Sziasztok!
Talisok, hát nagyon szuper lehetett!! Millió gratula, hogy ilyen klasszul összejött!! Minden feltett képet és tárhelyet megnézegettem, TÜNDÉRI AZ ÖSSZES BABA ÉS ANYUKA!!!!:-)))))))
Képzeljétek, valami kicsapta a kislánykámat.
Nem tudom, vajon az a fél kávéskanálnyi banánka, amit bátyótól elkunyizva nyalogatott, vagy esetleg a zserbó, amit én ettem, netám a madártej, amit szintén én ettem????
Milyen kis érzékeny a gyomruk, azt még mondják is, hogy mihamarabb etesse az ember ezzel-azzal.
Most egy kicsit be is paráztam, hogy is lesz majd ez a hozzátáplálás. Mikor a védőnőnk mondta, hogy kezdjünk el enni főzelékeket meg gyümiket, még egész nyugis voltam. Bár nem igazán értem a logikáját a dolognak. Elvileg azért kell kivárni a 6 hónapot, hogy ne allergizáljon be semmire, illetve merthogy az emésztőrendszerük még fejletlen az ilyen jellegű táplálékra, nem? Erre ő azt mondja, hogy ha tápszeres kiegészítést kap egy baba, akkor már el kell kezdeni minél hamarabb, hogy inkább kaja legyen mint tápi. De könyörgöm, ha valakinek mondjuk már pár hetes korától kell tápszert kapnia, mert más megoldása nincs (szerencsére mi még mindig szopizunk, csak kieg-nek van), akkor 2 hónaposan kezdje főzelékezni?? Szóval összezavarodtam, elvesztettem a logikai fonalat!
Mindenesetre mi tutkón megvárjuk ezt a 3 hetet még a kajálással, ha még az én általam fogyasztottakra is így reagál.
Félreértés ne essék, akinek már eszik a babócája az csak örüljön, mert ezek szerint a gyerkőcök simán veszik az ilyen jellegű akadályokat, csak én vagyok ilyen parás.
Csajok, na ne izéljetek már a testsúlyokkal!! Tök jó formában vagytok!! Meg a babák is és ez a lényeg!!
Cicmerák, szomorú, hogy még mindig küzdötök a makacs náthával, jobbulást nektek!
Jaj még az anyósokhoz annyi, hogy biztos ismeritek a mondást, hogy a barátait megválaszthatja az ember, a rokonokat meg vannak (eredetiben mellédb****ák)
Nálunk Anyukámékkal van inkább nézeteltérés, a Nagyfiúnál már előjött, hogy miért nem adsz neki cumit vagy pl. mi sokáig tiltottuk a csokoládét, főleg kaja előtt, náluk szokott rá az édességevésre. Cukorka nálunk örök tabu, náluk persze kikunyizza és ugye a nagyszülő általában engedékenyebb. Párszor már kifakadtam, hogy amit mi következetesen bele igyekszünk nevelni a gyerekbe, azt ők egy hétvége alatt elrontják, válaszként a sértődés mellé annyi volt, hogy a nagyszülő azért van, hogy kényeztesse a gyereket, elég a gyereknek otthon a szigorúság. Basszus, nem szigorúság ez, csak nevelési elvek, amiket egy-egy ilyen hétvégét követően újra lehet kezdeni belesulykolni a kölökbe. Mondjuk mostmár a majdnem 7 évével másképp gondolkodik ő is, de ugye 2-3 évesen kemény csaták voltak,mert nem érezte a határait pont az ilyen események miatt. Mondták is, hogy ha mi ilyen szigorúak (szerintem csak következetesek) vagyunk vele, szívesebben lesz máshol, mint velünk, hát egy nagy lótúróst. A gyerek úgy ragaszkodik ezerrel mihozzánk, a mi kis négyesünkhöz, hogy 100 lóval sem tudnák eltéríteni. Kap ő itthon is édességet, meg amit megbeszélünk, de nem zsákszámra és logikával, óriási szeretettel körítve.
Tök édes, amikor megkérdik tőle a boltban, mit kér, kér valami olyat, ami itthon nem megengedett (pl. nyalóka), de ott nem eszi meg, hanem hazahozza büszkén, ráadásul mindig 3-mal többet vetet, mert hoz Apának, Anyának meg Kistesónak is. Aztán anélkül. hogy bármit is reagálnánk rá (persze megköszönjük, hogy ránk is gondolt), fogja leteszi és ezzel le van tudva. Még emlékeztetni sem kell, hogy ezt tiltott dolog, tovább nem is izgatja a fantáziáját. Pszichológus biztos meg tudná mondani miért van ez. Szerintem megveteti a nagyszülőkkel, hogy ŐK megnyugodjanak, hogy tettek valamit a MI nevelésünk ellen, mert a gyereket abszolút nem is foglalkoztatja onnanstól, hogy hazaért. Én meg szépen oda szoktam adni koldulóknak vagy csak kidobom.
Na ez jó hosszúra sikeredett, bocsika, csak kikívánkozott belőlem az anyóstörtneteket olvasva