Sziasztok!
(maminti férje vagyok, ha már az álneveknél járunk, legyek ikalav - szigorúan az általa megadott szöveget írom
, a végén hozzácsapva a legújabb fejleményeket)
Kedden, mint írtam, egész nap fájt a hasam. Este még, biztos ami biztos, megnéztem a Veszedelmes viszonyok c. filmet. Közben mértem: 10 perces fájásaim voltak. Egyébként jó film.
Lefeküdtünk, hátha tudunk még aludni.
3-kor ébredtem, hogy valami lent elpattant és elkezd folydogálni. Felkeltem, pár perc múlva elöntött a magzatvíz. Rögtön bementünk a kórházba (fél négyre értünk be - a szerk.), ahol még rendszertelen, 5-6 perces fájásaim voltak, de kétujjnyira kitágulva. A Jóisten tudja, miért a víz ment el előbb.
Egyik pillanatról a másikra iszonyat intenzív és egymásba nyúló fájásaim lettek. Kb. fél óra múlva már 4 ujjnyi voltam, mindketten fejvégűek maradtak. Dokibácsi jóslata: 6-ra már meglesz legalább egy gyerek. Neki lett igaza.
Leültettek a szülősámlira (addig fekve, NST-re kötve vajúdtam), rögtön jöttek a tolófájások, alig bírtam visszamászni a szülőágyra! Doki még az elején elmondta, hogyan kell nyomni (fájás, hasprés, három nyomás). Na, közölte, felejtsem el: kicsit nyomjak és utána sóhajtani, nem nyomni, mert jön a baba, mint a rakéta. Jött is.
Kb. 1 fájásra megérkezett Andris. Utána elvitték. Doki bácsi burkot repesztett Hangánál, de rögtön jött a fájás: a pici lány 5 perccel a bátyja után érkezett. Még gátmetszés sem volt! Alig kellett varrni. A víz elfolyásától a babák megérkezéséig 2 és 3/4 óra telt el...
Andris 2550 gr, 47 cm; Hanga 2380 gr, 47 cm. Sajnos, nem tölthettem velük sok időt, elvitték őket inkubátorba min. csüt reggelig (ma délelőtt már ki is engedték őket, egész nap vele voltak - a szerk.). Hangának sűrű a vére, Andrisnak lement a vércukra, ezért mindketten infúziót kapnak, de egyik sem nagy probléma. Három óránként mehetek szoptatni. Elég sok előtejem van, ez jó jel!
Mindenkinek drukkolok, hogy hasonlóan jól alakuljanak a dolgok!
Maminti