sziasztok
hát csajok... ilyen egy másfél hetet, mint ami nekem volt... Meséltem már, hogy az "Élet", a "Sors" (vagy mindenki nevezze, aminek akarja), mennyire szeret velem elviccelődni... Mindig elértem eddig, amit akartam, de iszonyú kerülőutakon, mindig úgy, hogy minden méteren kitette elém a lábát, amitől iszonyú nagyokat tudtam pofára zúgni, ez meg csak röhögött....merugye humorérzéke az van neki rendesen...
- émmeg dacos vagyok, oszt nem szeretem megadni magam
Amit most művelt velem, megint édes volt... Az egész másfél hete, egy reggeli telefonnal kezdődött... Cseng.. felveszem "A jó kurva életbe" hallom a vonal másik végén.. Apukám volt, üdvözölt
. "Közölte", hogy hamagyorsanazonnal protekció kell, mert anyukámat most vitte be a kórházba, intézzem el, hogy anya előre kerüljön, mert nagyon rosszul van... telefonálások.. elintéztem, aztán rohantam le a kórházba - mivel kis unokaöcsém ott volt anyukámékkal, elhoztam magammal... Szerencsére nem volt komolyabb gond, mindenki túlélte, anyukám,apukám haza, de addig olyan stresszen mentünk keresztül, hogy ihaj.. Másnap újabb telefon, apukám szívrohamszerű tünetekkel (szívbeteg, iszonyat szar vérnyomással már kb. negyven éve) rosszul lett, öcsém rohan, hogy kórházba szállítsa.... Szerencsére ezen is túljutottunk, nem lett komolyabb baj, újabb "nyugodt" nap... harmadik nap Keszthely egyik legdurvább lejtőjén egyszer csak elment az autó fékje... franccccsetuggya, honnan a lélekjelenlét, valahogy azon is túl lettem (kézifék...), másnap vittem szerelőhöz (két napig fék nélkül, az de tuti....), közben tönkrement a porszívó - nekem ez iszonyat tragédia, minden nap porszívóznom kell, különben kikészülök
- így napokig négykézláb mászva, centiről-centire, szivaccsal és egyéb kellékkel szedtem a koszt az egész lakásban..... oks, nem sorolom tovább, lényeg az, hogy minden napom olyan volt, hogy jajjjj, folyamatosan halmozódtak egymásra a szarabbnál, szarabb dolgok..... Az ott meg, az a sorséletvagymijarossebb.... szinte hallottam, ahogy kérdezgette: "még mindig röhögsz?"... Télleg, vicc nélkül, mindent keményen álltam, abszolút derűvel, nem csináltam problémát semmiből (amúgy se vagyok az a problémázós típus, ráér az ember akkor befsni, mikor tényleg baj van, addig meg minek tegyem tönkre a napjaimat…), azon voltam, hogy megoldjam a dolgokat, oszt kész... aztán a végén.... nagyon mókás, mert a legeslegeslegapróbb fszságon borult ki a bili: eltört a napszemüvegem szára
tudom, hogy hülyén hangzik, de ez volt az a pont, amikorra végül elpityeregtem magam, feltettem a két kezem és közöltem "azzalottavalamivel", hogy ok, kész megadom magam, győztél.... Végülis csak ennyi kellett, mert onnantól kezdve megint ment minden a maga menetében, mondhatni, mint a karikacsapás, szüleim totál jól vannak, az addig "80 ezer lesz a fék cseréje" úgy megoldódott, hogy a kisujjamat se kellett mozdítanom és 5 ezerből megúsztam, stb......
Bocsi, ez hosszú lett, csak gondoltam megosztom veletek elmúlt napjaimat
- merolyanrohadtul érdekel mindenkit, mi?
most megpróbálok visszaolvasni, de olyan piszok sokat írtatok, hogy nem biztos, hogy menni fog...