Sziasztok!
Tegnap este elhatároztam, hogy jobban vigyázok magamra, mert mi van, ha tényleg baba van a dologban.
Na vigyázhattam! Édes kisfiam kruppos lett éjjel egykor, mentő, kórház, cipeltem az ici-pici kis 20 kilós köhögő csomagomat hálózsákostól + teljes kórházi pakkunk (képzelhetitek!)
Na, kb. ennyi időm és energiám lesz foglalkozni a harmadik gyerekkel, mint amennyire most is vigyázok az esetleges babóra. És ez mind semmi, ugyanis hajnali egytől mostanig fent vagyok, hiszen nekem nem volt ágyam a kórházban (kaptam egy széket), és ma este apa nem tud hazajönni, szóval annyira fáradt vagyok, hogy már fáj. Mindegy valahogy túléljük. A lényeg, hogy a fiam jobban van (részletekkel már nem is fárasztalak titeket a kórházi életről) Ma éjszaka már remélem nem kell sehova menni és egy kis alvás is jól jönne.
Mindenesetre mensinek semmi jele (29cn), melleim szétdurranak, mellbimbóm érzékeny mint az állat. És köszi mindenkinek a drukkokat!
Judy,
Bazsinak jobbulást, hát tényleg ki lehetsz.
Úristen már a 18. héten vagytok!!! Most indult ez az egész topik, nem?
Kriszti,
hármasikrek, jesszusom, még belegondolni is félelmetes!
Erika,
apa semmit nem szól hozzá, mi erről nem beszélünk nap mint nap (szinte nem is találkozunk), de lehet hogy számon tartja a napokat (bár kétlem hogy ici-pici energiája is lenne rá, iszonyatosan el van havazva minden téren) Teszteléssel még várok, talán hétfőig. Egyedül a suli sürget, mert várják a választ, emiatt kellene esetleg megbizonyosodni.
De eszementül félek egy negatív teszttől. Életemben összesen egy negatív tesztem lett (és két pozitív
), de az borzalmas érzés, inkább várok.
Nyáriorgona