Sziasztok!
Na mire hazaértünk, volt áram!
Ayse meg mindenki más aki szeretne jönni a talira:
Szervezhetjük máskorra is, a jövő hét csütörtököt hasraütésszerűen jelöltem ki. De továbbra is szeretném ha minél többen el tudnátok jönni! Akkor tartsunk újabb szavazást, hogy kinek melyik nap lenne jó? Én benne vagyok, nem ragaszkodom a jövő hét csütörtökhöz! (Egyébként 8:10-kor nálatok még süt a nap, Ayse?
)
Naszóval. Voltunk lent a Balatonon, sőt, még Tamásiba is "leugrottunk" szombaton családlátogatás címszó alatt. A lányok a körülményekhez képest egész jól bírták. Szilvin látom, hogy ő azért jobb szereti ha kiszámíthatóság van az életében, nem tud csak úgy bárhol elaludni. Bár mostanra ott tartunk, hogy ha látom hogy álmos, akkor bebugyolálom, megkapja a cumiját, berakom a bölcsőbe és magától elalszik!
És kézben ringatva egyre nehezebben. Úgy tűnik, sikeresen átszoktattam.
Viszont ez azt is jelenti, ha ezek a kellékek nincsenek meg, akkor nehezebben alszik el, és nő a lilulós bömbi esélye. Viszont ha sikerül az altatást jól megoldani, akkor mintababa, mosolyog, gügyög egész nap. Amúgy is mosolyog, meg gügyög meg jókedvű, de emellé üvölt ha fáradt.
Zsuzsába viszont egy kisördög bújt! Extra hisztis! Viszont úgy tűnik, az a legjobb reakció erre, ha elkezdem hangosan sajnálni, illetve megpróbálom megfogalmazni, hogy mi baja van, nem pedig győzködni arról, hogy ne sírjon. Tehát ha mondjuk szeretné ha felvenném, és nem veszem fel, és ezért eldobja magát és hisztizik (Crying! felkiáltással), akkor vigasztalás helyett beszélek hozzá, hogy szegény Zsuzsa, szomorú mert szeretné ha felvenném. És nem mondom hogy csodaszer, de jobban bevált mint bármi más módszer (otthagyás, vigasztalás, szidás, kiabálás, ráütés).
Sok új tudománya van, illetve csiszol a régieken. Egyre inkább kimondja a szavak végét is (hálistennek.) Ezért aztán egy beszélgetés kb így néz ki:
Én magyarázom, hogy megyünk haza a játszótérről és otthon majd vacsorázunk. Erre ő:
-Paaaas.Ta. (Téééész.Ta.)
-Dinner is peas and potato dumplings. (A vacsora borsófőzelék és krumplifánk.)
-No! Paaaas.Ta. (Nem! Téééész.Ta!)
Ez azért nagy szám, mert eddig csak az első szótagig jutott el.
A ketchup-öt is szereti, csak kimondani még nem tudja mindig, ezért néha pl kepöcsöt kér.
Ja, a másik meg hogy kezdi keverni a magyart és az angolt. Így születik a "Kérsz more!" kombináció...
A játszótéren felmászik mindenre, anyukámnál a kerítésre is!
Építeni imád, mindenből tornyot épít, legóból, a vacsorájából...
Egyébként ő is csak áll és néz ki a fejéből ha elvesznek tőle valamit a játszótéren. Arra még most próbálom elkezdeni nevelgetni, hogy ne csak odanyúljon, hanem kérje el mások játékat, de szerintem ő ehhez még fiatal, tehát egyelőre nem várom el, csak be akarom mutatni neki, hogy lássa és megszokja, hogy hogy kell. Ütni nem üt, nem agresszív. Ha mérges, akkor csapkod, illetve a pelenkázón rúg/kapál.
De ezek nem rosszindulatúak, inkább olyan hogy vergődik és véletlenül okoz vele fájdalmat, de ettől függetlenül rá szoktam szólni érte.
Ja, és ma megint elcsente a popsikrémet és a változatosság kedvéért a parkettán kente szét. Na ezért kikapott, rácsaptam a kezére, és elmondtam jó hosszasan és több változatban hogy micsoda rosszaság a krémet szétkenni, és milyen nehéz onnan feltakarítani. Bevetette a "Crying!" taktikát, de nem volt túl meggyőző, szerintem ő is érezte, hogy rossz fát tett a tűzre.
Na most megyek aludni. Mostanában Zsuzsa éjjel 3 és 4 között ébred és nem akar visszaaludni!!! Sír ha kimegyünk a szobából, David szerint teszteli hogy hol a határ, szerintem valami lelki oka lehet, mindenesetre elég fárasztó!
Mi legyen a talival??? Legyen jövő csütörtök, vagy legyen új szavazás?