Na, itt vagyok kicsit bővebben is!
Csak annyi a munkám a fenébe, hogy ki se látok belőle. Sok a probléma ezekkel a hipermarketekkel!
Bufo, először is, muszáj gratulálnom!!! Nagyon ügyes vagy!!!
De ez azt jelenti, hogy többet már nem segíthetek?!
Mona, még egyszer gratulálok a kis jövevényhez! Édes kis pufi arcocskája van! Jó husis baba!
Eszteeeeeeer!!! Istenem, de boldog vagyok!!! Na jó, nem örömködöm még, de ez nagyon jó jel! Jaj, attól picit megijedtem, hogy nem akar progit adni, de tudod, megbeszéltük! És ez magamra is vonatkozna... muszáj bíznunk az orvosunkban!
Főleg, hogyha kifogtad az aranyhalat!
Ági, aztaaaaaaaa!!! Csodaszép a pocid!!! Tud ez még hová nőni? Gondolom, néha már igazán kellemetlen lehet a feszülése meg a "külön életet élése". De ugyanakkor pedig csodálatos érzés, amit én is nagyon-nagyon várok már!
Remélem, kihúzod még egy kicsit, de azért már így is szép a súlya Livinek, úgyhogy tutira minden rendben lesz, mégha lassan elő is bújik.
Jaj, de izgi!!!
Ezzel a tavazással nekem is felkeltetted az érdeklődésem! Csak az a gond, hogy Dani utálja a tavakat, én meg úgy mennék hétvégenként!
Valaki lányok nem akar menni valamelyik hétvégén egyedül hűsölni valamelyik tóra? Bár lehet, hogy Dani meg is ölne a gondolatért is, hogy kismamaként neki akarok indulni.
Én egy stranddal is beérném, de oda sem jön.
Valaki mellé szívesen betársulnék!
Erzsike, nagyon örülök neki, hogy jól sikerült a hajad. Remélem, hamarosan én is eljutok hozzá. Csak nem itt voltál Kispesten?
Kíváncsi vagyok, kapsz-e kisrucit a Tescoban, ha nem találsz holnap, szólj, és szívesen veszek Neked. Lefotózom, és megnézed, tetszik-e, és veszek Neked szívesen! Ha jól emlékszem, volt kék is!
De szupi, jövő héten mész uh-ra te is? Reméljük, megerősítik, hogy jó helyzetben fekszik a bébid, mármint fejjel lefelé!!!
Bufo, majd elfelejtettem! Csodaszép a konyhád, már amennyi látszik belőle!!! Imádom ezeket a színeket!!!
Ami a problémát jelenti... akkor bele is kezdek az én siránkozásomba, és leszűrheted a következtetést... talán még szerencsésnek is érezheted magad majd utána a pároddal!
Szóval, lányok, én ma reggel bőgésbe törtem ki idebent, annyira kínos volt, nem bírtam abbahagyni!
Azzal kezdődött, hogy kinyomtattam a Daninak ezt az oldalt, olvassa el ő is, kíváncsi lettem volna az ő véleményére is, már ami az orvos/kórházválasztást illeti. Mondtam neki, majd ha lesz időd, vagy majd otthon.
Erre ő kikapta a kezemből, és össze akarta gyűrni, hogy ne foglalkozzak már én ilyenekkel, ő most amúgy sem ér rá, mert dolgoznia kell.
(Meg kell jegyeznem, hogy most azért van ennyi munkája, mert holnap jön a termékének a külföldi felelőse, és arra kell készülnie. De néha olyan light-osak a napjai, sokat netezik. Ilyenkor persze annyira dühös vagyok rá! Miért nem találja fel magát, még ha nincs is dolga?! Idebent is azt a hülye wow-os fórumot olvasgatja, nem elég otthon?!)
Aztán kitört belőlem, hogy ennyire sem képes már, nem is foglalkozik velem. Engem most ez foglalkoztat, és szeretném, hogyha tudna róla.
Aztán beszaladtam a szobámba, hál' Istennek egyedül voltam, a kollegám még nem ért be, és kitört belőlem a zokogás. Hogy nem foglalkozik velem eleget.
Amint hazaért, bekapcsolja a gépet, és játszik hajnalig. Esetleg feláll 1-2 percre, ad 1-2 puszit, és visszaül.
Tegnap szóltam neki, hogy most jöjjön, mert rugdos a bébi. Erre ő, hogy mindjárt, kb 15 perc múlva tud felállni a gép elől. Aztán el is felejtette.
Lányok, annyira, de annyira zokon esett! Mintha nem is érdekelné a bébi mozgása! Mert hogy még úgysem érzi, mindig abbahagyja ha ráteszi a kezét. Majd ha jobban fog rugdosni!
Most a fejére olvastam ezt is, és még ő volt felháborodva, hogy nekem semmi nem elég.
Kérdem én, hát olyan telhetetlen vagyok? Mindent megcsinálok, pocakosan is, és ennyire nem képes.
Szóval, én azt mondom, lányok, addig amíg a párotok a munka miatt hanyagol benneteket, addig örülni kell! Ági jól mondod! Szívesen pátyolnám egy fáradt nap után, ha tudom, hogy kihajtotta értünk a lelkét. De nem azért, mert elfáradt a játékban, netezésben. Így néha nem szívesen viszem oda a gép elé a vacsoráját. Egyszer a fejébe borítom.
Bufo, remélem, picit jobban érzed magad!
Tudod, hogy mindenhol vannak problémák, hol kisebb, hol nagyobb. Kérdés, hogy mi nők el tudjuk-e fogadni, vagy tudunk-e változtatni rajta. Mert addig, amíg mi nem borítjuk a bilit, nem fog semmi sem változni. Én próbálok kedves, megértő feleség lenni, aki elfogad mindent. Csak attól félek, a fejemre fog nőni. Most mindenesetre megvárom a baba születését, meglátjuk, mennyire fog változni Dani, aztán ha semmi, akkor lesz nagy beszélgetés.
Na, akkor én is kipanaszoltam magam mára, muszáj mennem dolgozni tovább.
Sajnos én csak ritkán érek rá idebent netezni, otthon meg megint a házimunka miatt.