Sziasztok!
Zetuséknak még nincs netjük, így átküldte a szüléssztorti és
pár képet Bercel-babáról, reméelm sikerül feltennem, íme:
"Bercel-baba 2007 junius 13-ara volt kiirva, es 2007 junius 13-an indultak el este fel 7 korul kb. 8 perces fajasok. Oliverrel eppen a Westend-ben voltunk es szaritogepeket nezegettunk, amikor feltunt, hogy egy ideje mar mintha szabalyos idokozonkent jonnenek a fajasok. De azert este 8-kor meg elmentunk moziba, mert en mar nagyon vartam a Shrek 3-at, a jegyunk is megvolt, szoval nem hagyhattuk ki!
A mozi alatt folytatodtak a rendszeres, kb. 7 perces fajasok, de egyaltalan nem voltak veszesek, siman tudtam elvezni a filmet Utana ugy dontottunk Oliverrel, hogy hazajovunk, beulok egy kad meleg vizbe, hatha csak joslofajasok, es a meleg víz hatasara elmulnak. Igy is tettunk, de a HEV-rol mar le kellett szallnunk az Arpad hidnal, mert nem birtam elviselni a HEV razkodasat, meg pisilnem is kellett nagyon. Szoval leszalltunk, es taxival mentunk haza. Otthon beleultem egy kad meleg vizbe, de a fajasok csak nem multak el, sot mar 5-6 percesek voltak, szoval felhivtam a szulesznomet, hogy mi legyen, ekkor mar majdnem ejfel volt. Mondta, hogy menjunk be a korhazba, szoval taxiba ultunk megint, es fel 1-re ertunk oda a Szent Imrebe. Megvizsgalt a szuleszno, es mondta, hogy nagyon lenn van a baba feje, de meg csak szuk egyujjnyira vagyok kitagulva. Mivel nekem fogadott szulesznom volt, dokim nem, jott az ugyeletes doki, es megvizsgalt. Egy pasi volt, aki a Szt. Margit Korhazbol jotta t a Szt. Imrebe, es enyhen fogalmazva is brutalis volt! Ugy vizsgalt meg, hogy azt hittem meghalok, automatikusan osszeszoritottam a terdemet, annyira fajt. Jol meg is ijedtem, hogy ha ez a doki vezeti majd a szulest, az milyen lesz…
De szerencsem volt, mert 2-kor orvosvaltas volt, es egy tunderi doktorno jott, Gutmann Orsi, akinek ugy utolag is annyira de annyira halas vagyok, hogy el sem tudom mondani.
Nem sokkal egy ora utan kaptam beontest, aminek hatasara elment a nyakdugom. A fajasok egyre erosodtek, de tagulni nem nagyon tagultam, es a magzatburkom is ep volt meg, szoval kaptam egy Nospa-injekciot, ezutan kb. 2 perccel, fel 3-kor megrepedt a magzatburok, es omlott ki belolem a magzatviz. Na innentol kezdve meg jobban felerosodtek a fajasok, borzaszto volt, ugy ereztem meg fogok halni, annyira fajt. Raadasul annyira lenn volt a baba feje, hogy folyamatosan azt ereztem, hogy nyomnom kell, de mondta a szuleszno, hogy ne nyomjak, mert akkor annyira szetszakadok, hogy nem is birnak osszevarrni, a mehszaj meg mindig csak szuk ketujjnyi volt. En teljesen kesz voltam. Kb 2 ora alatt sikerult szuk ketujjnyirol bo ketujjnyira tagulnom, a fajasok pedig szinte mar elviselhetetlenek voltak, sehogy nem volt jo, probalkoztam a kaddal, a meleg víz jo volt kb. 10 percig, aztan ki kellett belole masznom, mert a meleg ugyan jo volt a fajasokra, viszont total hanyingerem lett tole es szedultem. A legelviselhetobb az volt, hogy a nagy franciaagyon negykezlab alltam, Oliver pedig masszirozta a derekamat. A levegovetel… en mindent megprobaltam, de a fajasok alatt szinte csak kapkodni tudtam a levegot, ugyhogy a szuleszno szinte vegig csak azt mondogatta: lassabban vegyem a levegot, en meg mondtam, hogy de hat hiszen lassan veszem, mire mondta, hogy nem veszem lassan. Jol „elvitatkoztunk”.
Kb. fel 5 lehetett, amikor mar nagyon elfaradtam, kiabaltam is folyamatosan, amiert egyebkent nagyon szegyelltem magam, es mondtam is a szulesznonek, hogy ne haragdujon, de egyszeruen muszaj kiabalnom, nem birom megallni. Kiablatam pl. hogy meg fogok halni, mire a szulesznom mondta hogy igen, de majd csak 50 ev mulva.
