Szia Chrissyy!
Köszönjük a jókívánságokat!Nektek is Kellemes Húsvétot kívánok és a topic többi résztvevőjének is!
Vigyázz magatokra,sok puszi!
Edina
Új privát üzeneted érkezett!
2007.04.11 17:46
Sziasztok Lányok!
Jó, hogy rátok találtam!!!
Sajnos nekem is volt egy vetélésem szeptemberben. Már az első UH-n kiderült, hogy kétszarvú méhem van. A dr. szerint ez az esetek 80 %-ban nem jelent gondot. Hogy ez okozta - e a vetélést, nem tudni. Szerintem nem. Inkább lelki eredetű volt. Még nem tudtam, hogy terhes vagyok, mikor középfül-gyulladásom lett. Kaptam gyógyszert.Mire kigyógyítottak, kiderült, hogy van egy pocaklakó. A sors úgy hozta, hogy a férjemnek másnap mennie kellett külföldre. Szegénynek ideje se volt felfogni a történteket. Szóval szinte egyedül kellett végigcsinálnom a vizsgálatokat, szembesülni a saját rendellenességemmel...Az anyukámék sokat segítettek, végig náluk laktam,de nagyon aggódtam mindenért. Aztán egy nap bevéreztem, irány a kórház,de már nem volt mit tenni.
24-én szülnék...
Ahogy közeledik a nap, egyre ingerültebb vagyok. Van egy terhes kolléganőm, és ha ránézek....Örülök nagyon a babájának,de nem hiszitek el, mikor behozza az UH képeket, egyből könnyezek.
Most mennem kellett volna HSG.re, de nem volt már időpont. Az orvos mondta, hogy meg kell várni a következő mensit, majd megcsináljuk májusban. Nagyon kiakadtam. Még egy hónap várakozás...Pedig már annyira fel vagyok készülve mindenféle jóra... Szedem az Elevitet, rászoktam a rendszeres evésre, minimális kávé, megépült a majdani babaszoba...Már csak egy picuri hiányzik. Szorítsatok nekünk is!
Mindenkinek jó egészséget és kitartást kívánok!
Üdv.
Jó, hogy rátok találtam!!!
Sajnos nekem is volt egy vetélésem szeptemberben. Már az első UH-n kiderült, hogy kétszarvú méhem van. A dr. szerint ez az esetek 80 %-ban nem jelent gondot. Hogy ez okozta - e a vetélést, nem tudni. Szerintem nem. Inkább lelki eredetű volt. Még nem tudtam, hogy terhes vagyok, mikor középfül-gyulladásom lett. Kaptam gyógyszert.Mire kigyógyítottak, kiderült, hogy van egy pocaklakó. A sors úgy hozta, hogy a férjemnek másnap mennie kellett külföldre. Szegénynek ideje se volt felfogni a történteket. Szóval szinte egyedül kellett végigcsinálnom a vizsgálatokat, szembesülni a saját rendellenességemmel...Az anyukámék sokat segítettek, végig náluk laktam,de nagyon aggódtam mindenért. Aztán egy nap bevéreztem, irány a kórház,de már nem volt mit tenni.
24-én szülnék...
Ahogy közeledik a nap, egyre ingerültebb vagyok. Van egy terhes kolléganőm, és ha ránézek....Örülök nagyon a babájának,de nem hiszitek el, mikor behozza az UH képeket, egyből könnyezek.
Most mennem kellett volna HSG.re, de nem volt már időpont. Az orvos mondta, hogy meg kell várni a következő mensit, majd megcsináljuk májusban. Nagyon kiakadtam. Még egy hónap várakozás...Pedig már annyira fel vagyok készülve mindenféle jóra...
Szedem az Elevitet, rászoktam a rendszeres evésre, minimális kávé, megépült a majdani babaszoba...Már csak egy picuri hiányzik. Szorítsatok nekünk is!
Mindenkinek jó egészséget és kitartást kívánok!
Üdv.
2007.04.12 08:59
Szia Magdica!
Ne csüggedj,meglátod hamarosan hozzád is beköltözik egy kis pocaklakó!
Mindnyájan hasonlóképpen éreztünk amikor elveszítettük egy vagy két babánkat,nagyon rossz időszak ez minden nő(és férfi) életében,de az élet előbb-utóbb kárpótol.
