Edit, sajnálom de én is magamra vettem amit írtál(csak nem tudtam hogy megírjam-e). Márcsak azért sem volt nehéz mert nekem címezted.
(Nyugi, ezzel sincs bajom, hiszen én hoztam fel jó pár nap késéssel.) Sajnos nekem várnom kell Árpira egy-egy nagyobb bevásárlás miatt. Ugyanis nincs jogsim. Na meg azért két totyogóval egy nagyobb vásárálás elég mókás lehet. Néha már a kissebbektől is kivagyok. Pl. ha az egyik a hátamon a másikat tolom tuti mindkettő a másik helyébe akar lenni. Lerakni meg... ketten hat felé. Ennek ellenére én is önállónak érzem magam. Nagyon is. Leszedem a függönyt a tériszonyom ellenére és a megvett szekrényt is én raktam össze (oké ez kétszer volt a költözésnél), sőt BKV-zok is a "nem adom át a helyem" emberek ellenére. Mégis elvárom Árpitól, hogy igenis jöjjön velünk dokihoz, ha mindkettőt vinni kell, habár ez NAGYON ritka, mert olyankor inkább kihívom, minthogy a két beteggel ott kínlódjunk. Most még ecsetelhetném, de sok értelme nincsen. Te is azokat csinálod amiket én (na jó én nem locsolok füvet). De ennek ellenére akkor is felháborítanak az olyan emberek akik lebecsmérlik az "otthon ülő" anyukákat. Mert az ilyen emberek TUTI, hogy nem voltak egyedül otthon egy-két-sok gyerekkel a nap 24 órájában. Hiszen szép, hogy lehúznak tizensok órát a munkahelyen, de ők este lefekszenek és reggel felkelnek. De te ezt nem teheted meg, hiszen nem várod(várhatod) el a férjedtől, hogy éjszaka ő ugráljon a felriadó gyerekhez. Pedig néha neked is jó lenne aludni egyfolytában SOK órát. És a párod is tudja, hogy mennyit szenvedtél a gyerekekkel (evés, alvás) és a fejedhez vágja a pénzkérdést? Esküszöm ez NEKEM fájt. Úgy éreztem, semmibe veszi a "munkádat". Ezt próbáltam leírni, de lehet, hogy bántóan fogalmaztam (az írásod erejéből erre következettem), de hidd el nem volt szándékos. Csak szerintem a kölcsönös tisztelet és megbecsülés nagyon fontos. Persze összeugrunk mi is jó néhányszor, de azért elismerjük egymás kötelességét. Övé a munkahely enyém az otthon és a gyerekek. És egyik se könnyű. És szerintem mindegy, hogy a munkahelyen te vagy a főnök vagy sem. Hiszen ha nem teljesítesz megfelelően, pik-pakk kiraknak és mehetsz az utcára. A gyerekek ellenére. Persze, a főnök jobban félti a vagyonát, hisz az övé. De az alkalmazott pedig a fizetését, hiszen attól függ a léte. Az övé és a családjáé. Ezt csak azért írtam, mert SZERINTEM egyik sem könnyű(főnök vagy beosztott). Csak míg esetleg a főnöknek LEHET választása, addig az alkalmazottnak nem sok. Vagy repül. Tehát ezzel (ne haragudj), de nem értek egyet. És SAJNOS mi a bőrünkön még nem tapasztatuk meg milyen lehet egy vállalkozást igazgatni (ami tuti nem könnyű), de ennek ellenére van róla sejtésünk. De azért alkalmazottnak lenni sem könnyű. Mert ott kiszolgátatott az ember.
Na megint jó hosszú lett, pedig nem akartam ennyire bő lére.
Virág lábáról tettél végül képet? A csípésről vagy miről? Nem találom. Azért tök jó, hogy a doki is csak tippel...
Zsuzsi, nem kéne valamilyen vitamint enned? Olyan mintha kimerült volna a szervezeted, annyit fájdogálsz mostanában. És olyan lökött vagy! Szandi tökéletes kislány, nem duci, nem kövér és semmi ilyesmi. Egyszerűen csak az eddigi képeken nem tűnt fel, hogy ennyire hurkás a combija. Amúgy pont annyi hurkája van mint az enyimeknek. És lehet, hogy elfogult vagy, de akkor én is, mert szerintem ebben a topikban nincsen "dagadt" (ez olyan csúnya szó egy gyerekre!) gyerek. Vagy akkor pedig mind az.
