Halihó!
Mi már a hétvégén hazajöttünk, de a meleg miatt csavarogtunk a tesómék telkén. Ott pancsoltunk egész nap. Aztán meg gondoltam, akkor fogok írni, ha vissza tudom olvasni azt a "rengeteg" (kb. 2 darab) oldalt amit írtatok. Na mostanra ide is jutottam, mert nem hagytak a csajok írni, de már itthon van Árpi is. De ez most hosszú lesz, akit nem érdekel ne olvassa.
először is a névnaposoknak, szülinaposoknak nagyon sok szépet és jót kívánok!!!
A szöszke kis rohangálónak pedig sok lépést és kevés popóra esést kívánok.
Névszerint most nem reagálok, mert nem tom mennyi ideig lesznek lent Árpiék, majd szépen lassan bekapcsolódom.
Nagyon jól éreztük magunkat, rengeteget aludtunk. Amikor a kicsik kidőltek mi is szunyáltunk egyet. És még így sem volt gondunk az esti elalvással. Igaz, hogy a csajok esti ceremóniája után álltam neki megfőzni a másnapi kajákat a nagy meleg miatt. Kirándulni egyszer voltunk, aztán hamar vissza is fordultunk, mert annyira hőség volt. De a kirándulásunk is úgy volt az igazi, hogy Árpit a hegy legalján (tehát az első 1-2 méteren) nyakon csípte egy bögöly. Szépen bedagadt a nyaka és onnantól kezdve, ő is és én is jobbra balra csapkodtunk a kis muslicákra is. Annyira paráztam, nehogy a csajokat is megcsípje. De ez ilyen vérszomlyas dög lehetett, ugyanis majdnem végig körözött körülöttünk. Szóval hamar kedvünket szegte ez is.
Egyik nap "kiruccantunk" a nyaralóhelyünktől 100 km-re lévő falucskába, ahol anyukám született. Ott voltam rengeteget a nagyimnál és ott is van eltemetve a nagymamim és a nagypapim. Utoljára akkor voltam ott, amikor a csajokat vártam és a sírjánál kértem, hogy vigyázzon ránk. Meg akartam mutatni neki és a papámnak is a lányaimat és nekik is a mamáék nyugvóhelyét. Tudom, most sokan akik ezt olvassák bolondnak néznek, azok le vannak tojva. Nekem ez hitem és fontosnak tartottam. De tudom, hogy az itt lévők többsége úgyis érti. Szóval, mentünk a temető felé és magyaráztuk nekik, hogy megyünk a dédiékhez, mert itt pihennek. Kerestük a sírt, mert a két év alatt nagyon megváltozott, beépült. Jó kis bolyongás után, megtaláltuk. Ott állunk a sírnál, erre a Dorka benyögi a sírra mutatva, hogy DÉDI. Majdnem elbőgtem magam. Vagy olyan okos gyerekem van, hogy összetette az infókat, hogy ugye a Dédiékhez megyünk, és állunk egy helyen, akkor biztos megérkeztünk, és akkor OTT vagyunk a Dédinél. Vagy... megérezte, hogy mi van. Az érdekes az, hogy ugyanezt eljátszotta abban a temetőben, ahol Árpi rokonai vannak és ott több sírt is felkerestünk, mégis csak egyikre mutatott és közölt ilyen infókat. Ahol a dédijei nyugszanak.
Sütöttünk grillezett csirkét is, igaz, hogy a tűz először nem akart meggyulladni. Már épp feladtuk volna, amikor megijedt a tüzecske és gyorsan belobbant. Szépen megsütöttük a kaját és éjfélre már kész is lett. Szóval késői vacsoránk volt jó kis diétás...
A lányok nagyon élvezték az egész nyaralást. Rengeteget szaladgáltak, pancsoltak és visítoztak. Néha miattunk, mert mi kapkodtunk a böglyök miatt, ott köröztek a pancsoló körül. De mázlink volt, mert csak Árpit csipkedték össze. Néha a darazsak (vagy méhek?) miatt szaladtunk be a házba. Hiába a természet szépségei... Én meg ugye a bogárfóbiás. De a bögölycsípések miatt már Árpi is kezdett bogarassá válni, úgyhogy épp ideje volt hazajönni. A lányok rengeteget fejlődtek, Livi sokkal stabilabban ill. inkább bátrabban rohangál akármilyen talajon. Ott ugyanis a kert dimbes-dombos és ugyebár füves volt. És ami döbbenetes, rengeteget fejlődtek szókincsileg és nagyon sokat beszélnek. Nemcsak egymással az ő nyelvükön (habár most abban is nagy ugrás van egy ideje), hanem a felnőttes szavakat is használják. Valamelyik nap nem értettem tisztán a Dorka egyik szavát és ott magyarázta, hogy nem aztán megértettette, hogy mit is akart mondani, majd megdicsért, hogy okos. Csak pislogtam.
Képet még válogatok, mert első nekifutásra 44-et sikerült kiválasztanom. Annyit azért mégsem akarok felrakni...