Sziasztok!
Lányok! A kórházi csomagot mindenki rakja ösze, aztán no para!
A megváltoztathatatlan ellen, ugysem tudtok tenni...
Mindenki finisben van, az izgalom természetes dolog ilyenkor.
Jutta: rendes apuka nagyon, hogy így melletted áll.
Nagyon kíváncsi leszek, hogy fognak telni első napjaitok, ha megazületett Dorka
Félre érteés ne essék, mindenki első és következő napjai érdekelnek, de Jutta, vhogy jobban, mert hasonlóan paragép, mint én
Hajni: rátok jár a rúd, mondhatom. Kórházban voltál, vagy rendbe jöttél? Adj életjelet!!!
Marek: te is jelentkezz.Bár, sztem haza engedtek, miért is tartanának bent.És egy 35 hetes baba, nem gondolom, hogy lehet olyan nagy, amiért megindítanák a szülést... alapos indok kéne hozzá.Bálintnak, még bent a helye.
Gyula és Andi: ismételten szeretnék gratulálni a kettő csöppséghez. Ti jól vagytok?
Zsu: de jó, hogy újra itt!
A pocak keményedés és görcsök ilyenkor már természetes. Jósló fájásaid vannak
Az meg, hogy Panka sokat mozog, nem kóros. Nagy már,egyre kevésbé fér el, persze, hogy jobban érzed, és bizony, időnként fájdalmas is. Elkezdődött a semmi nem jó időszak, és ez szülésig így is fog maradni.
Móni:CTG-n mi volt? Okosak ezek a babák, megvárnak mindent amivel még nem készültetek el. (saját tapasztalatból beszélek)
A macsek kérdést meg úgy oldottuk meg, hogy nálunk egymásból nyíló szobák vannak. A lakást teljesen átrendeztük: hálóvá, kis nappalivá a nagyszobát, a kisszobát Ádám szobának. Az ajtó felső üvegét Apa kivette, oda szúnyoghálót rakott és a szobaajtó mindig csukva, tehát macskamentes övezet lett. A hangok ,meg kiszűrődnek, ha nem vagyok éppen bent a drágámnál (megjegyzem, ez ritkán van
)
Timi: végre sikerült Majának a kaki. Hogy tud örülni az ember még ennek is... Én is úgy örülök, ha Ádika telerakja a pelust.
Jolka: Most megleptél. Asztem, te nem parázol. Jóvan, kicsit azért neked is lehet
A szüléssel kapcsolatban, hasonlóan vélekedünk. Nekem sem voltak közben magasröptű gondolataim, a testemből sem léptem ki, csak azt vártam, hogy túléljem és Ádit magamhoz ölelhessem végre és egészséges legyen. Valszeg bennünk lehet a hiba, mert tényleg van aki úgy fogja fel, hogy micsoda csodálatos élmény...
Na, nekem fájt! Annak nagyon nagyon örülök, hogy Ádiért szenvedtem el, és most itt van velünk, és megérte, de nem neveznék be most gyorsan hirtelen mégegyre.
Nem rémisztgetni akarok, bocsi hogy ezt leírtam és nem minden szülés egyforma. Van aki sokkal jobban éli meg, nem ennyire nyápic, mint én.
Ma megvolt az első sétánk. Elmentünk a doktornénihez súlymérésre. 3200 gr most a kincsem.
meg lettünk dícsérve, hogy milyen szép baba,és hogy minden rendben van vele.
A szopiról azt mondták, hogy próbálgatni kell mindenképpen. Próbálgattuk, éber volt Ádi, de fogalmam sincs, mennyit eszik és mennyi amit cumizik csak kb fél óra alatt.
Attól függetlenül a cumisüveget nem hagyom el nála, max kevesebb tápszert adok neki.
A böfizés is jobban megy, mint eddig. Ügyesedik, ahogy egyre éberebb ez a kisbogár. Még azt is mondta a doktornő, hogy a kis súlyú babákkal nehezebb eleinte. Észre vettem... Csak gond ne legyen vele, aztán majd megnő ez a kisbogár.
A rendelőben, meg a levegőn a babakocsiban olyan jól viselkedett
Ádi, de ahogy haza értünk, nagy ordítás...
Ja, a menyasszonyával is találkoztunk , őt is hozták súlymérésre
Nem nagyon érdekelték még egymást
mellügyileg, meg úgy áll a helyzet, hogy csak fejem, fejem, de teljesen nem tudom kifejni
Kb óránként fejhetnék, max 10-20 milik le is jönnek
De már úgy fáj mindkettő mellem, meg örökké vissza csomósodik
Esetleg vmi ötlet, hogy mit csináljak még??? Tudom, én vagyok a béna, de már kezd fárastó lenni.