Sziasztok!
Totka:
Hát igen. Nem mindig sikerülnek az energikus sorok.
Panna nagyon ügyes! Mi ma kezdtük a bilizést, ugyanis ma vettem egyet.
Odáig már elértünk hogy a földre kakilt.
Sajnos pont bilizés közben elkezdett sírni Vivi, én bementem hozzá, így David felügyelte Zsuzsát meg a kakilást, hát ez lett a vége. Azért kezdetnek nem rossz. Azért kezdtük el mi is, mert Zsuzsa pár napja este lefekvés után szólt, hogy cseréljem ki a pelenkáját. Azt hittem hogy csak a szokásos esti manőverezés, hogy ne kelljen aludni menni, és belenyúltam a pelenkájába, hát nem volt benne semmi. De mikor már többször is mondta, akkor megint megnéztem, és tényleg volt! Tehát előre szólt, hogy lesz.
Csikken:
15e a leányálom (bár már láttam ilyen árban! jó gyorsan el is vitték) és max 20e. Sajnos a legtöbb még a Babaszobán is többe kerül ennél.
Anikó:
Aztaaa, szép kis gyerekparadicsomotok van!
Fiaid szívdöglesztőek már ilyen kicsinek is.
Barátnő figyelmébe:
http://www.lllfrance.org/
Könyv meg ilyesmi:
Zsuzsa szereti és le is köti őt, főleg azok amiket már jól ismer. Nálunk Szutyejev Vidám Meséi a nagy kedvenc, de van egy csomó könyve amit szeret nézegetni. Minél többet ismételgetjük, annál jobban szereti, újat ezért nehéz, mert eleinte tiltakozik ellene. De pl ő végignéz egy DVD-nyi mesét, és nézne még. Közben figyel ám, kommentálja a dolgokat, reagál rájuk. És elszöszöl egyedül is a játékaival vagy kint a kertben. Úgy látom rajta, jól elvan egyedül, nem nagyon igényli a társaságot, sőt, ha valaki zavarja a köreit, akkor rázza a fejét, nyafog, és odébbmegy.
Nem egy barátságos gyerek.
Visszatérve a mesetémára, azt hallottam hogy a gyerekek nagyon szeretik meg segít is nekik feldolgozni az élményeket ha a mesék róluk szólnak, illetve ha a szereplők "kalandjaiból" felismerik a saját napjuk élményeit. Tehát lehet hogy azok a gyerekek akiket nem köt le egy mesekönyv azzal a mesével ami benne van, lekötne egy mese a maciról (vagy más kedvenc állatról) amint az játszótérre megy, ebédel, lehorzsolja a térdét, stb. Tehát amiben felismeri a saját napjának a mozzanatait.
And:
Köszi szépen, Zsuzsa búbja jobban van... Kiborulás meg itt is van dögivel, de képzeld, pont most tárgyaltam le Daviddel, hogy megpróbálok újra elkezdeni dolgozni, egy héten egy nap. Addig ő vigyáz a gyerek(ek)re. Mindkettőnknek jót tesz szerintem. Most az az elképzelés, hogy ez a nap a keddi nap lesz, és a hét többi részét lent töltjük a Balatonon anyukámmal, legalábbis én meg a lányok. Aztán David is lejönne hétvégékre, és együtt feljönnénk hétfőn, nekem kedd munkanap és szerdán usgyi le újra a Balatonra. Szilvi biztos ingázna velünk, de Zsuzsa lent maradhatna anyukámmal arra a két éjszakára. Olyan jó lenne... így nem maradok egyedül a lányokkal, nem kéne egyedül megoldanom a bevásárlás/főzés napi problémáját, és rendszeresen el is szabadulnék mellőlük, ééés még pénzt is keresnék vele.
Azt javasolom neked, hogy az első hónapokra építs be valakit, aki nap-mint-nap ott van a lakásban és segít neked, legyen az Esztivel, vagy a takarítással vagy a főzéssel, vagy lehetőleg mindennel. Nálunk a legtöbb stresszhelyzet kezelhető lenne ha két felnőtt jutna a gyerekekre, mert még mindig Szilvi altatása a kritikus pont, ami könnyen átbillen tandem üvöltésbe, és onnantól kezdve róka fogta csuka helyzet. A másik kritikus pont az a bevásárlás és főzés megoldása napi szinten, ami mondjuk könnyen megoldható lenne ebédrendeléssel, ha biztosra tudnék menni, hogy miben nincs tejtermék. De egyelőre nem találtam olyan szállítót aki hajlandó nekem vagy listát adni a tejtermékmentes ételeikről, vagy megmutatni a kaják receptjét, mert átböngészném én, ha ezen múlna. Ezért marad a napi főzés. Bár Zsuzsa mostanában rendkívül leegyszerűsítette a dolgomat, mert csakis főtt tésztát hajlandó megenni.
