Helló mindenkinek!
Látom a tali heve mellett azért máris jönnek az újabb gondolatok, kérdések.
Tinu: természetes, hogy a SAJÁT gyermeke(i)d a leggyönyörűbb(ek) a világon!! Hiszen a TIE(I)D!! Nem attól lesz valaki "szép" (bár relatív, ki mit tart szépnek), hogy szabályos "lánykapofi". Lehet valakinek gyönyörű szemecskéje, fitos vagy éppen húsoska nózija, simuló vagy akár elálló fülecskéje, hosszú vagy alig-haja, rózsás pofikája, szeplője, ívelt szájacskája, stb.................. Egyedi és megismételhetetlen. Az igazi "szépségét" majd később mutatja ki, amikor beszélni kezd, amikor alakul a személyisége, ahogy nő és egyfolytában VÁLTOZIK. Egy belülről kiegyensúlyozott, boldog, nyugodt és biztonságot nyújtó családi hátérrel rendelkező emberke sokkal nagyobb magabiztossággal és tartalmasabb belső érzelmekkel felvértezve tör majd utat magának a világban és találja meg a helyét, mint a kiskorától "agyonszépségezett", de belül talán üres vagy labilis gyermek. Ez legalábbis az én véleményem.
Nálunk az óvodában van pl. olyan kislány, akiért az összes fiú rajong, mert fürtös a haja, huncutak a szemei, tippppikus anyuka által felmagasztalt gyerek, aki már (6éves) sminkkel jön az ovis fotózásokra, ünneplő ruhája szép bár, de totál kényelmetlen lehet és mindenkihez dörgölőzik, kierőszakolja a dícséretet. S van olyan is, aki szerényen meghúzódik, kicsit felemás, de szép és különleges az arcocskája, szálegyenes, sehogy nem fésülhető haja van, nem jár csinibaba ruhákban, de értelmes, szépen eljátszik akár a fiúkkal is és gyerekként viselkedik, nem kisnőciként. Szüleivel kölcsönösen imádják egymást, egészséges szinten. Nekem ő a kedvencem a fiam lány ovistársai között.
Igenis, kell imádni, kell szeretni, kell magasztalni őket, nekünk Ő a sajátunk és ezáltal számunkra a legszebb, de éppen az Ő érdekében érdemes megtartani ezt "egészséges" szinten, a személyiségtorzulás elkerülése végett - ismétlem saját véleményem és gondolatom ez. A nagyfiam értelmes, okos, kimagaslóan kreatív gyerek (mások szerint is), meg is kapja rendre tőlünk a dícséretet és szeretet mellé, de tisztában van vele, hogy van nála okosabb vagy akár kreatívabb gyerek is, s attól ő még semmivel nem kevesebb! Gondoljatok bele, mekkora sorscsapás lesz a fenti kisnőcinek, ha suliba megy idén, s ott lesz még jópár kisnőci mellette, akikkel aztán vetélkedhet a srácok figyelméért, amit itt az oviban automatikusan megkapott nem önmagáért hanem a külseje miatt. Mert a fiamat bizony kifaggattam, miért is őbelé szerelmes minden srác, a válasza az volt, hogy mert olyan szép. És játszani tudsz vele? Nem. És segít, ha megkéred valamire? Nem igazán. No ennyi, nem is ragozom tovább ezt a hasonlítgatós dolgot.
Visszatérve az alapkérdésre, az én érzéseim szerint is a leggyönyörűbbek a saját gyerekeim.
Persze a képek alapján senki nem bújhat el, mindegyik babóca zabálnivaló!!!!
Ja és Tinu, a férjem oly szinten elfogult a gyerkőceinkkel, hogy nem szeret más babát vagy gyereket megfogni,mert olyan idegennek érzi. Múltkor voltunk ismerősnél, közel egykorúak a kicsik és rá akarták tukmálni, hogy de fogd meg, ő meg nem akarta, erre fogták azt szó szerint belenyomták a kezébe. Szegény úgy szenvedett.
A másik, hogy majd meglátod, hogy a srácok épp azt fogják az egyébként már most gyönyörű lánykádban szeretni, ha esetleg szeplős lesz vagy istenbocsá nem piszeorral büszkélkedhet majd.
Na pussz Mindenkinek... már megint hosszú lett.