Sziasztok!
Ancsi! Nagyon aranyosak a családi idill képek. Meli is nagyon aranyos, ahogy bújik a picihez és az anyuka is nagyon szép!
Húúúúú attól én is félek mi lesz, ha itthon leszünk a kórházból, mert anyukám nem lesz itt állandóan, a férjem dolgozik, így én rengeteget vagyok/és leszek egyedül már előre látom. Nem tudom hogy fogom rendezni Gergőt, vajon meg fogja érteni a pici eszével, hogy várnia kell a sorára......Csak a férjemben bízom, de ha neki munkája van, akkor van amikor este 8-ra se ér haza, de ez érthető, mert ha nem vállal, nincs pénz. Este meg anyukámnak már a porát se látom.....
A sírás dolog nagyon természetes itt a vége felé. A "külvilág" ezt hívja úgy, hogy depis a kismama. Majd elmúlik. Gerivel nekem is a vége felé kezdődött, a kórházban is rengeteget bőgtem, főleg mikor apa hazament, aztán otthon is mindenen elsírtam magam, aztán szépen elmúlt magától.
Aztán ha kicsit puffadtabb az arc, és vastagabb a száj, az már tényleg a szülés előtti napokat jelzi. Szintén Gerivel én tagadtam, és nézegettem magam a tükörben...ááááááááá nekem nem is vastag a szám! Pedig az volt, a fodrásznőm is mondta. 2 napra rá megszületett Gergő. Ez nem egy népi megfigyelés, csak van akinél látványosabb, van akinél kevésbé.
Képzeljétek, találtam egy baba-tornát nálunk, 750 pénz/alk. Nagyon jó lenne Gerivel járni, lehet, hogy jövő héten kipróbáljuk, csak ha sokat fogok intezívebben mozogni, vajon az nem indíthatja be a szülést?!
...és köszi a bókokat, majd keresek egy közelebbi képet is, bár én szégyenlősebb vagyok az átlagnál!