Sziasztok!
Elnézést az eltűnésemért. Múlt héten jöttünk csak fel Pestre, eddig Kisteleken voltunk, állandó vendégsereg, plusz nem voltam jól, ki voltam száradva, emiatt alig volt étvágyam... De szerencsére már helyrerázódtam!
Röviden hogy mint volt: Nos, szó mi szó,a dokimnak igaza volt, hogy augusztus közepe...
De az ultrahangosnak nem, aki Emi születése előtt pár nappal aszonta, hogy kb. 3 kiló!
A szülés nem volt egyszerű, az 5 perces fájások után egyfolytában jöttek (szünet nélkül, na meg a burokrepesztést követően), kaptam a gázos érzéstelenítést, de nem valami sokat használt. Alig tudtam magamról. Nagyon jó volt Sándor jelenléte, mert mindig ismételgette mit kell csinálnom... meg később elmesélte pontosan hogy zajlott. Hát, a végén majdnem császár lett belőle, mert Emma nem volt jól beilleszkedve, minden nyomással vissza is csúszott, plusz rövid volt a köldökzsinór... Az mentett meg, hogy amikor meghallottam, hogy műtét...bekattant az agyam, nyomtam mint az őrült, a szülésznő hívta vissza a dokimat, aki már a műtőt készítette elő. És aztán pár nyomás volt csak tényleg.
Mostmár berendezkedtünk itthon. Emma csodálatos, alapvetően jó baba, 3 óránként eszünk, éjszaka éjfélkor kap cumisüvegből, mert cicin szeret elszórakozni, meg így megtömöm, mint a libát, és alszik 5-6-ig
A délelőtt úgy zajlik, mint itt többeknél, sok az ébrenlét, de nem csoda, mert éjszaka rendesen alszik.
Most nem voltam vele megelégedve, mert négykor ettünk, de nem igazán akart visszatentézni. Nagyon nyűglődött, kezét-lábát mozgatta, 5 percenként pityergett, visszatettem a cumit a szájába, de újra. Nem tudom, talán a pocija lehetett? Szerintetek? Pedig a pelusban most volt kakk.
íezt az oldalt tudtam most csak visszaolvasni, de a babókat megnéztem, gyönyőrűek!
Én is teszek képeket, majd az albumba is, csak most rohanás...
Sziszike, nagyon köszönöm az sms-t, már tényleg nagyon jönni akartam! Megadtad a végső lökést