Sziasztok!
Olyan jó olvasni a szülésélményeiteket, ezek utólag tényleg szép emlékek.
Ante, nem semmi hogy megálmodtad a szülést!
Én is leírom a mienket:
Én november 27-én voltam a dokinál, azt mondta bármikor szülhetek, de elmondta, hogy melyik nap milyen elfoglaltság miatt nem lesz elérhető és hogy egy hét múlva feküdjek be a kórházba.
Én egy cseppet sem aggódtam, hogy nem lesz ott, mondtam megvárom
Egyébként én nekem az egész terhesség nagyon könnyű volt, se hányás, se keményedés, se vizesedés se fájás
Közben a rokonok azon tippelgettek, hogy kinek a szülinapján fogok szülni
A lényeg, hogy dec 3-án reggel első wc-nél vettem észre, hogy valószínű elment a nyákdugó
, letusoltam és felkeltettem a férjem, hogy lehet hogy ma már lesz babánk!:) Ő már egy hete be akart fektetni biztos ami biztos alapon
( Mivel tél, lehet hó is fog esni és kb 50 km-re van a kórház.) Még megreggeliztem, újra átnéztem a böröndöm, férjem még könyvelt egy két dolgot(
), ki tudja meddig tart a szülés. Kb délre értünk kórházba, ahol elég furin néztek ránk, majdnem hazaküldtek, hogy minek jöttünk, kicsit vagyok tágulva, de semmi egyéb. Rátettek ctg-re, ami semmi különöst nem mutatott. Beköltöztem a kórházi szobába, férjem elment a városba én át se akartam öltözni, mert már én sem értettem miért vagyok ott
Otthon nem kajáltam, vasárnap lévén bolt sehol nem volt nyitva, így félig éhen haltam, amikor mondták hogy egyek kórházi kosztot (főtt tojás, kolbász
)-ettől végig büfiztem a szülőágyon
. Benyomtam és fél óra múlva megvizsgáltak, amikor 4 ujjnyira voltam kitágulva és véletlenül elrepesztették a burkot. Úgyhogy kaptam beöntést is. Ez volt 17 órakor! NA innentől kezdödtek el a fájások
Labdáztam és relax labdát nyomiztam. Ja és kértem a növéreket hogy most már talán szolhatnának a dokimnak, aki a fia eljegyzésén volt kb. 200 km-re a kórháztól!:) Ekkor paráztam, hogy mi van ha nem ér oda. Feltettek a szülőágyra ctg-re és mondták, hogy igyekszik a doki, de még kb.2 óra! Amúgy a szobatársam már délelőtt óta vajudott, őt is vizsgálgatták és 18 órakor helyett kellett vele cserélnem a szülőszobán, mivel gyorsabban tágult mint gondolták. (Versenyeztünk, ki szül előbb
) Alig bírtam már az ágyról leszállni, ekkor már kb. egy perces fájásaim voltak. Neki a második gyerek volt, így fél óra után ki is hozták és végre mehettem be én is, pont eddigre ért oda a dokim. A fájások nagyon durvik voltak (bár mindenkinél gondolom), semmire nem emlékszem hogy ki mit csinált velem vagy körülöttem, de azt tudom, hogy nem kértem érzéstelenítőket. Volt kb. 3 tolofájás és Veronika 19:40-kor meg is született 53 cm-rel és 3650 gr-mal!
Hihetetlenül jó érzés volt és csak nevetni tudtam, hogy ez ilyen könnyű volt. Rögtön a mellkhasamra tették a kislányt. Párom végig velem volt, segített lélegezni és ő vágta el a köldökzsinórt
Aztán elmentek fürdetni, öltöztetni,majd visszakaptam és már szopizott is
Nálam annyi gebasz volt a dologban, hogy a méhlepényből levált egy darab és varrás után jó sok vért vesztettem, ekkor csinált a dokim még egy eü-i kaparást
Kaptam infuziót és még éjfélig a szülőágyon tartottak. Többet voltam szülés után a szülőszobán, mint előtte
Sajnos emiatt a bolygatás miatt én két napig alig bírtam felállni, utána még 3 hétig csak párnán bírtam ülni, engem a varrás viselt meg
Érdekes hogy volt aki írta (Kernico?), hogy fél óra után már ment a gyerekért-hát nekem mindig hozták szopira és mást nem tudtam vele csinálni
Amúgy gyönyörű élmény volt a szülés és mindenkinek ilyen könnyű, fájdalommentes szülkést kívánnék.
Bocsi, ha nagyon hosszú voltam!