Sziasztok!
Mi is megjöttünk a hosszú hétvégéről! Sajnos, képek nincsenek, mert bedöglött a fényképezőnk...
Pedig nem egy egyszerű darab, hanem profi gép, párom munkájához kell néha, és azt mondta nem lesz kevés a javíttatás, ha egyáltalán meg tudják csinálni.
A hétvége egyébként nagyon-nagyon jó volt, igaz hogy pihenni szinte semmit nem tudtunk, mert Geszti ugyanúgy lefoglalt minket mint itthon (pesze), de nem is baj, azért mégiscsak kikapcsolódás volt. És nagyon sok jó és szép dolog történt velünk ezalatt a 4 nap alatt. Többek között, hogy Gesztit elvittük strandra, életében először, én eleinte nagyon féltem mert a víz nem az az átlátszó tiszta víz volt, mint az úszómedencében, hanem gyógyvíz, de aztán láttam hogy Gesztivel egyidős babák is vannak a vízben jópáran, úgyhogy mi is bevittük, igaz csak kb. 10 percre. Hát lányok, úgy élvezte, hogy csak na!!! Először nézett nagyot, hogy mi ez, csöndesen szemlélődött, nézte a többi gyereket. Aztán feloldódott, mindketten ott ültünk vele a vízben, majdnem nyakig benne volt hogy ne fázzon, és nevetett nagyokat, pancsolt, és nyújtogatta a kezeit a gyerekek felé, ment volna bejjebb. Apja bevitte a medence közepére, "úsztatta" stb. nagyon tetszett neki!!! A víz melegvíz volt, 32-34 fokos, és valószínűleg nem a felnőtteknek szánt klasszikus gyógyvíz, hanem "lájtos". Utána este úgy elaludt, mintha fél napot strandolt volna. Egyébként szépen átaludta az éjszakákat, annak ellenére hogy a szállodai szobában nem volt igazán besötétítés, itthon meg teljes sötétségben alszik. Volt egy rácsos kiságya, hát persze állandóan felállt benne, nem győztük leültetni vagy kivenni, mert jópárszor el is esett, persze volt üvöltés. De hát így tanulja meg, mit hogyan kell csinálni.
Szuper jó volt minden, jókat sétáltunk.
Voltunk a debreceni állatkertben, bár sajnos pont esett az eső, de így is megállapítottam, hogy klasszisokkal szebb a bp-i állatkertnél, (legalábbis szerintem), és igényesebb. A vidámparkba nem mentünk át, nem lett volna értelme.
Én is sokat vezettem, 203 km-t odafelé, szintén nappal szemben. Hazafelé a párom vezetett.
Zsutita, Erika!
Hát nem nyugtattatok meg, bár tudom hogy az idő előrehaladtával csak nehezebb lesz, már most is néha leizzadok, mikor Gesztivel játszom, állandóan arra mászik amerre nem kéne, a másodperc tört része alatt leránt mindent, széttép mindent, stb. Ha elveszem tőle, vagy elhozom onnan akkor visít mint a kismalac, hisztizik, de csak addig amíg újabb érdekes széttépnivalót nem talál, akkor snitt, a visításnak vége, és újult erővel mászik tovább. És ez persze így megy egész nap. Hát mi vár még rám, atyaúristen!!! Épp mondtam a páromnak, most a 4 nap alatt látta, hogy milyen fárasztó "munka" ez, mert azért mégiscsak én vagyok vele a nap 24 órájában. Ő is mindenben segít amiben tud, de mivel dolgozik, kevesebbet van vele.
Ind!
Sajnos én sem tudok segíteni, mert én sem ott szültem. Viszont ott születtem, császárral...
de az már régen volt
és akkor még nem is így hívták, hanem simán "Tétényi úti" kórháznak.
Bárány!
Akkor egy kisebbfajta vagyont költöttetek a vidámparkban, gondolom... Mennyi most a belépő? És átlagban mennyi egy menet? Mi 2 éve novemberben, az utolsó nyitvatartási napon voltunk, ingyen lehetett bemenni, persze a játékok nem voltak ingyen, már ami működött.
Anita!
Nekem is mondták már, hogy ha nyűgös, biztos szomjas. Én is kiakadtam ezen, nem értem hogy miért lenne pont szomjas? Persze ezt az legkönnyebb orvosolni, a szájába nyomják a cuclit és kész. A gyerek meg valószínűleg inni fog. De egyáltalán nem biztos, hogy ettől nyűgös.
Igen, ez az időszak most kezdődik, hogy a baba sír, ha nem látja az anyját. Geszti is fokozottan anyás lett az utóbbi 2 hónapban. Most már csak szinte nálam hajlandó megnyugodni, még az Apja sem jó neki, amikor olyanja van. De azért ez olyan jó érzés...
Jó éjt mindenkinek!