Sziasztok lányok! Megjöttünk a kórházból, gondoltam megírom nektek mi történt velünk odabent a 4 nap alatt.
Első nap csak befeküdtem, vért vettek, vizsgáltak stb. Sajnos délutánra nagyon megijedtek, mert a véreredményeim már horribilis rosszak voltak. a HCG hormonnak ebben a korban 15.000 körül kell mozognia, ezzel szemben nálam 700.000-res értéket találtak, ami másnapra agresszíven szaporodott, és közben burjánzott bennem ez a valami. A leleteimet átküldték a MOLA központba, ahonnan azonnal azt az utasítást adták, hogy valami injekciót is kell, hogy kapjak, mert megmondták, hogy hiába vesznek ki mindent a kaparásnál, ez a daganat tovább fog növekedni magától. Ekkor már láttam a dokin, hogy ő is parázik, bár ügyesen próbálta leplezni előttünk.
Másnap megint vérvétel. Sajnos a dokim épp egy kritikus császárt végzett, ezért a tágító tablettát a hüvelyembe egy másik doki rakta be. Nagyon durva sztori volt:
Fogalma sem volt, hogy ki vagyok, és miért vagyok ott. Megkérdezte mikor menstruáltam utoljára, majd megállapította, hogy 3 hónapos terhes vagyok, mire a legbunkóbb stílusban megkérdezte, hogy MINEK VÁRTAM IDEÁIG AZ ABORTUSSZAL???
Erre fel, elég ingerült stílusban elmondtam neki, hogy nem én akarom elvetetni a gyereket, hanem beteg és meg kell szakítani a terhességet, ezel után feltukmált az asztalra, és úgy vizsgálta meg, hogy azt hittem szájon rúgom, mert annyira fájt, erre közölte, hogy ne feszítsek. Mondtam neki, hogy fáj amit csinál, azért feszítek. Megkérdezte, hogy hol vannak a készült uhuk, mire mondtam, hogy a gyerekről készült képek nálam vannak, mert visszakaptam őket a dokitók. Erre kioktatott, hogy annak a leleteim közt van a helye, és különben is ne nevezzem gyereknek, MERT AZ CSAK EGY MAGZAT!!!
Na itt azt hittem, hogy nekiugrok és kikaparom a szemét. Végül úgy döntöttem, hogy bemegyek a professzorhoz, és el fogom neki panaszolni, hogy mi történt. A dokimnak és a nővéreknek is elmeséltem, mire mondták, hogy ez egy bunkó fasz, és nyugodtan szóljak a profnak. Ezt az orvost úgy hívják, hogy SZÁNTHÓ JÓZSEF - CSAK A ROSSZ HÍRÉT TERJESSZÉTEK!!
Hát így vágtunk neki a megszakításnak.
Délután 2-ig kellett várni a tágítóval, addig nem lehetett inni, a kórházban 40 fok, én már azt hittem, hogy megdöglök, olyan szomjas voltam. Aztán végre bemenzünk a műtőbe. A dokim irtó édi volt, mondtam neki, hogy nagyon félek, hogy fájni fog, és egyebek. Megsimogatta a kezen és megvígasztalt
Az egész műtétből semmire sem emlékszem, és utána is nagyon jól voltam és vagyik azóta is. Alig vérzek, és hál istennek nem görcsöl a hasam sem. Most 3 hét szigorú itthon levés, pihenés jön, aminek őszintén nagyon örülök.
Azt mondta az orvos, hogy mostantól hetente kell vérvételre járnom, és amíg ki nem ürül a szervezetemből ez a két hormon, addig nem lez nyugtom, ha így marad akkor nagy a baj, és mennem kell a mola kp-ba mindenféle kezelésre, de én bízom benne, hogy erős a szervezetem és hamar kimegy ez a dolog.
Így sajnos a nászutat is töröltetni kellett, majd szeptember közepén mehetünk talán, ha addigra minden rendben lesz.
Nagyon örülök, hogy ezt az orvost választottuk apának is nagyon szimpatikus.
Egyébként a baba valószínűleg már beteg volt, mert amikor kérdeztük erről az orvost, nagyon elzárkózott és nem nagyon mondott semmi konkrétumot
Azt mondta, hogy szerinte nem kell egy év ahhoz, hogy újra próbálkozhassunk. Viszont apával megbeszéltem, hogy ha megint babát várunk, és rögtön kiiratom magam veszélyeztett terhesnek, és a doki is azt mondta, hogy nagyon szigorúan fognak vizsgálni, és nagyon gyakran. Szerinte, bár hatványozottan több szövetet vett ki, mint az normális lett volna, és ezért a végén már eengem veszélyeztett az egész terhesség, a következő babánk egészséges lesz, mert 2x nem üt ugyanabba a fába a ménykű.
Úgy döntöttem, hogy ha nem zavar titeket maradnék közöttetek, mert olyan jó veletek lenni, és örülni a ti örömötöknek. Ha megmarad a fórum a szülésetek után is, akkor esetleg nyomon kövehetitek majd a mi babánk fejlődését is (REMÉLEM)
Ja és mégegy: bent azzal vígasztalódtam, hogy minden nap átmentem a szülészeti osztályra, és megnéztem a kirakatban a friss árut
Hát tüneményesek, egyszerűen mindegyik gyönyörű volt!
Köszönöm a sok drukkolást, biztosan ezért ment minden ilyen könnyen. Most már félig egészségesen én szurkolok nektek és mindent írok nektek, ami velünk történik.
Bár néha még sírdogálok, azért most már egyre jobban vagyunk!
Úgy döntöttünk, hogy arccal előre, és nagyon várjuk a következő babát