Sziasztok
Rég írtam... De azért néha beleolvasgattam az írásaitokba.
De nálunk az elmúlt hetek egy kissé eseménydúsak voltak. Azt hiszem írtam nektek, hogy Áront műtik. Ki kellett venni az orrmanduláját, (6-án)hétfőn befeküdt az apjával a kórházba, kedden műtötték. Délelőtt 10-kor ment be a műtőbe. Én itthon aggódtam végig azt az 50 percet, amíg benn volt. Már annyira ideges voltam, mert azt mondta a dokinő hogy kb. 30-40 perc. Eltelt már 50, de még semmi... Rácsörögtem Zsoltira hogy mi van, de nem vette fel. Már ekkor kész voltam, Zitát is átadtam anyukámnak hogy fogja, mert ő is kezdett behergelődni. Szegény, érezte hogy ideges vagyok... De aztán 5 perc múlva Zsolti csörgött hogy kész van az Áron, minden rendben, kinn van már az ölében, vért köp és hallottam ahogy nyöszörgött. Szörnyű volt, de gondoltam hogy délutánra már jól lesz, mint általában a gyerekek. De nem, csak feküdt, nézett maga elé, alig beszélt és hörögve köhögött. Én csak telefonba hallottam, mert nem mertem bemenni, mert haza kellett volna jönnöm Zitához, és akkor biztosan sírt volna, azt pedig nem szabad ilyenkor. De legszívesebben mentem volna. Főleg este, amikor még este 10-kor mindig ugyanolyan szarul volt, hányt, nem akart inni, és rákötötték infúzióra. Kész voltam. Már sírtam az idegességtől.Ezek után egész éjjel nem aludtam, csak vártam a reggelt.Minden hülyeség megfordult a fejemben. Reggel 7-kor anyu jött, én meg mentem a kórházba. Nem bírtam tovább...Ha maradnom kellet volna vele egy hetet, akkor is inkább Zitát hagytam volna itthon, mert ő jól van. Amikor bementem, még reggel is csak feküdt mint egy darab fa, lázas volt, kedvetlen és hányt. Na, én beletuszkoltam egy fél kindertojást, hogy egyen már valamit, bánom is én ha az csoki is.jól le is basztak érte, hogy ki fogja hányni. Kiment az ápolónő, erre odaadtam neki a másik felét is. Jó anya vagyok mi? De ettől kicsit jobban lett, beletuszkoltam egy vajas zsömlét, meg egy bögre teát. Ezektől olyan életerőre kapott, hogy délben már haza is engedtek minket.
Kicsit megnyugodtam. Szörnyű volt, ne kelljen ezt nektek is átélnetek!!!!!
de most már jól van, vagyis volt, mert ma reggel megint a fülészeten kezdtük a napot......
Fájt a füle. Kezdődő középfülgyulladás. De az antibiotikumok már megtették a hatásaikat. Már jól van, nem fáj a füle. Persze a gyógyszereket szednünk kell.
Hál istennek Zitával nincs semmi baj, szépen fejlődik, és éjjel is csak egyszer kel. Este 9 körül elalszik, és hajnal 4-6 óra között kel fel valamikor. Szóval már tudok pihenni is.
Ja, és kinőttük a lakást...
Most, hogy lekerültek a padlásról a bébijátékok, már alig férünk el. Egész héten azon agyaltunk, hogy mit is csináljunk, hogy elférjünk. 110 m2-es a lakásunk, és nem férünk el 4-en. Mi van azokkal, akik 50-60 m2-en laknak???
Azon gondolkoztunk, hogy házatcserélunk anyósékkal. Tudjátok, mi egy udvarban lakunk, csak külön házaban. Övéké 3 szintes, miénk egyszintes, és tök új. Szóval ha cseréltünk volna, kezdhettük volna a felújítást, amire igazából most nincs nagy keretünk. ( Ablak, ajtócsere, fürdőszoba, függönyök, szóval minden, kivéve a konyha, mert az nekik is tök új.)Meg hát nálunk minden helységben légkondi van, amit nagyon szertünk.
Úgyhogy úgy döntöttünk hogy kicseréljük a gyerekszobát a mi hálónkkal, mert abban talán jobban elfér a két gyerek. Eddig a gyerekszobában csak Áron volt, Zita a nappaliban. De most, hogy átalussza az éjszakát, már bevinném a gyerekszobába őt is. Csakhát az nem két gyereknek lett tervezve, sajna. Úgyhogy most rendezkedünk, festünk, stb... De nem költözünk. Végülis úgyis a nappaliban éljük az életünket, ami viszont szép nagy, a konyhával egy légtérben. Nyáron meg úgyis ott az udvar.
Szóval ezek történtek nálunk.
Én is most szeretnék Zitának elöször gyümilevet adni. de látom a hasonló korú babáknak már adtok. Úgyhogy mostmár én is adni fogok neki. Bár Zita megissza a sima lehűtött forraltvizet is
És minden baba gyönyörű.
Na, nem írok többet, mert meguntok. Csak egy kép:
Testvéri puszi