Sziasztok!
Itthon vagyok, nemrég értem haza. Sajna Marcit még nem láttam, mert előtte kb. 10 perccel aludt el. Már nagyon várom, hogy felébredjen.
Flóra kicsit jobban van, vagyis a kezdetekhez képest sokkal, az viszont aggaszt, hogy nem nagyon eszik. Az orvosok szerint nem baj, beteg még, és nagyon meleg is van, a lényeg, hogy iszik. A kedve azért már jó, most már hangos nevetést is kaptam tőle. Nehezen tűri a bezártságot, nem mehetünk ki a szobából. Most anyukám van vele. Ha nem lesz semmi gond, akkor holnap reggel megyek vissza hozzá.
A diagnózis: baktérium okozta súlyos tüdőgyulladás. Tegnap még úgy volt, hogy ma Ct-zik, mivel valamilyen fejlődési rendellenességet sejtenek a tüdején. Azóta kiderült, hogy volt egy kis félreértés a vasárnapi röntgennel, nem leletezték, csak a felvételt kapták meg a kezelőorvosok, így nem tudták, hogy mit látnak. Most úgy néz ki, hogy a légbuborék a tüdejében már nincs ott, ezért elmarad a CT. Nagyon nagy dózisú sugár lett volna, örülök, hogy egyenlőre megúsztuk. Ha mégis szükségét látják, akkor még a jövő héten is sor kerülhet rá. A gyulladás szépen javul, bár valamilyen lórúgás antibiotikumot kap vénásan napi 3x, a nevét nem tudom.
Nem nagyon tudom elmondani, hogy milyen érzés volt az elmúlt 1 hét, röviden: az ellenségemnek sem kívánom. Vele együtt bőgtem, amikor tehetetlenül próbáltam vígasztalni, amikor megállás nélkül, a kezemben is sírt. Most már én is sokkal jobban érzem magam, bár még azért nem értünk a végére. De legalább bizakodok, hogy hamarosan hazajön (az orvosok a jövő hét elejét ígérték), és akkor szépen lassan visszazökkenünk a régi kerékvágásba. Az utolsó holtpontom kedd délelőtt volt (azt hiszem akkor beszéltem Barbival, utólag is elnézést a depressziós, bőgős hangulatomért). Akkor éreztem azt, hogy 5 napos antibiotikumos, intenzíves kezelés után egyre rosszabbul van a kismanóm, és nem tudok tenni ellene. De valami csoda folytán délutánra már határozottan jobb kedvű lett, és azóta sem estünk vissza.
Visszaolvasni nem nagyon tudtam, mert gyorsan mosok, meg keresem a helyemet a házban, amíg Marci ébredésére várok, de látom a híreket. Az érintettekkel ugyan már kommunikáltam, de akkor most itt mégegyszer:
Iza!
Őszinte részvétemet szeretném kívánni ez úton is, sok erőt a mai napra, és kitartást, megnyugvást a következő időszakra!!!
Márti!
Mégegyszer nagy-nagy gratula a 3. kisbabátokhoz, nagyon sok egészséget, örömöt, boldogságot kívánok Nektek! Problémamentes babavárást, könnyű, szép szülést, és még szebb életet a nagycsaládban.
Ja, és még annyi, hogy mégegyszer nagyon-nagyon köszönöm a sok érdeklődést, aggódást, SMS-t, telefont! Nagyon sokat jelentett, hogy ennyien velünk voltatok és szurkoltatok nekünk! Nem mondom, hogy egy-két SMS-en nem kezdtem el bőgni, de nagyon sokat jelentett!!!
Este benézek még, ha tudok.