Jaj, Lányok!! Annyira hálás vagyok nektek! Köszönöm!!!! Megpróbálunk talpra állni és reménykedni, bár mostanában már csak a csodákba lehet kapaszkodnunk... és a hitbe. A férjemet nyugtatgatom és szeretgetem, de valami megváltozott. Minden olyan más lett.
Ezt nem tudom megfogalmazni, de iszonyúan érzem. Poénkodtunk, gyakran szeretgettük egymást, hívtuk a másikat telefonon.... most pedig ha együtt vagyunk se szólunk semmit. Ha szóbajön a "gond", akkor a gyerek nélküli jövőt tervezgetjük, és próbálom meggyőzni arról, hogy 10 gyereknél is többet ér nekem. Iszonyatos. Leírhatatlan.
Ha az Isten így rendelkezett, akkor oka van, csak még nem tudjuk, hogy mi. Ki tudja, hogy meddig élünk?! Ki tudja, hogy bele kell-e szólnunk a természet rendjébe?! Mi van akkor, ha néhány éven belül meghalunk pl. egy balesetben?!
A férjem azt mondta, hogy ezt az okt. 10-i vizsgálatot még bevállalja, és utána hagyjam őt békén. Ha itt is az derül ki, hogy "selejtes", akkor nem megyünk tovább. Feladja. Ezek után, nagyon bízom egy emberséges dokiban. A II. kerületbe megyünk. Kapás u-ba. Magánklinika. A papírjára az írta a doki (Kerepesen voltunk a Flór Ferencben), hogy hereleszállási zavarok. Már utánanéztem egy kicsit. Az a gond, ha ez időben nincs "kezelve", akkor elsorvadnak a herék. Nem tudom, hogy nálunk ez mennyire súlyos.
Sajnos az én ciklusom sem egyszerű. Most készült egy hormonprofil, mert hosszúak a ciklusaim és nincsen pé-m. Ennek az eredményét a köv. héten tudom meg. De ha valami szörnyűséget tudunk meg az andrológián, akkor a peteérés elmaradása és a rendszertelen ciklus már nem fog érdekelni. Egy kicsit kilátástalan a helyzetünk. Nagyon nekikeseredtünk.
Köszönöm, hogy szívesen fogadtatok! Szeretnék benézegetni hozzátok és erőt meríteni belőletek!
A napokban lesz egy kis időm, és végigolvasom a topikot. Szeretnélek megismerni benneteket.
Csibe! Sajnálom, hogy nem sikerült a beültetés!
Sok erőt kívánok nektek!!!!
Hálásan köszönöm a bátorító szavakat! Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikerültem...
Üdv. : Mo.