2007.04.24 17:33
Szerző: zora7
Ezentúl nyomom nektek kéretlenül az infokat, lehet hogy majd nyitok egy új topikot ezek számára, mert nagyon hasznosak.
Küldje el e-mailben! ››
Nyomtatható cikk ››
27 éve találta fel egy orvos a meddőség és a spontán vetélés elleni módszert
Kossuth Rádió
2004. november 22.
Ijf. Tóth György (műsorvezető 1): Az előbb egy nem éppen szép látványt nyújtó falról beszélgettünk, hát ezt a falat vagy meg kell tisztítani, vagy le lehet dönteni. Hát a falakat ledönteni bizony nagyon nehéz.
Még ennél sokkal fontosabb ügyekben is. Példa erre az a módszer, ami 27 esztendővel ezelőtt született meg, 20 éve már kipróbáltan bevált, elfogadott és mégsem terjed. A meddőség elleni megoldásról – bizonyos esetekben természetesen – és a spontán vetélések elleni megoldásról Dr. Siklósi Györggyel, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának professzorával beszélgettem, hiszen ezt, mindezt Ő fedezete föl 27 évvel ezelőtt – hangsúlyozom.
Dr. Siklósi György (a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának professzora): A meddőség az a házasságok 15 százalékát érinti. Értve ez alatt, hogy két éven belül akaratuk ellenére nem jön létre terhesség. Ennek ma az ismert okok közül, tehát az igazolt okok közül a női anatómiai okok nagyon perdöntőek, tehát például nincs méh ez ritka, vagy elzáródott a petevezető, hiányzik a petevezető műtét kapcsán ki kellett venni, stb. A másik ok a férfi eredetű, tehát a sperma többé nem megfelelő a megtermékenyítésre, a harmadik igazolt ok, hogy nincs peteérés. Most, ha ezeket leszámítjuk, akkor a házasságok egyharmadában egyik sem szerepel. Azt mondjuk, hogy ismeretlen eredetű a meddőség, férfi is rendben, nő is rendben, peteérés is van, mégse esik teherbe az asszony. Most 27 évvel ezelőtt rájöttem, hogy ezekben az esetekben a peteérés rossz volt, tehát peteérés ugyan van, de nem megfelelő a peteérés van ezek hátterében. Ennek az az egyszerű felismerés képezte az alapját, hogy a normális ciklus nem az, amit gondoltunk, hanem sokkal magasabb hormonális értékek a normálisak, ami például abból is következett, hogyha olyan ciklusokban néztük meg ezeket a hormonokat, amelyikben terhesség jött létre, amit szülés követett, akkor a lényegesen magasabbak voltak ezek a hormonszintek. Azt gondolta tehát az ember, hogy akkor ebből kell kiindulni a normál értékeknél, és így kiderült, hogy a normál értékek magasabbak, tehát ezek a betegek úgymond fönnakadnak a szitán. Tehát rossz peteérés diagnózisa születik meg, rendezzük a peteérést, és ezek a betegek szépen teherbe esnek. A rendezéstől számított egy éven belül 98 százalékuk.
Ma tulajdonképpen az ismeretlen eredetű meddőség esetében lombikbébit végeznek. Itt félreértés ne essék, a lombikbébi zseniális dolog olyan esetekben, amikor máshogy nem lehet, tehát például nincs petevezetője az asszonynak. Vagy olyan kevés a spermiumszám, hogy máshogy elképzelhetetlen a terhesség. Tehát ilyen esetekben a 20 százalékos sikerráta, az sokkal jobb, mint a nulla, tehát óriási dolog, de ha egyszerűbben megoldható valami, mint például ismeretlen eredetű meddőségben, ha nem muszáj, akkor egy ilyen költséges elég komplikált, de zseniális módszert nem ezeknél alkalmaz az ember szívesen, hiszen itt ez a lényegesen egyszerűbb módszer. Itt tulajdonképpen a betegek és az orvosok együttesen talán felelősek azért, hogy ilyen esetekben is, hát kiterjedten lombikbébit akarnak, hát egyrészt ugye ez a misztikus módszer, a média ezzel foglalkozik. Pár gyógyszert beszedni és szexuális úton teherbe esni, ez a hétköznapi dolog, erről nem nagyon írnak. De így nem terjed el a betegek között. Itt a klinikán a fiatal kollegák nagyon sikerrel alkalmazzák. Ők mondják mindig, hogy ennél jobb ötletet nem lehetett volna, mert aki nyolc éve nem esik teherbe és ilyen egyszerűen, tehát az rendkívül hálás, az ragaszkodik. Tulajdonképpen az embernek az a beteg okoz örömet, akit mondjuk nehéz helyzetben sikerült megoldani, az ragaszkodik, az kötődik, annak a szülése is sokkal örömtelibb, sokkal nagyobb örömet jelent a gyerek, mint hogyha az égből csak úgy lepottyanna.
