Sziasztok!!
MONTIKA!!!!!
zebraaaaaaaaaaaaa !!!!! még semmilyen "állatnak" nem örültem így!!! Ez volt az első lépés, csak nyugisan tovább előre a "Lenini úton..."
Juca!
Kérdésedre válaszolva, igen, mosó masa leszek pár napig, de remélem hamar megszáradnak a rucik. Utánna persze vasaló vilibe megyek át....na meg pakoló palkó és egyebek...
Ígérem ha lesz időm csinálok olyan cn-s csíkot és akkor követhető lesz a ciklusom. Most ha jól számolom a 16. napon járok, 09.09-én jött meg.
beszámolócska:
09.09-én hajnalban zene-bonára ébredtünk, a szomszédban nyárbúcsúztató party volt, így hajnal 3-kor elkezdtünk pakolni a kocsiba, 4-kor indultunk is. ( előtte azt álmodtam, h a gyerkőcöt itthon hagytuk és vissza kellett jönni érte, így nagyon figyeltem mindenre
) irány Baja-Pécs. Ábel aludt, a férjem vezetett én meg próbáltam ébren maradni, h szórakoztassam emberem, nehogy elaludjon. Pécsen tankolás, sajna nincs pelenkázó hely a benzinkútnál így a kocsiban ruhacsere a kölöknél, aki azzal indított, h lepisilt úgy emberesen.
Kiderült, h Piroska erre a napra tartogatta magát, így ujabb örömforrás.....Irány Barcs, majd Horvátország. Az első boltnál megálltunk és feltankoltunk rizsescsokival. (nálunk ha horvátok, akkor rizses csoki
). Amint elértük az autópályát az első lehetőségnél megálltunk, séta, toalett... Tök jó, h van egy pici játszótér, Ábel jót hintázott egy rugós játékon. Csodaszép tájak, szerpentin, 15-25 fok.......Ábel evett-dumált-bámészkodott-aludt. 16 óra körül értünk Omisba, az egyik elővároskában Ducéban álltunk meg. Olyan szállást kerestünk, ami közel van a vízhez, de nem útmenti. Amit elsőre kinéztünk az minden szempontból megfelelt. Lepakoltunk, a házigazda hozott kávét, sütit, üdítőt, bort..... igazán szívélyes volt. 30-m re laktunk a parttól és a homokos strandtól.
Nekünk ez a két hét a pihenésről, együttlétről szólt, majd ha nagyobbak lesznek a gyerekeink, akkor elmegyünk kulturálódni is. Most nagyokat pancsiztunk, játszottunk, séták.....
Ábel elöszőr meglepődött , de hamar feltalálta magát, sokat szaladgált mezítláb, pancsolt és csüngött az apján. Nekem volt lehetségem úszkálni, olvasgatni, esténként pedig a teraszon iszogatva romantikáztunk a férjemmel, miközben gyönyörködtünk a kilátásban.
Omis csodaszép hely, nyüzsög, de nincs tömeg ilyenkor már. Magyarok kevesen voltak arrafelé, de rengeteg a cseh, lengyel túrista. Egy nap volt eső, de akkor körülnéztünk Splitben.
Hazafelé tettünk egy kerülőt, de megérte. Csodaszép utakon jártunk, igaz amikor a szerpentinen, 1200m-es hegyek között egy tehén sétált, akkor kissé megijedtem....
Végül 13 óra alatt értünk haza, persze többször megálltunk. Ábel jól bírta, de az utolsó 30km-en már sírt. Nagyon sokat beszél most már, de babanyelven főleg. Szalad, fizikailag, értelmileg sokat fejlődött. Rengeteg homokot megevett, de nem tudtuk megakadályozni. Köveket is szopogatott, apa kavicsi Benőnek hívja.......
Rossz volt hazajönni, de itthon meg jó újra a megszokott környezetben.
Képeket rakok még, de igazából látni kell a valóságban. Őszintén kívánom, h mindenki jusson el egyszer Horvátországba, csodaszép és annyira nem drága.
Bocsi, most átmegyek teregető Teribe.....
később jövök...
Kavicsi Benő
Omis