Sziasztok!
Bocsi, hogy megint így eltűntem, de kicsit összejöttek a dolgok az elmúlt egy hétben. Manóm beleesett ebbe a hányós-hasmenéses vírusba, 2 napig hányt, 5 napig ment a hasa, semmit nem akart megenni, úgy kellett belekönyörögni a kaját. Meg is lett az eredménye, 80 dkg-ot fogyott az 5 nap alatt.
Mostmár szerencsére kezd helyre rázódni, eszik újra szépen, bár kicsit válogatós lett, no meg nagyon hisztis azóta, hogy beteg volt. Szerdán át kellett vinnem a csecsemő fül-orr-gége dokinénihez, mert állandóan fogdossa a jobb fülét, és akkor nagyon sír. Szerencsére semmi baja, „csak” 6 foga jön egyszerre!
Voltam pénteken a saját dokinőmnél a genetikai UH eredményével, ő is megnézte a méhlepényt, behívott egy másik, idősebb dokit is, és kb. 10 percit nézegették az UH-ot, és ott tanakodtak, hogy benntartsanak vagy sem. Hát, mit ne mondjak nem volt kellemes.
Aztán úgy döntöttek, hogy ír fel magnéziumot, és amíg komolyan nem görcsölök, vagy nem vérzek, addig maradhatok itthon, de szigorúan pihenni
Edi! Igen, szerencsére van segítségem. Anyukám már nyugdíjas, meg a sógornőm ilyenkor nyáron, mikor nincs tanítás tud segíteni. Meg persze a párom is sokat segít, de ő akkor is nagyon sokat segített, mikor Manót vártuk. Igazán szerencsésnek mondhatom magam.
Beuka! Manó is csak a gyümit eszi meg darabosan. Bármi mást adok neki darabosan ő is öklendezik tőle. Én két-háromnaponta szoktam próbálkozni, de pl. kekszet vagy kukoricapelyhet már régóta eszegeti egyedül, azok puhák, szinte szétfoszlik a szájában, de arra jó, hogy próbáljon rágni. Szépen eszegeti úgy, hogy ő fogja, és ha megette vesz újabbat a zacsiból. Édes nagyon.
Bár Manónál ez most nem jön be, mert felül is jönnek a fogai, és nagyon fáj az ínye szegénynek.
Rizi! Mi nem panelben, hanem családi házban lakunk, de itt is csak lent lehet meglenni, az emeletre csak a ruhákért járok fel, már egy hete lent alszunk a vendégszobában. Nálunk az esti program a következő: 7-fél 8 között vacsi, fél 8-kor fürdés, aztán ágyikó, és már alszunk is. Este vacsi és fürdi után már nincs játék, arra ott van az egész nap. Bár nekem szerencsém van, Manó legkésőbb 9-kor alszik, minden hiszti és nyavalygás nélkül. Bár mi újszülött kora óta így szoktattuk, hogy fürdés után zsupsz bele az ágyba, és alvás van.
Timi! Nálunk az emeleten 34 fok volt, mikor a „nagy meleg” volt. Tényleg kibírhatatlan. Egyébként érdekes, mert tavaly sokkal jobban megviselt a meleg, mint most, pedig nem volt 40 fok. Talán, mert akkor már előrébb haladott volt a terhességem. Bár a pocim most akkora, mint Manóval 30-32 hetesen. Piszkálnak is érte rendesen az ismerősök.
Gesztenye! Ilyen szájban turkálás nálunk is van. Kopogtatja a fogaim az ujjaival, és megpróbálja megfogni a nyelvem.
Persze nem hagyom neki, akkor meg az orrom fogdossa. Biztosan ismerkednek az arc „alkatrészeivel”.
Kriszti! GRATULÁLOK!!!!! De jó, Te is kismama vagy.
Vigyázz nagyon magatokra, bár ez tudom, hogy nagyon nehéz, egy ilyen pici mellett.
Ja, majd elfelejtettem. Mikor szerdán várakoztunk a dokinéninél, Manó a bal térdemen ült, és a jobb keze a pocimon volt. Egyszer csak Pocaklakó rúgott egy jó nagyot pont Manó tenyere alatt. Látnotok kellett volna az arcát, meglepődött és olyan édesen nézett rám, meg a kezére és a pocimra, látszott rajta, hogy nem értette mi volt ez. Mondtam neki, hogy a tesója volt, de persze nem értette meg.
Kellemes estét mindenkinek.
Anita