Műsorvezető 1: A másik nagyon nagy gond, amikor bekövetkezik ugyan a várt megtermékenyülés, csak aztán vetéléssel végződik.
Dr. Siklós György: Ez az úgynevezett szokványos, vagy ismétlődő vetélés. Ez szintén a nők 4-5 százalékát érinti, az legalább kettő terhesség megszakad, aztán ez lehet 3-4-5-10, akármennyi. Attól függően, hogy a beteg mikor dobja be a törölközőt, mert van, aki három után már annyira retteg a következő megszakadástól, hogy nem is meri a terhességet, úgymond fölvállalni. Minden 20-25-dik nőt érintő probléma. Hát nem egyszer házasságok mennek ezen tönkre. Most erre a problémára is sikerül egy jó megoldást találni, ami teljesen analóg az előbbivel, és pedig egyértelműen bebizonyosodott, most már 27 év alatt, sok száz beteget kezeltünk sikeresen, hogy teherbeesés előtt rendbe téve a menstruációs ciklust, tulajdonképpen a pete megtapadását tesszük ilyenkor rendbe. Egy vastagabb, vérbővebb nyálkahártyába ideális lepény alakul ki, ami nem csak két hónapig, hanem 9 hónapig is fönn tudja tartani a magzatot, el tudja látni, ugyanakkor a peteérés rendezésével a petesejtérés is ideálissá válik, tehát tizedére csökken az ilyen véletlenszerű kromoszóma rendellenességek száma, ami egyébként a spontán abortuszok felénél átmeneti oknak számítanak. Tehát kitűnően kezelhetők. Hát most 500 betegből, mindössze 3 százalék, aki nem szült, hogy úgy mondjam, ideálisan beállítva. Megismételve 5-nél a kezelést, második alkalommal ők is szültek. Szintén nagyon egyszerű gyógyszeres kezelésről van szó.
Na most még egy nagyon fontos vetülete van ennek a szokványos vetélésnek, hogy minél több spontán abortusz volt a beteg anamnézisében, annál nagyobb esélye van, hogy újra megszakad, a következő terhesség, de ami még fontosabb, vagy legalább ilyen fontos, hogy ugyanilyen arányban növekszik a koraszülés előfordulása is közöttük. Tehát például négy spontán abortusz után, ha szül is a beteg, már háromnegyed része a szüléseknek koraszülés lesz. Na most ezt nem kell ecsetelni talán, hogy egy 80-90 dekás, vagy 1 kilós gyereknek az életben maradási esélyei, de főképp a hosszú távú egészségi esélyei hát azért nem ugyanazok, mint az érettnek, sőt hát sokkal rosszabbak. Ha most ezt rendezzük, érdekes módon, a koraszülés is néhány százalékra csökken és ez a tizedannyi koraszülés is a magzatok átlag fél kilóval nagyobbak, mint a nem kezeltekénél, ami hát óriási különbség, hogy életkilátásaik összehasonlíthatatlanok, ha életben maradnak, akkor, pedig az egészségi kilátásaik is tényleg összehasonlíthatatlanok.
Műsorvezető 1: Tessék mondani, ha ez ilyen egyszerű, miért van ma is tele a női lapok sokasága, a rádió, a televízió, olyan családi drámákkal, mert időről időre elővesszük mi újságírók ezeket a megható eseteket, amikor egyszerűen nem megy, és nem megy, miközben esély lenne arra, hogy az esetek jelentős részében ez már ne fenyegessen.
Dr. Siklós György: 20 éve hirdetem, ugye először magamat is meg kellett győzni, 80-100 esettel, aztán most már persze több ezres nagyságrendnél tartunk, de talán részben az is szerepet játszat, hogy évtizedes berögzött módszerek vagy szemlélet marad meg a kollegákba. Hiszen ha 20 éve olvasta a tankönyvet, akkor ez még világos, még most sem szerepel még ez a tankönyvben, ha valaki 20-30 évig gondol egy félét egy dologról, azt rendkívül nehéz megváltoztatni az alapszemléletét. Kicsit szkeptikusak az emberek minden újtól, valaki nehezen fogadja be az újat. Tehát biztos, hogy egyrészt a körülmények, a hagyományok, minden újtól való először egy kicsit ódzkodás, biztos én se jól csinálom a terjesztését a dolognak, de az idő megy, a megoldás nem terjed. Az ember magyarán szólva nem szívesen vinné sírba, hogyha rájött valami jó gondolatra, mert rájönni lehet, hogy egyszerűbb, mint elterjeszteni, az az érzésem.
Kossuth Rádió – Napközben, 2004. november 19. [10:32]
Zora