Sziasztok!
Julcsi végre elaludt, gondoltam, én is ledőlök egy kicsit, de olyan izgi téma lett itt, hogy a gépnél ragadtam.
Én úgymond "késői gyerek" vagyok, anyukám 40, apukám pedig 44 éves volt, mikor megszülettem. Bár idősebbek voltak a szüleim, mint a barátnőimé, ezt én meg sem érzékeltem, mert nagyon fiatalosak, a mai napig eljárnak bulizni, lehet velük bármiről beszélgetni. Anyáéknak gyerekkori a kapcsolatuk, mindkettőjük életében csak egy személy volt, és nagyon jó a kapcsolatuk, gyakran láttam otthon, hogy megpuszilják egymást, vidámak, szeretnek összebújni. A testi kapcsolat sosem volt nálunk tabu téma, anyuval mindent meg tudtam beszélni, minden kérdésemre nyíltan válaszolt. Nálunk még meztelen nőcis naptár is előfordult, nem járkáltunk egymás előtt meztelenül, de prűdség sem volt, azt hiszem az egészséges mértékig volt téma a szexualitás. Kb. 7 éves voltam, amikor "felvilágosultam" az unokatesómat faggattam ki. Addig úgy gondoltam, a gyerek úgy lesz, hogy a férfi meg a nő lefekszenek egy ágyba, csókolóznak, meg együtt alszanak. A filmekből ezt láttam. A suliban nálunk is járt védőnő, aztán anya is elmondott mindent a menstruációról, az együtt létről. Nem ért felkészületlenül, amikor először megjött, 13 éves voltam.
Én már 14 évesen aktívan pasiztam, ami abból állt, hogy együtt császkáltunk minden felé, és csókolóztunk. Anyával mindent megbeszéltem, ő mindig arra kért, hogy csak annak a fiúnak adjam oda a szüzességemet, aki méltó rá, szeret engem, és én is szeretem őt. 16 éves voltam, amikor együtt jártam egy olyan sráccal, aki nagyon szerelmes volt belém, 8 hónap együttjárás után feküdtünk le először. Ő 18 volt, és neki is az első volt. Az első együttlétet már egy csomó "előkészület" megelőzte, így a szüzességünk elvesztése volt a kapcsolatunk betetőzése. Nekem nagyon jó élmény volt, szárnyaltam a boldogságtól. Nem tudtam rögtön elmondani anyának, úgy éreztem, még fiatalnak fog találni, és lehet, hogy haragudni fog rám. Pár hónappal később meséltem el, egyáltalán nem volt mérges, egy csomó kérdésem volt, mindenre válaszolt. Azt viszont megjegyezte, hogy szerinte már korábban megtörtént a dolog, észerevette rajtam. Utána egy kitétele volt anyunak, hogy a tanulás rovására nem mehet a pasizás. A védekezést óvszerrel oldottuk meg, 18 évesen kezdtem el gyógyszert szedni, az orvos tanácsára, mert nagyon rendszertelen lett a menzeszem, pár évig szedtem, aztán abbahagytam, mert hízni kezdtem tőle.
4 évig jártam a nagy Ő-vel, aztán felnőttünk, és rájöttünk, hogy mások az utaink, én egyetemre kezdtem járni, ő meg már dolgozott.
Utána volt még pár barátom, voltak rövidebb-hosszabb kapcsolatok, volt akivel lefeküdtem, volt akit csak hülyítettem. Úgy éreztem fiatal vagyok, szükségem van tapasztalatra, élményekre. Persze, azért nem azt kell képzelni, hogy hajtottam az egyéjszakás kalandokat, egyszerűen csak pasiztam, nekem akkor ez volt a természetes.
20 éves voltam, amikor megismertem a férjemet, ő is egy lazább kacsolatnak indult, amikor megismerkedtünk, több fiú is csapta a szelet. Aztán pár hónap után rájöttem, hogy sokkal fontosabb a kapcsolatunk, mint egy kis együttjárás. Nem mellékesen vele éreztem magam legjobban az ágyban. Kb. fél évre rá mondta a férjem, hogy egyszer majd biztos feleségül fog venni, mert én vagyok az a nő, aki neki kell, akivel leélné az életét. Akkor még mosolyogtam magamban, de 3 év után megkérte a kezemet, és rá egy évre össze is házasodtunk. Soha nem felejtem el a tekintetét, ahogy könnybe lábadt a szeme az esküvőnkön, mikor a templomban mondta az esküt... Akkor gondoltam végig, hogy milyen jól döntöttem, mert ő az az ember, aki teljes szívéből szeret, és leélhetem vele az életemet.
A férjem előtt sem volt tabu téma a korábbi kapcsolatok, mindketten meséltünk az exekről, persze azért nem vittük túlzásba a témát.
Én is jártam hittanra gyerekkoromban, református egyetemre jártam, számomra a vallás az erkölcsi alapot jelenti az életemben. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy belefér a házasság előtti nemi élet is, persze nem vadidegenekkel, és nem első látásra. Ebben is tudni kell megtalálni a mértéket, és ezt is mindenki saját maga dönti el legbelül, hogy neki mi az, ami belefér, hány partner, és milyen hosszú ismeretség után.
Hogy Julcsinak hogy fogom majd elmesélni, hogyan lesz a kistesó, azt még nem tudom, de szerintem kb. úgy fog alakulni, ahogy nálunk is volt. A férjemmel mi is puszilkodunk Julcsi előtt is, szerintem neki is természetes lesz majd a testiség, mint ahogy nekem is az volt.
Még annyit szeretnék a témához, hogy szerintem egy kapcsolatban nagyon fontos a testi harmónia, hogy mindketten megkapják azt, amire szükségük van egy kiegyensúlyozott élethez. Nagyon fontos, hogy ne hanyagoljuk el egymást azután sem, hogy bővül a család, és már gyerekek is vannak. Szerintem egy minden gondot elfeledő összebújás az élet sója, a hétköznapok öröme.
Sok rossz házasság kezdődik azzal, hogy a pár már nincs együtt, csak papíron...
Na, megyek egy kicsit takarítani, és nagyon várom haza apjukot.