Sziasztok lányok!
Még mindig nem igazán tértem magamhoz, így nem igazán van energiám és teljesen őszintén bevallom Nektek, kedvem sincs írni. Csak úgy vagyok, meg teszek-veszek itthon. Kidolgoztam magam ma bent is, hulla vagyok. De egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne jöjjek. Hiányoztok! És megvonási tüneteim vannak.
Mesikém, bár ne ilyenről jutnék eszedbe! A fene vigye el, az ember folyton aggódik valamin. De tudod, hogyha eddig minden rendben volt, biztos, hogy ez csak egy átmeneti helyzet. Ha eddig nem jelentkezett a sok magzatvíz, és van gyomori telítődés, akkor nagy gond nem lehet. Azért 2-3 hét múlva szerintem nézess még egy UH-t! Biztosan megnyugszol majd.
Jaj, bár kiderülne már ez a szülés kérdés, most lehet ezen vacilálni, hogy megszüld-e természetes úton. Szörnyű, hogy ebben is befolyásolnak! Nem elég az egyéb probléma!
Annyira helyes kisfiú lett Zsotyesz! Vagyis bocsánat, nagyfiú! Szép szőke haj, kék szem! Milyen pasi lesz belőle!
Juci, nem is Te lennél, hogyha nem sietnél rögtön az ember segítségére!
Kitartás a mosáshoz, és a vasaláshoz. Hogy állsz velük?
Otthon hétfőn (indulás előtt) a húgommal sütiztünk a városban, és elsétáltunk a miskolci színház mellett, rögtön Te jutottál az eszembe. Hogy bírod a munka nélkül? Nem hiányzik? Tényleg, annak idején mondtad, hogy fogsz szinkront vállalni. Nem sikerült? Vagy még nem is volt rá lehetőséged/energiád? Hogy tervezed, mikor mész vissza dolgozni? Hogy működik ez egyáltalán nálatok színészeknél? Bármikor visszamehetsz?
Húúú,
Verzsike, Te meg mered mondani a véleményed az apósodnak? Tudod, én annyira nyuszi vagyok, félek, nehogy megbántsam őket, nem tudom, megmondanám-e a véleményem. Úgyhogy büszke vagyok Rád!
Szerintem várd meg, amúgy megszületik a bébi, biztosan minden másképp lesz majd aztán. Akkor pedig nyugodtan kikérheted majd a magadét, vagyis eldönheted Te magad, hogy mit hogyan szeretnél. Majd finoman a tudtukra adod, hogy szeretnéd, ha ezt nem így csinálná, elvégre Te vagy az anyja, és Te így döntöttél. Akkor már a baba érdekeit kell a szemünk előtt tartani, és az mindennél fontosabb lesz, még a családi békénél is.
Hát,
Bufo, nem irigyellek, őszintén! Biztosan nagyon nehéz lehet két fickóval. Hogy Dávidka is így rosszalkodjon! Biztos viccesnek szánta szegényke, de aztán jól felhúzott. Hogy tudsz reagálni ilyenkor? Én biztos kijönnék a sodromból!
Minden elismerésem a Tied!
Momo, annyira irigykedem, lesz kerítésetek is?! De jóóóóó!!! Nekünk nem lesz szerintem egy jó darabig... a lábazat sem lehetett terméskő az ára miatt... ami persze kiderült utólag, hogy mégsem annyira drága. Mikor lesz ez a ház olyan, amilyenre megálmodtam?!
Most azt számolgatom, mikor fogjuk tudni a felső fürdőbe a bútort megcsináltatni, 200.000 körül lesz (dupla mosdós), és nem megy egy hónapban egyszerre, össze kell rá gyűjteni a pénzt. Aztán még a másik 2 szoba padlózása, új wc, tartály, függönyök, jaj, mire ott is meg leszünk nagyjából!
Nagyon várom már, hogy feltegyél képeket. De igazad van, akkor lesz az igazik, hogyha már valóban látunk is belőle valamit.
Éva, annyira bízom benne, hogy a Radványi doktornőnél sok hasznos infót kapsz! Kérlek szépen gyere gyorsan, és számolj be róla. Viszed a görbéid? Vagyis vitted? Mit mondott? Mindent tudni akarooooooooook!!!
...lehet, hogy tényleg igazad van, sok időnek kell eltelni, amíg az ember tud nemet mondani a szüleinek. Talán a saját család majd segít... hisz akkor sokkal fontosabbak lesznek ők, mint a szülők. Bár eljönne már az az idő!
Drága
Eszter, nagyon reménykedem ebben a pé-ben, és tökéletesen megértem az érzéseid. De higgy a sorsodban, és bízz benne, hogy minden úgy történik ahogy lennie kell! A sorsunk elől sajnos nem menekülhetünk! Én biztos vagyok benne, hogy ez is jó valamire, aminek az okát hamarosan megtudjuk! Figyeld meg, hogy nagyon hamar jön az az édes kisbaba!
Azta,
Mona, már itt az idő mindjárt! Hihetetlen, hogy így elszaladt! És Emmácskád még csak 11 hónapos?! Hogy fogja bírni nélküled?! Jaj, de nehéz lesz!
Húúú, elhiszem, milyen nehéz lehet, de gondolj arra, hogy már csak néhány hét, és elfelejtesz minden nehézséget, fáradtságot.
Lányok, egyáltalán nem haragszom, dehogyis! Annyira kedvesek vagytok nekem, hogy ilyen őszintén reagáltok minden siránkozásomra! Ez kell ám nekem, hogy jól megmossátok a fejem! Tudom, hogy mindenben igazatok van! És igyekszem megfogadni a tanácsaitokat, mert tudom, hogy igazatok van. Az ember kívülről mindig jobban látja a dolgokat, mint az, aki benne van! Igyekszem visszább venni, de komolyen!