek a kórházba!
Zuhanyzás, hajmosás (na jó smink nem volt, és körmöt sem lakkoztam! ) elindultunk (ugye már minden útra készen állt!). Nagyon gyorsan beértünk a kórházba. És olyan jó volt: halkan szólt a kocsiban valami jazz, szemerkélt az eső... Tényleg nyugisan értünk be!
A szülőszobán mi ébresztettünk mindenkit, mert üres volt! Megvizsgáltak, h nem fordult-e meg a gyerek (Fenék?, nem fenék?, fenék!-mondta az ügyeletes doki!), rám rakták a CTG-t, csak egy kis sólámpa égett. Csend volt, nyugi... Nekem meg közben szép kis fájásaim kerekedtek. Már két percesnél jártam, amikor mentem az előkészítőbe: egy kis beöntés, egy kis borotva! (Nem olyan vészes csajok! Hallani róla rosszabb, mint csinálni!), Aztán kaptam egy infúziót (meg utána még sokat!), és irány a műtő! Az aznapi éjszakásoknak én voltam az utolsó, de szerencsére nem kapkodtak! Megkaptam az érzéstelenítést, pillanatok alatt hatott és már kaszaboltak is!
Jankám egy pillanat alatt kipenderedett (hát, úgy jött a világra, h először kakilt egy nagyot, utána pisilt... szóval tojik a nagyvilágra ez a kiscsaj ), a dokim egy nagy "jó reggelttel" köszöntötte, ő visított (azóta ebben a számban bajnok! ). Még úgy magzatmázasan hozták megmutatni, én bőgtem mint egy zálogos tehén! Aztán rendbe rakták, mondták az adatait, odarakták újra a fejemhez! Majd kivitték az apjához!
Engem közben szép lassan összehímeztek, rétegenként! Majd megkaptam a gyöngyös pírszinget a végén (a legutolsó réteg elvarrása gyönygyökkel történik!) és már mentem is az örzőbe! Apa már várt a folyosón, lenn az örzőben is ott volt velem, itatott, babusgatott. Majd elég hamar kihozták KisJankát. Nézegettük egymást... azóta is ismerkedünk.
Bocsánat, ha túl hosszú lettem...
Majd, ha már végre le tudom butítani a képeket, akkor meg is mutatom Nektek a kislányom!