No igen, a bababarátságnak
kritériumai vannak.
Szt. Istvánban teljesen elégedett is voltam a gyermekággyal! Hál' istennek a látogatókkal sem volt gond. (Szerencsém volt a szobatársaimmal.) A rooming-inhez, én azt látom, fel kell még nőni a csecsemősnővéreknek. Mert attól még tudnának mit segíteni, h a baba velem van állandóan!
(A Szent Imrében is velem lehetett, éjszakára is. 2002-ben mindne látogató bejöhetett, de csak a folyosóra, a szobába még az apa sem. nehéz megmondani, melyik rendszer jobb. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai is.)
És néhány csecsemősnővér nagyon is tudja, mit lehet segíteni ilyenkor, én mindkét kórházban találtam ilyeneket. A bababarátban persze az jobb volt, h nem ajánlgattak olyan dolgokat, amike tén nem szerettem volna.
A Szt. Istvánban volt egy nővér, sajnos csak a keresztnevére emlékszem, Móni. Ő nagyon kedvesen bánt a babámmal és velem is, biztatott és szakszerűen segített, amikor kellett. Azonkívül ő volt az, aki körbejárt az osztályon és mindenkit megnézett, megkérdezett, nincs-e szükésge segítségre. Lehet, h más is körbejárt, de azt nem vettem észre...
Verus, klassz lehetett ez a kikapcsolódás!
Gyanítottam, h nem jöttök most a Waldorfba, abból, h nem írtál azóta. (Habár, most jut ezsembe, lehet, h írtál, csak most pont baj van a levelezőprogrammal. Akkor bocs.)
Kislányod már megy most oviba? Vagy akkor ő rögtön a Waldorfba jönne?
Gödibarbi, keresek majd képet!