Sziasztok!
Újra itt. Szóval hol is kezdjem.
Elõször is köszönjük a sok gratulációt
, próbálom bepótolni mi is történt eddig itthon
Dorka és anyukája szüléstörténete:
Szerdán délután visszamentünk és a doki nem engedett haza, bár azt mondta, hogy ebbõl még nem lesz szülés. Erre felvetettem, hogy akkor esetleg én haza is mehetnék
Sajna már nem jöhettem (esetleg szombaton eltávra hazaenged)
Csüt. reggel lementem amnioszkópiára és bosszúból ráfolyt a magzatvizem nagy része. Ekkor már kénytelen volt elindíttatni a szülést. Eddig azért nem tette, mert már két hete vizsgálgat de nem sok javulást, akarom mondani tágulást tapasztalt, még jó hogy akkor nem mondta. Illetve kedden volt egy hasonló élménye (túlhordás, nem tágult, elfolyt a magzatvíz, több órás vajúdás, majd császár)
11-kor már a szülõszobán voltam és kiindulva az elõzõ rossz tapasztalatból rögtön bekötötte az érzéstelenítést, nehogy késõbb gyorsan kelljen. Oxitocin… vizsgálat, újabb vizsgálat. Ekkor már minket és a szülésznõt is zavarta, hogy a baba szívhangja minden fájásnál (ami már két percenként, illetve sûrûbben voltak) baba szívhangja nagyon leesik, majd visszaáll. Háromkor visszajött, de akkor már úgy, hogy na menjünk a mûtõbe. Ugye még egy kis elõkészület, több érzéstelenítés, orvos keresés… ¾ 4-kor kezdtek letakargatni, 4-kor már babuci felsírt
Ekkor mondta, hogy jó, hogy nem vártunk mert köldök a nyakán volt és a magzatvíz is zöld volt. ½ 5-kor már a szobában voltam és egy negyed óra múlva babuci vígan cupppogott a mellemen
Apuci bent volt velem a szülõszobán, tényleg jó hogy van kit zaklatni és biztat, veled szenved… Sajna a mûtõbe nem engedték be. Gondolom szabály és egyébként is látogatási tilalom miatt csak a szüléshez is úgy engedték be, ha aláírja, hogy minden felelõséget vállal.
Õ viszont hamarabb látta a lányát, mint én, mert elõször csak a feje búbját láttam, õ meg az egészet.
Visszagondolva maga a tény, hogy császár és szülés, nekem nagyon pozitív élmény volt. Fõleg mert látszik az eredménye.
Lábadozás szerintem elég gyors volt, legalábbis sokak szerint, másnap már a folyosón sétálgattam.
Viktor és Lina tudna mesélni azért, mert nyígtam minden nap. Hol ez nem tetszett, hol az. Sajátok elhanyagolhatok, viszont babucié már nem. Elõször, hogy keveset esik (5 perc) nem fog meghízni, aztán hogy sokat (véletlenül). Majd tegnapra kiderült, hogy hasfájós
De nagyon. Amitõl féltem, hogy keveset esik az a kórházi tartózkodásunk alatt +290gramm. Szóval most nagysága 3390g-os (3100-rõl). Rákapott arra is, hogy másfél óránként eszik, még este is. Tejcsivel nincs gondom a kórházban két babát etettem és még fejtem is, szóval most azzal lesz a gond, hogy hová tegyem.
Tanácsokat hasfájáshoz már most várom, mert borzasztó látni, hogy húzza a kis lábait és könyörgõen néz rád. Vett a párom édeskömény teát, meg valami cseppeket, de ezekkel megvárom holnap a dokinénit. Remélem mond valami okosat. Ugye az ennyire gyakori szopásról le fog szokni? Mert nem túl kellemes mindig talpra készen lenni. Remélem átáll valami normális idõszámításra.
Röviden ennyi, olyan jó itthon lenni a párommal.
Puszika mindenkinek, Dorka baba és Marika
Ui: bocs, hogy hosszabb lett, mint a páromé