Kriszti,
megértem, hogy teljesen kivagy. Én a 2. gyereknél már 3 hónap után azt mondtam, hogy tuti valami nincs rendben, és elkezdtem volna valami kivizsgálást, aztán pont a negyedikben összejött. Annyira kiszámíthatatlan ez az egész babaprojekt. Most meg kb. két éve görcsölök egy újabb bizonytalanságban, hogy legyen harmadik gyerek vagy se, és amikor elhatározzuk (ez nálunk egy külön sztori) akkor meg nem is jön össze, újabb bizonytalanság, aztán ha megfogan, azon izgulsz, hogy maradjon meg stb. Igazából sohase lennénk boldogok, ha nem akarnánk boldogok lenni. Muszáj annak örülni, ami van. Pl. végre kisütött a nap, ma már nem kell cipelnem a nagyot, és végre a kicsi is elaludt, már azt hittem sose fog (és akkor nem tudok jönni ide hozzátok
) Az meg ha ezek után odafentről megszánnak még egy gyerekkel, az maga lesz a csoda. Mert nem dönthetünk mindenben mi, akármennyire is civilizáltak vagyunk. Ha meg gond van, jól kibőgjük magunkat, aztán pár nap után visszaállunk a régi kerékvágásba. (Majd mondjátok nekem ezt a jövő héten, miután jó kibőgtem magam...
)
Mellesleg azt mondtad, hogy keresel egy új dokit. Van már kiszemelt áldozat?
Erika,
hú, nem gondoltam, hogy ilyen gondjaid voltak. Én is elég pörgős vagyok, mindig kell valamit csinálnom, nem tudok leülni pihenni, néha az elalvás is nehezen megy. Gyerekkoromban sokat piszkált a család, hogy miért nem eszek többet, tök gebe vagyok, kár értem főzni és hasonlók. Vizsgaidőszakban több kiló lement rólam, aztán a szorgalmi időszakban próbáltam visszaszedni. Apukám egyébként dettó ilyen alkat mint én, minden porcikánk hasonlít, szerintem én csak őt örököltem. Soha nem voltam jóevő, egészen az első terhességemig, azóta ezzel nincs gond, maradt is rajtam kb. 3-4 kiló - szerencsére! Lelkileg egyébként túlérzékeny vagyok, mindenen kiakadok, sokat stresszelek, gyakran depis vagyok és sírok, de ennek ellenére nagy a munkabírásom, kitartásom, és gyakran érzem azt, hogy nincs semmi a világon, amit ne tudnék megvalósítani, ha rajtam múlik. Örülök, hogy sikerült egyedül lábra állnod, nem kis dolog. Engem nagyon érdekel ez a téma, priviben beszélhetünk még róla?
Na megint regényt írtam, bocs.
Nyáriorgona