Edith, hogy van Kriszta? Volt azóta valami?
Zsu, a kövi fizetéskor teljes havi pénzt kapsz? Nem emlékszem dátumilag mikor kezdtél. De én is kíváncsi vagyok.
Ibolya, a csajoknak nagyon bejött Geri egyik képe. Pont ott volt megnyitva a net, kiszúrták, közölték, hogy baba és azt kellet nézni. És ha ellapoztam nyafiztak. Utána még babás képeket kellett nézegetnünk.
Márti, Zsombi? És a család többi tagja hogy van? Rolandéknak most jó sok dolguk lehet.
Kinga, próbálj meg olvasgatni és ha megy szép lassan visszaszokni. Meg írhatsz ám magatokról JÓ SOKAT. Tök szép helyeken vagytok a képeken.
Barbi, hol tartasz a tanfolyamban? Vizsgák mikor vannak?
És akkor most élménybeszámoló a végén meg képek.
Az időnk jó volt, árnyékban is 30 fok. A Balcsiban kétszer fürödtünk, mert azért a szél fújdogált és (szerintem) túlaggódtam, nehogy megfázzanak. Értitek 30 fokban... Na mindegy, azért pacsáltak. Igaz, hogy Árpi sikeresen megijesztette a Livit, úgy sírt szegény. Bementünk első alkalommal a vízbe úszógumival (mármint a gyerekeknek...), én a Dorkát fogtam mert ő a félősebb. Erre a Kedvesem szegény Livit fogta és belerakta a vízbe aki el is süllyedt amennyire az úszógumi engedi. Értitek, NAGY víz, kicsit hűvösebb mint a pancsi víz, végtelen tér, nulla biztonság( a gyerek részéről), és ő nem gondolta volna, hogy megijed a gyerek. (Anyukám erre mondta, hogy FÉRFI) Szegény kislány persze egyből elkezdett üvölteni, kikapta az úszógumiból, a nyakába kapaszkodott és onnan remegett, nem bírtuk bele beszélni, hogy ez igazából jó dolog. Először Dorka is félt, de mivel biztonságban érezte magát nálam, elég hamar felengedett és el lehetett engedi a úszógumit, hátradölt és pacsált. Ezután magamhoz csaltam a Livit és sok rábeszéléssel bele tudtam varázsolni az úszógumiba és élvezte is. De sajna fenntartásai voltak. A következő alkalommal már mindketten élvezték a nagy vizet, Dorka úgy sikongatott... Livi meg... beletojt a vízbe. Még jó, hogy a Márti tanácsára adtam rájuk úszópelust. először azt hittem ennyire sáros a pelusa belülről. De aztán rájöttem, hogy nem, csak megtisztelte a Balcsit. A strandon a táborozó helyünkön lelegelték a füvet és odacipelgették azokra a helyekre ahol nem volt. Mivel apjuk mondta, hogy vigyék oda, persze viccből. De a csajok komolyan vették... ennyit a humorérzékükről. Így azzal foglalatoskodtak. Aztán láttunk lampionos hajófelvonulást, igaz a Livi bealudt, Dorka viszont élvezte, kurjongatott. Voltunk Tihanyban és pont akkor volt motoros felvonulás. A csajok csak néztek a nagy hangzavarra, de hamar megszokták. Én meg majdnem bőgtem a sok szép mocitól. Nagyon jó volt. Livinek megjött a beszélőkéje, eszméletlenül csacsog. És egyre többet ismétel minket, és néha már hasonlít is a kimondandó szóra. Dorka meg szinte BÁRMIT utánunk mond érthetően, tehát innentől kezdve csak angyalnyelven kéne beszélgetnünk. A csajok természetesen mindenkit elbűvöltek, a strandon is mindig mindenki őket nézte. Ők meg incselkedtek és köszöngettek mindenkinek, meg vigyorogtak. A szállás még mindig tetszik, ők is felfedezték. De a legjobban a hatalmas konyha jött be, ott kergetőztek. Remélem szeptemberben el tudunk még menni pár napra, de a legjobb az lenne, ha a Mártiék is tudnának jönni. Megnézném a sok kissebbet, amikor összeeresztjük az Andiék manókáival. Hat gyerek. Igazi kiscsoport. Na ezt elküldöm így is velem van tele az egész oldal. Keresek képeket.