Jaj Blongyi! Örülök!
De ahogy itt számolom, amit írtál, hogy 97%ban biztos, hogy 5%-ban beteg, hát te, hát ez kb, olyan, mint a valakinek a valakijének a valakije azt mondta, hogy valahonnan hallotta, hogy lehetséges, hogy a valakinek a valakije...
Blongyi! Ti elmentetek erre a vacakságra - szerintem, ha odacsődülnénk 1000-en, valakire tuti kihoznák, hogy nem lesz egészséges a babája. Mindenki fél! Ti meg meg is vettétek erről a papírt! Áh. Lehet, hogy nekem azt mondanák, hogy én vagyok az 1000. ezért lehet, hogy szívbeteg lesz a gyerkőc vagy valami.
Tudod én saját magam stresszelem... és próbálom magam nyugtatni, hogy minden rendben, de közben tudom, hogy ez olyan mint a hazugságvizsgáló, nem tudom magam becsapni. Hiába mondom, de belül mégis félek és azt érzem, hogy valami nincs rendben.
Holye vagy Kriszti! Úgyhogy ki kell találnom gyorsan valamit!
Nem tudom, hogy mi teszi igazán, a munka miatti stressz, a félelem a baba egézsége miatt, de úgy érzem, hogy én még igazán nem is örültem az én kis nudlimnak! És ezért haragszom magamra! Azt hiszem azért se voltam még igazán önfeledt, mert félek úgy teljesen igazából elhinni, hogy jön, hogy jól van, mert hátha el kell engednem...
Én hülye! És örülök, hogy ezt elmondtam most. De azt hiszem, hogy este elmondom az apunak is. Talán ez segít. Valahogy hinnem kell, hogy rendben van minden és boldog leszek. És ne féljek, ha fáj, ne féljek ha nem fáj. Hisz megszépültem, ez csak jót jelethet! Ja és egy gyakorlatias dolog: nézem az uht... és még olyan kis átlátszó a bőre, és látom a kis agyát... olyan egyforma, szép... mindene megvan. Tuti okos kis baba lesz - és rossz.
Amúgy sokat viccelődök, de mostanában valahogy nem megy... Kriszti, térj vissza önmagadhoz, legyél felelőségteljes anyuka! Anyuka, anya... 2008. május első vasárnapja már az én ünnepem is lesz... hmmm... én anya... én aki tiszta lökött, bolond... anya leszek... nem sokára. Vajon olyan anya, mint az én anyám, vajon olyan anya, mint a nagymamám? A lényeg, hogy lesz valaki aki a testemnek vére, aki számomra már mindenkinél fontosabb lesz a világon, akinek én leszek a melegség, a támasz, a tanító, a nevelő, a játszótárs, a tanácsadó, az ellenség, a barát és még megannyi minden, de legfőképpen a legfontosabb a világon. Tudom, hogy van aki már átélte ezt a dolgot és most már nem küzd annyira az életbeni szerepével. De én még bizonytalan vagyok és azt hiszem, amíg nem tarthatom a karomban, amíg nem ölelhetem át és nem érezhetem az illatát, addig nem fogok megynyugodni. De talán utána sem. De ez a sorsom. Én/mi választottuk. És mivel akartuk őt, szerelemmel vártuk így hiszem azt, hogy csak boldog élete lehet.