Sziasztok!
Lassan kezdünk visszatérni a régi kerékvágásba, úgyhogy most talán kicsit tudok írni is. A manók elaludtak, nagyon aranyosak egyébként. Marci már nagyon sokat visszavett a vadócságából, Flóra meg kezd leszakadni rólam, gondolom lassan elhiszi, hogy nem jönnek fehér köpenyesek óránként, és nem akarják bántani. Egymással is kezdenek jobban kijönni, bár még nem tartunk ott, mint a kórház előtt. Bár ők sosem voltak az a jól eljátszunk egymással testvérek, de már kezdtek fogócskázni, nagyokat röhögni együtt. Talán lassan ez is visszatér.
Az első éjszakánk nem volt túl jó, Flóra megébredt, és sírt nagyon, nem is tudtuk visszaaltatni, egyszer csak elfáradt. Azóta (kopp-kopp) már alszanak szépen, folyamatosan. Enni tegnap kezdett, most már annyit és akkor eszik ő is, mint Marci. Végre két hét után kanállal, és joghurtot is.
Nagyon el voltam keseredve, mikor hazajöttünk, de most már talán látszik az alagút vége. Persze ezt az elkeseredést nem is lehet egy napon említeni a két héttel ezelőttihez.
Edit!
Asszem lemaradtam.
Mi baj van Virág lábával? Remélem semmi komoly!
Hogy sikerült a tegnapi grill party? Utólag is sok-sok boldon névnapot kívánok Barnidnak!
Edith!
Ne aggódj, természetesek ezek az érzések, amiken keresztülmész. Nagy változások előtt álltok, így van jól, hogy esetleg megijedsz tőlük. Majd megszületik a kistesó, hipp-hopp belerázódtok, és akkor már csak mosolyogsz a kezdeti nehézségeken. Biztos nem lesz persze egyszerű, de mindketten akartátok, terveztétek, ügyesek is lesztek. Hullámvölgyek meg vannak, sajnos.
Néha egyébként én is úgy érzem, hogy Zsolti nem segít eleget, néha meg azt, hogy kevés embert találtam volna, aki ennyire mellettem áll, ilyen jól bánik a manókkal. Szóval, ez is nagyon hangulat kérdése. Neked meg most amúgy is nagyon jó okod van a hangulatingadozásra!
Márti!
Képek szuperek, Zsombi mekkorát nőtt! Nagyon szépek, és olyan aranyosak a képeken.
Örülök, hogy hallottátok a legkisebb szívdobbanásait, és sikerült az UH-t is megejteni. Olyan jó látni a 3. csíkodat, na meg Edith másodikját is. Még nem szokott hozzá a szemem.
Timi!
Milyen az élet az új helyen? Belerázódtatok már? Gyerkőcök hogy viselték a költözést? (Lehet volt már szó ezekről.
)
Hannával minden rendben?
Julcsi!
Hogy sikerült a keszthelyi kiruccanásotok? Képeket láttam még a múlt héten, eszméletlenek a csajaitok. Annyi szeretet árad róluk egymás felé, még nekem is egy csoda, pedig az enyémek is egyidősek.
Zsuzsi!
Én is várom már a babadömpinget a baráti társaságunkban, mégha ezzel valóban tolódnak is a bulizások. Így sem jó mindig, hogy csak mi vagyunk gyerekesek. Meg akkor majd már vígasztal, hogy a kezdeti nehézségeken mi már túl vagyunk, az idő nekünk dolgozik.
Barbi!
Mi újság Ádámmal? Olyan ritkán mesélsz róla.
Ibolya!
Tök jó, hogy ennyi programot szerveztek mindig hétvégére, néha irigykedem. Biztos nagyon élvezik a manók is.
Zsu!
Hogy sikerült a múzeumok éjszakája programotok?
Mi újság a munkával? Bírod? Tetszik? Megéri?
Munkával kapcsolatos hsz-ekhez nem tudok hozzászólni, mert nem ismerem az előzményeket, de ezt az oldalt visszaolvastam, azokkal egyetértek.