Monyo!
Alapvetően két lehetőség van. Vagy az intézetre bízzátok a választást, akkor nem kell bemenni a Krióba, csak a meddőségi központban leadjátok a férjed adataid (hajszín, szemszín, testalkat, vércsoport, stb.) és mindent ők intéznek, vagy bementek és magatok választotok. Mi személyesen választottunk, Erika viszont a Kálin keresztül.
Ha be akartok menni személyesen, akkor telefonon kell időpontot kérni donorválasztásra. Odamentek, szintén megadjátok az általatok fontosnak tartott tulajdonságokat és egy aszisztens kikeresi azoknak a donoroknak az adatlapját, akik nagyjából megfelelnek. Ő tanácsot is tudadni, hogy mik a legfontosabb dolgok (pl, ha nem akarjátok elmondani a gyereknek, akkor a vércsoport fontos lehet) Sajnos nincs túl nagy választék, különösen, ha ritkább tulajdonságokat kerestek. Azért nekünk kb. 4-5 jelölt volt, amiből az adatlap alapján én kettőt kizártam, a többit pedig sorrendbe rendeztem. Érdemes még arra is rákérdezni, hogy egy-egy donornak hány mintája elérhető. Nekünk a doki azt tanácsolta, hogy próbáljunk olyat választani, akinek több mintája is van, ha többször kellene próbálkozni, vagy a tesónak esetleg jó lehet. Végül a mi donorunknak csak egy mintája volt. Az adatlap nagyon részletes (kép nincs), de a szemöldöktől az orron, a fülön és a testszőrzeten keresztül minden rajta van, a végzettség, a hobbi és a horoszkóp szintén. Ha kiválasztottátok, akkor gyakorlatilag megveszitek a mintát (egy éve 30e Ft volt) . A meddőségi központban csak a donor kódját kell leadni, a többit (szállítás) ők intézik. A pároddal pedig aláíratnak egy papírt, hogy a donorral fogant gyermeket jogilag vér szerinti gyermekének tekinti.
Az egyetlen probléma a személyes választással, hogy ha találtok szimpatikus donort, de az első próbálkozás nem sikerül, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a következő alkalomra is lesz minta ugyanattól a donortól. Mi felírtuk az összes szóbajöhető kódot és mikor felhívtam őket érdeklődni a második inszem előtt egyikből sem volt minta, tehát újra kellett volna választani csak közben kiderült, hogy sikerült az első inszem.
Másrészt a férjemnek nem volt valami felemelő érzés(nekem sem), ezért lehet, hogy másodszorra már nem mentünk volna el személyesen vagy csak én mentem volna. Azért én úgy éreztem, hogy legalább ennyi befolyásom legyen arra, hogy ki a gyerekünk genetikai apja, meg bíztam a női megérzésemben (őszintén szólva ez alapján döntöttem).
Bocs, hogy hosszú voltam, remélem segít.