Szia Beus!
De jó, hogy Te is mostmár többet leszel köztünk. Még atalira is tudsz jönni szuper.
Az enyémek is néha iszonyat, amit számukra unalmas helyen művelnek. Nálunk is a sport az eggyetlen megoldás, hogy kordába tartsuk kirobbanó energiájukat. Ráadásul mind a kettő jó mozgású nagyon. Múltkor egy nő majd szörnyet halt amikor a lányom pillanatok alatt a kosárpalánk tetején volt, és onnan nézte a fiúkat, ahogy fociznak. Nem engedték beállni, ezért inkább közvetítő lett. Ilyenkor nem győzök magyarázkodni, hogy én bízom a képességeiben, nem lesz semmi baj. Általában ilyenkor hihetetlenűl felelőtlen anyának tartanak látom a szemükön. Na jó ez csak egy kitérő volt.
Az előző két terhességemnél engem is küldtek kardiológiára, most nem, szerintem látszot az EKG-n, hogy semmi változás, ugyanaz a ritmuszavar...
Emlékszel, hogy el voltam keseredve, hogy szarúl alakultak a dolgok a munkahelyemen, és mennyire kezdeni akartam a tanévet, hát két hét bánkódás után úgy belejöttem az itthonlétbe, hogy néha szégyellem is magam rendesen.
Sokkal türelmesebb vagyok az enyémekkel, nem nyűg a késői edzésrejárás, szóval van előnye.
A vérnyomásunkat meg igazán átlagolhatnánk és akkor mindakettőnknek jó lenne. Legutóbb 135/80 volt az enyém. Remélem a toxémiát azért megúszom....
Norco!
Nekem is az első gyermek fíú lett. Elég sokára tudtuk meg, és én végig úgy képzeltem el, hogy kislányom lesz. A 32 héten nagy döbbenet volt számomra, hogy fiam lesz, de a 40. hétig megbarátkoztam a gondolattal. Amikor pedig megláttam minden negatív érzelem eltűnt. Vannak dolgok amik a fiúkkal egyszerűbb.