Meg mondtam azt is, hogy most azonnal vigyenek a mutobe, es szedjek ki ezt a gyereket belolem, mert egyszeruen nem birom tovabb… (en, a nagy csaszar-ellenes…
) Na mindegy, ekkor megvizsgalt a doktorno, es ekkor derult ki, hogy meg mindig csak bo ketujjnyira vagyok kitagulva, ugyhogy felajanlottak hogy kaphatok oxytocin infuziot, mondtam hogy ha attol jobb lesz, most rogton adjak! Atmentunk egy szuloszobaba, es megprobaltak bekotni az infuziot, csakhogy ahhoz a hatamon kellett volna fekudnom, az meg a fajasok alatt elviselhetetlen volt, szoval nem volt egyszeru a dolog. Amikor eloszor probalkozott a szuleszno, pont jott egy fajas (ekkor mar nagyon suruek voltak), es en kiteptem a kezembol az infuziot, es negykezlabra emelkedtem, mert ugy ereztem, ha ezt nem teszem meg, egyszeruen szetszakadok. Ennek eredmenyekeppen szetdurrant egy venam, de nem erdekelt. Akkor jott vki mas, es vegul nagy nehezen bekotottek az infuziot, meg kaptam meg egy Nospa injekciot, amitol meg jobban felerosodtek a fajasok, viszont felgyorsult a tagulas. Erre az idoszakra emlekszem a legkevesbe, mert szerintem itt mar egy-egy fajas kozott be is ajultam, nem nagyon voltam magamnal a fajdalomtol. Nagyon szenvedtem. A fajdalomnak mint fogalom, uj ertelmet nyert szamomra… Meg soha nem ereztem ilyet, hogy vmi annyira faj, hogy kozben az egesz testemet razza a hideg. De a tagulas felgyorsult, es ez volt a lenyeg. A kitolasi szak nem tudom mennyi volt idoben, mert en az infuzio utan is folyamatosan azt ereztem, hogy nyomnom kell, annyira lenn volt a baba feje, es akkor mar mondta a szuleszno, hogy ha ugy erzem, akkor nyomjak, szoval en nyomtam vagy 2 oran keresztul, es ezert nagyon hosszunak tunt a kitolasi szakasz… Az viszont jo volt, hogy hagytak, hogy olyan pozban legyek amilyenben csak akarok, volt hogy allva, agy felig guggolva nyomtam, volt hogy fekve, volt hogy oldalt, ahogy eppen „jobb” volt. Ja, es persze kozben folyamatosan kiabaltam, maskepp nem birtam elviselni a fajasokat. Vegul a nemtomhanyadik (szerintem 600adik) nyomasra, reggel 8:38-kor kibujt a kis Bercel. Sajnos viszonylag nagy volt a buksija (35 cm), ezert nem sikerult a gatvedelem, kellett vagni, ami egyebkent erdekes modon fajt, szerintem azert, mert nem igazan tudtam, hogy mikor van pontosan a fajas amiatt, hogy ugye en folyamatosan azt ereztem hogy nyomnom kell. Mindegy, kinn volt, es az nagyon erdekes erzes volt amikor kicsusszant a kis teste!! Rogton felraktam a mellkasomra, az jo volt, olyan kis edes gomboc volt! Amig osszevarrtak (ami szinten nem volt kellemes) megfurdettek, feloltoztettek a kis Bercelt, es odaadtak apa kezebe, aki nagyon meg volt hatva.
Utana egyutt voltunk kb. egy orat, es engem attoltak egy korterembe, es pihiztem kicsit, aztan delutan fel3-kor elmentem Bercelert, es onnantol kezdve vegig velem volt amig haza nem mentunk vasarnap.
Hat ennyi. Nem volt konnyu szules, sot, de megerte, mert itt van nekunk ez a kis draga baboka!! (igaz, en eredetileg 3-4 gyereket terveztem, most ugy vagyok vele, hogy boven eleg ez az egy is… remelem ez majd kesobb valtozik, ahogy szepulnek az emlekek).
Szt. Imreseknek mondom, hogy a korhazban eltoltott par nap nagyon jo volt, a csecsemosnoverek is kedvesek voltak, tenyleg szavam nem lehet. Ja, a kaja az halal volt, szoval mindenkepp keszitsetek a rokonokat, hogy hozzak utanpotlast! J Bar en legtobbszor csak gyumolcsot kertem, mert azt kivantam ebben a nagy melegben.
Na jok legyetek, remelem minel hamarabb bekotik itthon az internetet (azt mondtak kb. egy honap), es akkor majd jelentkezem.
Puszi: Etus