Sziasztok
Nálam az is baj volt, hogy a koriban nem nagyon akart beindulni a tejem. Azt mondták, egyikre is rakjam 20 percet, a másikra is... De hiába cumizta, nem jött, sokszor keltegetni kellett, mert kifáradt és bealudt. 40 perc cici után (én már sebes voltam) kapott anyatej pótlást (az Istvánban, ahol tudvalevőleg nem adnak semmit) pohárból. símán lecsúszott. Mondjuk "orvosi rendelvényre" kapta, nehogy besárguljon. Túl nagy volt, ehhez a tejcim kevés. Sztem itt romlott el a dolog, mert rájött, hogy a pohárért annyira nem kell megküzdeni. Na, otthon meg... Ahogy "okosodott"... a 20-20 perc eleinte maradt, de nem volt elég. Fejtem evés után még, azt betettem hűtőbe, a köv. szopi után odaadtam pótlásnak. De egyre kevesebbet tudjam fejni is (egyébként kész mizéria volt, egész nap etettem-fejtem), szóval hamar elapadt a tej. Próbálkozni a szaporítással nem tudtam, mert írtó üvöltés lett belőle, ha nem jött tej, és ő meg éhes volt. Ha meg jóllakott (HA táp: Milumil start HA), esze ágában sem volt cicizni.
Amitől kiborultam, de legközelebb nem fogok (és leendő Anyukák, Ti se hagyjátok magatokat):
okos rokonok, ismerősök, védőnő duma... a "és szoptat(sz) még? Neeeeeem? Hát, hogyhogy?????????? Az a legjobb a babának!!!!!" mintha nem tudnám. Állandó lelkiismeret furdalásom volt miatta. Mintha nem a legjobbat akarnám a gyerekemnek...
De köszönjük szépen, túl vagyunk rajta, jól vagyunk, ma már (tojáson kíívül) mindent eszünk, nem kel imádkozni a kaja miatt.
És ma már tojok a lesajnáló beszólásokra, Bende kiegyensúlyozott, szép, arányos (értsd nem kövér)gyerek...
Ja, egyszer próbáltam összebújni vele, talán a csodában bíztam, de úgy megharapott, hogy többet nem kísérleteztünk
Na, ez is hosszú lett, talán kusza is itt-ott...