Egyébként Szilvivel szerintem a 6. hét is már nagy fordulót jelentett, azóta egyre jobb a sírás:vigyorgás arány. Mostanra egy kifejezetten vigyori kisbaba lett, fogdossa a lábacskáit, gügyög, stb. Szóval ha ő lenne egyedül, egy szavam se lenne rá. A gond ott kezdődik, hogy mikor fáradt akkor néha átbillen keserves üvöltésbe (naponta egyszer-kétszer tuti), amit Zsuzsa nem bír idegekkel, és ő is elkezd üvölteni, amivel természetesen lehetetlenné teszi Szilvi altatását... Ha Zsuzsa nem lenne ott, akkor Szilvit egy pár perces sírás után meg lehetne nyugtatni, de így sokkal tovább tart, és közben Zsuzsa is (meg én is) kibukik. Ez itt a baj. Ezért is igyekszem most minél több időt tölteni anyukámnál, és ezért (is) megyünk utána a Balatonra, hogy nekem ne kelljen egyedül maradni a két gyerekkel. Bár baromira ciki, hogy nem bírok velük, próbálok nem presztizskérdést csinálni a dologból, hanem úgy tekinteni rá, hogy így a legnagyobb a nyugalom, és a családi jókedély fontosabb mint az én egóm. Nekem segítség kell, én nem bírok velük egyedül úgy hogy a háztartást is megoldjam és közben senki ne legyen idegbajos.
Barátnő:
Nekem is van... ővele azóta "mentünk szét" mióta teherbe estem Zsuzsával. Úgy érzem, ő ezt nem tudta feldolgozni, mert azelőtt nagyon egyforma életet éltünk, pasiztunk, dolgoztunk, stb. Aztán egy viharos kapcsolat közepén én egyszer csak teherbe estem és családanya lett belőlem. Még mindig bánt a dolog, mert szerintem azért egy igazi barátságnak ezt túl kéne tudnia élni, bár tény és való hogy a legtöbb kapcsolat közös élményeken alapul és ha ez megszűnik, akkor már nehéz fenntartani. De akkor is.
Meg szabad kérdezni, min tudtatok ennyire összeveszni??
Megann!!!!
Hatalmas gratula nektek is!
Kiváncsi vagyok férj mit szól hozzá!!!
Ne félj, a cipekedés nem árt a babának. Nem is fogod megúszni, hogy Lénát cipeld, bár mondjuk most már sokkal önállóbbak.
Eliza is nagyon tetszik. Meg a Léna is. Nem hétköznapi nevek, de nem is feltűnősködőek, ha van ilyen szó.
Akkor Eliza és Szilvi között pont egy év lesz.
Bodza!
Azta! Férj jó kondiban van! Már én is gondoltam hogy így magamra aggatom a kettőt, de még nem vetemedtem odáig hogy ki is próbáljam. Én is ikeresernyőkocsit keresek!!! Most találtam egyet végre a Babaszobán amit még nem kaptak el az orrom elől, és jó árban is van, de 77 cm... a bejárati ajtónkon még kifér, de a kapun nem!!! Az 72 cm! ÁÁÁÁÁÁH! Ki kéne nyitni minden alkalommal a másik szárnyát, amihez előbb ki kéne húzkodni a kukákat. Tehát ahhoz hogy elinduljunk, ki kéne mennem a kapuhoz, kihúzni a kukát, kinyitni a kapu másik szárnyát, letolni a kocsit a félemeleten a lányokkal együtt, ki az utcára, kukák vissza, ajtó bezár.
Szerintetek megéri? Vagy vegyek inkább egymás mögött testvérkocsit? Bár az meg más oknál fogva nem férne ki a kapun... hülye kapu...
Benianyu!
Nagyon jók a dunaparti képek
Kavicsdobálást szerintem Zsuzsa is élvezné...
And:
Még talán annyit hozzátennék az összeveszés témához, hogy nem biztos hogy hosszútávú következtetést kell levonni abból hogy ilyen csúnyán összevesztetek. Biztos megvolt rá az ok is, de magamból kiindulva az ember terhesen sokkal érzékenyebb és robbanékonyabb mint máskor. Nem lehet hogy higgadni fognak a kedélyek?