Edith, nagyon sajnálom, hogy ilyen magad alatt vagy. Ez betudható a hormonoknak és a növekvő "tehernek". Ami fizikai és persze lelki. Valahol olvastam, hogy minden gyermek születésével újra kell szerveződnie a családnak. Újra kell születnie. És ehhez idő is kell.
És azért valljuk be ahogy a terhességben egyre előrébb haladsz, egyre nehezebben fogod bírni. Ülj le szépen Istvánnal és homályosítsd fel, hogy azért nem véletlenül találták ki a "várandós", "áldott állapotú" és társai szó mellé a TERHES szócskát. Mert ilyenkor annyi mindennel meg kell küzdeni. A cikázó hormonokkal, a hányingerrel, a fáradsággal, az aggodalmakkal... és nem utolsó sorban az örökmozgó totyogóddal. Akivel bőven elég "megküzdeni" a mindennapokban. Értesd meg Istvánnal, hogy mennyire fáradt vagy és ennél több segítségre van szükséged. Vagy egyszerűen ültesd le ide és mutasd meg mit írtál nekünk. Az egész gyerekvállalás nem arról szól, hogy ÉN majd feláldozom magam a CSALÁD oltárán. Hanem arról, hogy KÉT ember megértésben és összhangban TÁRSKÉNT segíti egymást ebben a nagy feladatban. Mert azért ez nagyon nem könnyű munka. A feladatok nagyon eltérőek. Az egyik fél pénzt keres a másik háztartást vezet. Az egyik félnek szabott a munkaideje(általában), a másiké 24 órás. És igenis észre kell venni, hogy adott pillanatban melyik félnek van több segítségre szüksége. És jelen pillanatban TE szorulsz segítségre. És nem azért mert elhagyod magad (sajnos ismerek ilyen kismamát/anyukát is), hanem mert egyszerűen most ilyen élethelyzetben vagy. Én biztos vagyok benne, hogy mivel Istvánnal szeretitek és megbecsülitek egymást meg fogja érteni. Csak néha a pasiknak hangúlyosabban kell elmondani valamit. Szerintem észre sem veszi, hogy valami baj van. Hát mond el neki, úgy, hogy észre is vegye. És én nem írom le hogy mennyire nehéz lesz, mert nem vagy naív, ezzel te is tisztában vagy. Viszont tuti, hogy lesznek rossz napjaitok is. De ha ügyes vagy a lányodból (az idősebbikből) partnert tudsz "varázsolni" és segíteni fog neked. Oké nem mindig, de olyankor el kell dobni mindent és ahogy Márti írta, két kézzel ölelni két manót. Tudod én azt hittem, hogy mennyire nehéz lesz a két egykorú, egy értelmi szintű gyerekkel. Húúú, ne tudd meg mennyire rettegtem. Viszont érdekes módon náluk megvan a nagytesó-kistesó eset. Mert ha valamit kérek a Dorkától, tuti megcsinálja, ha az a Livivel kapcsolatos. Habár most, hogy belegondolok, szinte mindent megcsinál ha kérem. Na jó, nem mindig, de legtöbbször. Ő olyan nagytesós. És nem tom miért, hogy ez honnan van, soha nem mondtuk nekik, hogy te vagy a nagyobb, végülis a 3 perc nem idő. Valahogy mégis ilyenek, pici koruktól kezdve ez alakult ki. Mindig is nagytesósan, gondoskodóan fordult a húga felé. Livi meg kis lökött, mint egy szeleburdi hugi. De szerintem neked is menni fog, hogy Kriszta bevonásával partnerré tudod tenni. Ebben kell bíznod. Így szépen túlélitek a hétköznapokat. És szerintem Istvánt is partnerré tudod majd tenni. Annyira amennyire szeretnéd. És ő meg fogja tenni, hiszen ti vagytok a mindene. És ERRE kell gondolnod. Mond el neki, hogy eddig meg tudtad csinálni amit egy gyerek mellett kellett. De kettő mellett nagyobb segítségre van szükséged. Fel a fejjel! Tudom, hogy meg tudjátok oldani!
Edit, ennyire nem múlik Virág lábán a bibi? És elhagytad a tejterméket végül? Mert asszem arra gyanakodtál.
Zsu, a Múzeumok éjszakájára mi is ki akartunk menni, de buliban voltunk. Utoljára akkor voltunk, amikor a csajok a pocakomban voltak és két múzeum közt kisboltot kerestek nekem, mert akkor épp megkívántam valamit.
Andi, azért kicsit megnyugodtam a képek láttán. Azt hittem rosszabb állapotban lesz Flóra baba. Írtad, hogy a manóid nem nagyon játszanak együtt. (oké nem mostra gondolok a kórház után) Azt hittem ők is olyan kapcsolatban vannak mint az enyimek. Majd ha lesz erőd, időd, írsz kicsit róluk? Úgyértem a kettejük kapcsolatáról? Csak mert más ikres ismerősöm nincs, nem tudok mást zargatni...
Márti, vasárnap este 9 körül kérdezted, merre csavarogtunk ma. Csak azért emelném ki külön, mert tudom, hogy babás vagy és ilyenkor butul az ember. Na, de mínuszba???
Merthogy vasárnap kinéztünk a Gazdagréti buliba, utána meg beugrottunk Mártiékhoz és a kerítésen keresztül beszélgettünk. Elvileg nem akartuk őket feltartani, na meg ugye a bárányhimlő miatt nem akartuk összeereszteni a kissebbeket. Márti adott ki a csajoknak életmentő kaját, mert mi - gondos szülők lévén - nem vittünk hamit mondván addigra hazaérünk. Csak annyira jót dumáltunk, nem akaródzott hazamenni. Szóval a kerítés két oldalán álltunk és úgy szórakoztattuk egymást. Hát a Márti tisztára ragyog. De komolyan! Úgyis letagadja, mert ő nem látja a tükörben, de mi láttuk! És olyan jó volt nézni. Annyira megszépült! Zsombi meg akkorát nőtt. Alig ismertem meg olyan kispasis és akkorát nyúlt. Szoni egyből elújságolta, hogy lesz kistesója az anya pocakjában van. Megbeszéltük vele, hogy majd segít nevet választani neki és kislányt szeretne.
Szombaton meg az unokhaugom 18. szülinapi bulija volt és nagggyon jól éreztük magunkat. Csajokat néha láttuk, ill. látni láttuk de valaki mindig foglalkozott velük. Képzeljétek, még a nyugágyra is kifeküdtem!!! 2,5 éve nem tettem ilyet, mert valamelyik gyerek után rohangálnom kellett. És jó volt a társaság is, szóval jó volt.
És el is küldöm ezt a hsz-t, mert délután fél 4 óta írom.
Na basszus megint sok lettem. Bocsi!