Sziasztok!
Gyorsan befejeztem a szüléssztorit, hogy még Marika is el tudja olvasni.
Hát akkor röviden
megpróbálom leírni.
Kezdem a legelején. A keddi NST-n mondta a dokim, hogy a következõ pénteken lesz, de mehetek szombaton is, mert õ lesz az ügyeletes. (Mi inkább pénteken mentünk.) Szombaton férjem és apukám Pestre mentek, így anyukám egész nap készenlétben állt, hogy ha esetleg menni kéne szülni, majd hívja a taxit. A családom egész héten azzal hülyéskedett, hogy szombaton úgyis ügyeletes a dokim, majd amíg a férfiak Pesten vannak addig én anyukámmal megszülök. Hát majdnem így lett, de Beni nem akart az apukája nélkül a világra jönni.
Szombaton 1/2 7-re értek haza Pestrõl. Utána kimentünk anyósomékhoz vacsizni, és átadni a nõnapi virágot. 8 órakor akartunk indulni anyukámékhoz, de én indulás elõtt még elmentem a WC-re. Na és itt indultak be a dolgok. Két kis pukkanást hallottam, jött a nyákdugó és utána elkezdett belõlem ömleni a magzatvíz. Szóltam páromnak, hogy úgy néz ki, hogy szülni fogunk.
Anyósomék egybõl bepánikoltak, mentõt akartak hívni. Magunkhoz vettünk egy pár törülközõt és Tapolcáról elindultunk haza a cuccaimért (mondanom sem kell, hogy még nem volt rendesen összepakolva, csak a nagyja volt összerakva egy helyre). 9 óra körül értünk be a kórházba (a magzatvíz még mindig folyt belõlem rendesen, a doki is csak lesett, hogy honnan jön ennyi
). Dokim amikor meglátott egybõl azt kérdezte, hogy hétfõn már nem akarok NST-re menni? (Mert ugye hétfõtõl minden nap kellett volna mennem.) Megvizsgált, bõ 1 ujjnyira voltam nyitva és a baba nagyon fent volt. Na ekkor meg is ijedtem egy kicsit, hogy jó hosszú szülésünk lesz. Fájásom még mindig nem volt, vagy legalábbis én nem éreztem. Ezután elintéztük a papírmunkákat, utána elfoglalhattam a szülõszobát, ahol 1/2 órás CTG következett. Itt már a párom is csatlakozhatott hozzám. Ezután elõkészítettek: borotválás, beöntés és a zuhany (ez nagyon jól esett). Ezután vissza a szülõszobára és ismét CTG (ez végig rajtam volt) és bekötötték az infúziót is. Elvoltunk magunknak mint a befõtt. Nekem nagyon jól esett, hogy hagytak minket kettesben, csak akkor jöttek be, ha nagyon muszáj volt. És az is nagyon jó volt, hogy ott volt a párom, mert tudtam, hogy ha bármi gond lenne, vagy bármire szükségem lenne, akkor õ kimegy szólni a dokinak vagy a szülésznõnek és nem nekem kell kiabálni a szobából, hogy ugyanmár jöjjön valaki. A doki az egész vajúdás alatt 3× vizsgált meg (mindig nagyon óvatosan, nem volt semmi tágítás, nem akarta siettetni a dolgokat
). Úgy éjfél körül (az idõvel nem igazán voltunk tisztában, mert óránk az nem volt
) kérdezte a doki, hogy nincs-e kedvem felállni. A szülésznõ tágra nyílt szemekkel kérdezte a dokitól, hogy felállhat infúzióval és CTG-vel? A dokim pedig mondta neki, hogy persze. Ennek nagyon örültem, mert már elfeküdtem rendesen az oldalam, és szerintem ettõl kezdtem el igazán tágulni. De így a fájások is beindultak rendesen, ezt a szakaszt nem biztos, hogy egyedül is végig tudtam volna csinálni. Olyan jó volt, hogy a fájásoknál tudtam a páromra támaszkodni. Egy idõ után jött a doki (itt már elvesztettem az idõérzékemet), hogy most már úgy fekszek, ahogy nekem kényelmes, hát megváltás volt, hogy végre hanyatt feküdhettem. Ezután jött a szülésznõ, kérdezem tõle, hogy milyen fájdalomcsillapításra lenne lehetõség. Azt mondta, hogy majd ha erõsebb fájások lesznek ad valamit. Kb. 2 perc múlva jön a doki, megvizsgált és láttam a döbbenetet az arcán, kérdezte, hogy nem akarok nyomi, mert mindjárt szülünk. Kérdezem tõle is a fájdalomcsillapítást, hát azt mondja, hogy most már nem lehet, mert 1 órán belül baba lesz. (Ekkor egy kicsit szomorú lettem, mert már jó lett volna, ha kapok valamit, de utólag egyáltalán nem bánom, hogy fájdalomcsillapító nélkül szültem.) Na ekkor rohamléptekben szétszedték alattam az ágyat. Nyomtunk egy párat és Beni rakétaként berobbant ebbe a világba. A vágáshoz kaptam Lidocain szurit, de így is éreztem (igaz fájni nem fájt). Az átlagosnál nagyobbat kellett vágni, meg még Beni repesztett is mellé rendesen. A köldökzsinórt a párom vágta el. Benit a mellkasomra tették, de szopizni nem lehetett.
Ezután el is vitték. A méhlepénytõl egy kicsit féltem, mert elég sok rémtörténetet hallottam, hogy ez rosszabb, mint a szülés, de semmit nem éreztem, egy nyomásra kijött. Onnan tudtam meg, hogy már kint van, hogy a szülésznõ kiabálta a dokinak, hogy méhlepény és õ jött és megnézte. Na ezután jött a varrás, hát ezt nem kívánom senkinek, ez sokkal de sokkal rosszabb volt, mint a szülés. Szegény párom kezét jól megszorongattam közben. 3/4 órán keresztül foldoztak, és végig éreztem mindent. 6-ig kellett volna a szülõszobán lennem, de csak 1/2 1-re lett szabad ágy az osztályon, így addig lent dekkoltam. Ráadásul mikor felkerültem az osztályra, szóltam a nõvérnek, hogy szeretném ha kihoznák Beni, hát 1/2 4-kor hozták ki. Az nagyon rossz volt, hogy 12 órának el kellett telni ahhoz, hogy újra láthassam a fiamat. Szerencsére a szülés annyira nem viselt meg, a szülõszobáról a saját lábaimon mentem fel az elsõre, a nõvérek csak lestek. Utána láttam, hogy másokat ágyon tolnak fel. Az ez után következõ napokat ki lehetett bírni, igaz a sebem fájdogált, de 1 hét alatt teljesen elmúlt minden fájás. Ugye a hasam vastagon kiütéses volt már a szülés elõtt is az NST-s géltõl. Na ehhez még jött egy "pár" kiütés (az egész testem vastagon kiütésése lett és ráadásul viszkettek is) a kórházban töltött idõ alatt, ugyanis mint kiderült, allergiás vagyok a fertõtlenítõre is amit ott használnak (többek között az ágynemûhöz is). De szerencsére most már csak egy pár db van meg belõlük, csak a viszketés nem akar múlni.
Megvolt az újszülöttkori UH is a pyelon miatt, hát sajnos nem múlt el, 16×11mm-es. Ápr. 11.-én kell mennünk kontroll UH, hát a gyomrom e miatt egy kicsit azért görcsben van.
Ugye milyen rövid lett? De ha még esetleg valamire kíváncsiak vagytok nyugodtan kérdezzetek.
Puszi, Panka