Na akkor visszazökkenve az élet viszontagságos valóságába, igyekszem ujból leszállni a földre
Fannykám Te drága készülődő Nagyi!
Gyönyörü lesz a pólya! Szpoizáshoz jól jöhet majd, abban könnyebb megfogni a kis nyeklő testet.
Végül maradt a 2 kiló hizás, igy most jóval könnyebb vagyok megint mint a terheség előtt, de még nem álltam mérlegre. Szerdán mentem varratkiszedésre, és az uram megdicsért, hogy milyen csinos vagyok (szépen felöltöztem). Hát nem látszik meg rajtam, hogy most szültem.
A szopi... Egyelőre szopunk. És szivunk is. A bébi sárga még mindig, állitólag 1-2 hét is kell, mire felszivódik, és ennek megfelelően szépen békésen alszik. Sajnos az itthoni mérleg szerint tovább fogyott (doktornéni szerint a 2 mérleg nem ugyanaz), de én ugy érzem, a szopás is kevés. Szivja szivja, de hamar elalszik rajta, meg cumizza, és csináltam próbaszopit is, tegnap 80-at evett 1x, de ma 40-et mértem
Persze kétségbe vagyok esve, rögtön nekiláttam bőgni, és ez nem hat jól a tejre, tudom én azt, dehát annyira aggódom. Az uram itat, napi 4-5 litert kell innom, és pihennem kell folyton, hogy beinduljon a tej. Én viszont tele lennék energiával, de visszafogom magam. Pedig hegyeket mozgatnék... Na de itt a seb is, aminek tökéletesen be kell gyógyulnia.
A dokit elkezdtem stresszelni a következő (utolsó) terhességemmel, először elszörnyedt, de másodjára már jól vette a kiképzést, nagyvonalakban át is beszéltük a dolgot (most még azért ugyse aktuális
). Igaz, hogy most jobban fájt, mint Pörivel, nem voltam felkészülve rá, hogy minden ugyanott végzett mütét után egyre rosszabb. De latolgattam a dolgot, és arra jutottam, hogy nem fáj azért annyira, hogy ne birjam ki még1x. De a pokol csak 2 napig tartott különben is, az öröm meg végigkisér egész életemen. Mostmár nagyon jól mozgok, napról napra könnyebb, és már fel is tudok ülni lazán az ágyban is. Szóval ez a rész is oké. Csak már látnám hogy biztos fejlődésnek indult!
Továbbra sem tudom szavakkal leirni az életünk eme fordulatával járó örömöket.
Az estéink olyan zavartalan békáben és boldogságban telnek a 2 picivel, ahogy fürdetjük Őket egymás után, Lukács általában szopik, mikor Pörinek jön az esti mese, olyankor ott fekszünk négyen az ágyon, a kicsik hallgatják a Kutya-és Cicatárt, a tente babát, szóval az a nap fénypontja. Édesek. Pörike Luka takarója alá bujik, a pici takaró alatt fekszenek ketten, mi meg simogatjuk, becézzük Őket. Nahát, leirhatatlan boldogság
Mikor Luka is elterül az éjféli szopi után, és mi is nyugovóra térünk, ott állunk a kiságyak mellett, és csak nézzük Őket összebujva, ha felébred valamelyikünk takargatni, a másikunk rögtön kérdezi, melyiket takartad, mit csinál a másik. Szóval rózsaszin köd.
Shelia drága!
Látom telnek szépen a napok! Nagyon ügyes vagy, csak igy tovább, de a 12 hét letelte után sem szabad nagyon bátorkodni, csak finoman mindennel! Akkor van meg, mikor a kezedbe adják, tudod...
Mandulácska!
Tettél Mesének valaha cukrot valami ételbe? Mert azt nagyon könnyen megjegyzik, aztán nem akarnak leszokni róla.
Kedves Druszám!
Jó pihenést Nektek!
Jankica!
Ismeretlenül is köszi
!
Pörike ma a Velencei-tavi átuszást gyakorolja a nagyszülőkkel, itt helyreállni látszik a normális kapcsolat, persze nyugtával a napot, de bizakodom. Szeretettel vannak végre Iránta, és Ő is szereti mindkettőjüket.
Megyek, ébresztgetem Lukát, szopni kell lassan.