Sziasztok!
Élek ám (bár nem nagyon hat meg gondolom senkit se), csak nincs kedvem írni, létezni, nameg egyáltalán semmihez se.
Timi, szülésznőm nem lesz (ill, szülészfim lesz, ez lesz apuka), szülésfelkészítőre nem megyek.
Te már elég jól átlátod baba és mamabarát szülészetünket. Nem tájékoztatnál róla, mikor jön el az a pont, amikor feltétlenül rendet kell bontani?
És, nem lehet póló+ rövidnaciban lenni??? Mért is?? pedig azt terveztem, hogy abban nyomulok, mert nekem sincs hálóingem.
Köntösöm még akad, de hol van az előírva, hogy csak elöl gombos hálóing fölé szabad felvenni? És, szintén tangás vagyok. Atombugyim egy szál sem, tehát maradok én is a (hugyos) hálós bugyinál és hozzá tartozó tena, szuperszexi betétnél.
Sőt, én abszolút nem sminkelek. Most akkor ruházzak be (Aventos
) smink készletre, vagy elég lesz a bevérzett szemem és fejem is?
Elég elkeserítő, hogy szülés után, sőt már a terhesség végefele is, olyan mint nőiesség, marhára megcsappan.
Na, most én pont így érzem magam. Fantasztikus!
Pedikűr: ez nehéz dió. A jobb lábamon, még naggyából megy, a balt nem tudom normálisan, de ilyen, hogy lakkozás, ááá.
Apuka, meg irtózik másnak körmöt vágni. Megkértem rá, de aszonta, ha neki ezt meg kell csinálnia, rosszul lesz.
Tehát, pedikűröshöz kell elfáradnom...
Andi, Marek, Móni: nem értem teljesen, hogy mi okból van ennyire sok cukorbeteg kismama. Kíváncsiságból, bökni fogok magamnak egy cukrot, komolyan. Tök jól bírjátok ezt a tortúrát.