Köszönöm!
Az biztos, hogy amikor még csak tervben volt a kis nyuszi, megfogadtam, hogy soha nem hagyom el.
Anyu szerint mi már nem vagyunk kicsik, és ő már a saját életét akarja élni... Abban viszont tényleg szerencsésnak mondhatom magam, hogy van még két nagymamám és egy nagyszerű anyósom. (és két hugom és egy sógornőm) De ahogy a szavak sem egyformák, úgy ténylegesen igaz az is, hogy anyut senki nem pótolja. A harag és az hogy számomra ez elfogadhatatlan amit tett és megbocsáthatatlan mindig bennem van, de még is ő az anyukám. Ami igazán hiányzik, hogy már nem látom benne azt az anyát, akit 5 éve, aki az esküvőmet készítette elő, aki betont kevert ha kellett, aki kiszúrta fogadóórán az eltitkolt jegyeket... megváltozott és nem azért, mert öregebb lett... más a tekintete. Sajnálom, hogy nem érzi azt hogy beteg és nem próbált ellene tenni...
Blongyi kérdezte: a tini szerelem úgy került a képbe, hogy ő is rokon, ő keresztanyám öccse. Ráadásul tejtesók is voltak annó. Így most két testvérpár jött össze, de egyik se beszél a testvérével. Azt tudom, hogy a pasi anyukája se örömmel fogadta, én is beszéltem vele, nagyon kedves nő (hát így ő keresztanyám anyukája és az újapám anyja), de rá van szorulva a fiára. Még apu is vígasztalta
Aztán a többi ember ott a faluba ahova ment anyu (van ott több rokon is) mindenki örömmel fogadta őket, mert anyu ott pocskondiázta aput. Így apura senki se volt ott kíváncsi ezek után... Azt mondták, nekik anyu a rokonuk neki hisznek. Még az új pasi anyikáját is baszogatták, hogy miért nem fogadja el ezt a kapcsolatot. Mondta a fiának, hogy egy gané ember amiért szétvert egy családot. De szerintem leginkább a klimax tehet róla.
Azért szerintem titkon mindenki bízik benne, hogy egyszer anyu még is visszajön.
Minden esetre anyu szülei és tesója is kitartanak apu mellett és ez tök jó.
Én anyuval vasnap fogok találkozni június 22-óta. a tesóim lent lesznek a balcsin, igaz h ellentétes oldalon, de anyu kitalálta, hogy akkor mind menjünk oda... hmmm aztóta el se jött hozzánk. (mert menjünk mi hozzá)
Sokszor félek beszélni is vele, mert félek, hogy meg találom mondani neki amit gondolok. Már volt rá példa és két hónapig nem beszéltünk. Sajnálom, számomra a család szent.
Ő tanított mindig arra, hogy az ember mindig visszakapja amit tesz (jót is rosszat is), hát én is így gondolom. És az is tőle tudom, hogy ha valamiben erősen bízunk, akkor az úgy lesz- hát én bízok abban, hogy együtt lesz még a család. Azt pedig tapasztalatból tudom, hogy soha ne mondd hogy soha. (egyedül azt fogadom meg így sohára, hogy a gyerekem soha nem hagyom el, és soha nem helyezem az én érdekeimet az övé elé) És ezért voltam olyan elkeseredett, hogy ha a kistestvérem, aki már 18 éves nem tudom boldoggá tenni, akkor a gyerekemet tudom majd? Hiszek benne!
És hiszek abban is hogy ezt mindig az apukájával fogom együtt tenni.