Sziasztok!
Zsizsik!
Ugye nem csak kajával készülsz hanem megfelelő számú mellékhelységgel is?!
Ennyi "nem szabad" kaja, biztos fog azért gondokat okozni, bár kopp-kopp-kopp ne legyen igazam!
Mellesleg az én törpöm is teli van azzal hogy szinte semmit nem lehet enni ami jó.
Az egyiket ezért, a másikat azért... Ennek örömére ma kalácsot ettem vacsira, lekvárral és CUKROS kakaóval. (Hajnalban meg majd szaladhatok... Nem baj, úgy kell nekem!
) Mellesleg a cukor belekötött a küblibe, hetek óta hozzá sem nyúltunk.
Köszi szépen a meghívást, én biztosan nem élek vele. Csak úgy mint Rambóka, Pécs mellett lakok és innen kicsit nyűgös lenne a felutazás. Meg mellesleg mázolnom kell itthon, hogy mire jön majd a babuci, addigra minden szép legyen itthon!
Babiszka!
Ez komolyan hihetetlen hogy mennyi mindent össze nem hülyéskednek! 26.a már nincs nagyon messze, addig sztem lehet diétázni, azzal biztos nem ártasz.
Az én háziorvosom is felvonta a szemöldökét amikor elkezdtem neki habogni arról, hogy kellene terheléses cukor vizsgálat és a PCO és a met összefüggéséről. Látszott rajta hogy nem volt meggyőzve a dologról, de azért annyira nem állt ellen hogy megírja a beutalót a diabetológiára. Mellesleg, nagyon nem lett volna más esélye, mert másnapra már volt időpontom.
Aztán mikor meg lett az eredmény, csak annyit kérdezett hogy a többit ugye már intézi a diabetológus, nőgyógyász és neki ugye csak annyi a dolga, hogy felírja nekem a gyógyszert. Fel is írt 3 havi adagot... És ő egy idősebb nő és első alkalommal voltam nála, mert az én háziorvosom nyugdíjba ment.
Mniki!
Azt a rózsaszín dobozos-zacskós patiákban kapható cuccot nekem is ajánlották már. Perzse az ivás is sokat segít.
Jah és ne hagyjd elfajulni nagyon a dolgokat és próbáld minnél előbb kikúrálni magad, mert a vesemedence gyulladás baromira fáj. Nekem volt, mesélhetnék... Se ülve se állva, se háton, se kézenállva nem volt jó, láz, fájdalom, véres, gennyes vizelet, ügyelet és ló adag antibiotikum lett belőle.
Nem volt finom, szóval sztem Te is vedd komolyan.
Annyit beszéltetek itt az ikrekről, hadd kérdezzem meg már, hogy tényleg nekünk ekkora az esély arra hogy ikerterhesek legyünk?! Vagy valamit félreértettem?
Jokaliza!
Hát elhiszem hogy furi.
Bármennyire szeretne az ember várandós lenni, mégis meglepi sztem ha az lesz. Most kezdődik a más állapot!
Mégegyszer gratula hozzá!
Had panaszkodjak egy kicsit...
A várandósok most csukják be a szemüket.
Ma beszéltem az egyik barátnőmmel, akinek hosszú idő küzdése után 1 héttel ez előtt 32. hétre megszületett a kisfia. Ő endos volt, spontán jött nekik össze a baba, mikor már minden reményt feladtak. A pici jól van, nagyon szépen fejlődik, csak sajnos nem lehet még haza vinni, mert 1400 g körül van most a súlya. És a barátnőm annyira de annyira szenved hogy ő otthon van, a pici meg a kórházban. Nincs tejcsi pedig kaphatná az övét, és nincs baba sem... Jajjjj, megint minnyá bőgök. Annyira sajnálom őt!
Tudjátok mit nem értek?! Azt hogy a környezetemben mineki csak megrántja a vállát, hogy ugyan minek keseregni, hiszen a pici jól van. Meg hogy felesleges a barántőmnek ezen rágódni, stb. Nekem meg rögtön az jutott az eszembe amikor szóltak hogy meg van a bébi, hogy úristen, mi lesz a barátnőmmel ha hazaengedik, a baba viszont nem lesz vele?! Hát az lett amire gondoltam... "Anya könnyére nincsen szó, a szó nem bír el a bánattal..."
A telefonban együtt bőgtem vele... Tényleg ilyen nehéz ennek a dolognak a súlyát átérezni annak akinek régen vagy még egyáltalán nem született gyereke? Vagy bennem van valami elromolva?!
No mindegy, ez túl szomorú téma a holnapi buli előtt!
Érezzétek nagyon jól magatokat és várom én is a képeket!
Jó szórakozást!
Monee