Sziasztok!
Ibolya!
Örülök, hogy Gergő - ha picit is - de jobban van.
Julcsi!
Na, a hisztigörcsről még nem is hallottam, remélem nem kell megtapasztalnom. Maradjunk csak az egészséges keretek között, az is bőven elég.
Edith!
Gyor gyógyulást kívánok neked, ez még pluszban gondolom nem hiányzott, enélkül sem voltál valami jól.
Talán a véreredényeidből kitalálnak valami okosat. Addig is, szedjél/egyél sok-sok vitamint.
Zsuzsi!
Sok szerencsét a mai Heim Pálozáshoz. Azért bruátlis lenne 5-6 órát várni.
Edit!
Örülök, hogy alakulnak az éjszakák. Talán Virágnak is pihentetőbb lesz így, és rákap az ízére. Drukkolok, ügyes vagy!
Hogy sikerült az ovis kirándulás a fiúknak?
Barbi!
Sajnálom az összezörrenést, remélem hamar megoldjátok. Nem is lehet csodálkozni, kimerült vagy, ilyenkor még könnyebb összerúgni a port. De az idő neked dolgozik, egyszer majd csak Ádámnak is megjavul az alvókája remélhetőleg.
Én ma délután kimenőt kaptam, egy barátommal moziba megyek. Addig apa tartja majd a frontot, azért kicsit aggódom. Ilyen hosszú ideig még nem volt egyedül a manókkal. De lehet, hogy szerencséje lesz, mert bár Flóra már 1 órája alszik, de Marci még most is ugrál az ágyban, meg veri a falat, ő majd délutánra fog talán kidőlni. Flóra meg simán tud 2x is aludni egy nap, főleg, hogy szerintem lassan Marci jól felébreszti.
Tegnap sikerült kiakadnom kicsit. Itt volt a tervező, hogy ránézzen a házunkra és mondjon valamit. Szerinte a teljes tetőcsere+tetőtér beépítés kb. 10 millió lenne, és akkor még nem nyúltunk az alsó szinthez. Na, ez több, mint sok. Ezzel le is tettem a házátalakítási tervünkről, ami még nem lenne olyan nagy baj, hiszen addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér, csakhogy anyósomék másképpen látják. Nekik is van tervük, hogy hogyan kéne alakítanunk a házon, és egyáltalán nem tetszenek az ötleteik. Csak ők nehezen meggyőzhetőek. Zsolti is azt gondolja, amit én, nem is értem, hogy anyósoméknak mi közük ahhoz, hogy mi milyen környezetben szeretnénk élni. A "csak segíteni szeretnének" duma szerintem nem terjed ki erre. Így most előléptem első számú közellenségbe, mert eddig is azt gondolták, hogy én vagyok az ötletgazda, hogy adjuk el a házat (pedig Zsoltival KÖZÖSEN döntöttünk így), ők meg ezt nagyon nem szeretnék.
Régen ez az ő házuk volt. Ha innen nézzük, valóban nem sok közöm van hozzá.
Na mindegy, nem untatlan benneteket tovább a dühöngésemmel, majd csak megoldódik valahogy.
Izával ma délelőtt beszéltem, holnap délután fogunk találkozni. Már várom.