Mindent megteszel a siker érdekében,meglesz a jutalmad érte.
Fő a nyugalom,ne görcsölj a témán sokat!Menjetek el pihenni a pároddal valahová a peteérésed környékén,de ne ez járjon mindig a fejedben-tudom,könnyű mondani.
Kívánom neked a legjobbakat!
Üdv!
Edina
Ne csüggedj,meglátod hamarosan hozzád is beköltözik egy kis pocaklakó!
Mindnyájan hasonlóképpen éreztünk amikor elveszítettük egy vagy két babánkat,nagyon rossz időszak ez minden nő(és férfi) életében,de az élet előbb-utóbb kárpótol.
Mindent megteszel a siker érdekében,meglesz a jutalmad érte.
Fő a nyugalom,ne görcsölj a témán sokat!Menjetek el pihenni a pároddal valahová a peteérésed környékén,de ne ez járjon mindig a fejedben-tudom,könnyű mondani.
Kívánom neked a legjobbakat!
Üdv!
Edina
2007.04.12 11:44
Magdica: üdv köztünk! Bár inkább egy másik topicban látnálak szívesebben, de hát akik itt vagyunk, mind tudjuk, hogy ez így van.
Szekeres véleményét maximálisan osztom: próbálj meg nem görcsölni a dolgon nagyon... bár tudom, ez nem egyszerű. Sajnos a nagyon akarás is gátolhatja a babóca megfoganását. Sok dolognak kell klapponlia abban a pillanatban, amikor bekövetkezik a foganatatás... de azt gondolom Te mindent megteszel a cél érdekében, és meg is lesz a jutalma, én biztos vagyok benne.
Sok sikert! Várjuk a fejleményeket!
Piroska
Szekeres véleményét maximálisan osztom: próbálj meg nem görcsölni a dolgon nagyon... bár tudom, ez nem egyszerű. Sajnos a nagyon akarás is gátolhatja a babóca megfoganását. Sok dolognak kell klapponlia abban a pillanatban, amikor bekövetkezik a foganatatás... de azt gondolom Te mindent megteszel a cél érdekében, és meg is lesz a jutalma, én biztos vagyok benne.
Sok sikert! Várjuk a fejleményeket!
Piroska
2007.04.12 18:05
Sziasztok Lányok!
Köszi a biztatást, aranyosak vagytok!
Néha eléggé lehangolt vagyok. Begurul a torkomba egy nagy gombóc és sírnom kell, mert különben megfojt. Bár gondolom ezt Ti is ismeritek.
Holnap megyek homeopátiás vizsgálatra. Remélem kapok attól a tündéri doktornőtől valami biztatást. Majd beszámolok róla.
Ti pedig pihenjetek!
Üdv.
Köszi a biztatást, aranyosak vagytok!
Néha eléggé lehangolt vagyok. Begurul a torkomba egy nagy gombóc és sírnom kell, mert különben megfojt. Bár gondolom ezt Ti is ismeritek.
Holnap megyek homeopátiás vizsgálatra. Remélem kapok attól a tündéri doktornőtől valami biztatást. Majd beszámolok róla.
Ti pedig pihenjetek!
Üdv.
2007.04.15 17:34
Sziasztok!
Voltam a doktornőnél. Nagyon jó volt már az is, hogy beszélhettem vele.Felírt némi bogyót, és megadta egy főorvos nevét a Margit kórházban. Kicsit megnyugodtam, hogy nem kell magam teletömnöm mindenféle gyógyszerrel, mert mint kiderült, tök normális a szervezetem.Bár nem átlagos, az tény, de szerencsére minden rendben. Sőt, még segít is, mert félidő körül mindig pecsételek, s ez jelenti nálam a peteérést. Eddig meg szedtem rá ész nélkül a gyógyszert.
Röné! Sokat segít a sorstársak biztatása. Néha én is nagyon el vagyok kenődve, de ahogy telik az idő,egyre inkább tudok róla beszélni. Ami azt illeti, már alig birtam kivárni ezt a fél évet is.
Szóval igaza van Boeskének, kis türelem, aminek jutalma egy szép baba!
Üdv.
Voltam a doktornőnél. Nagyon jó volt már az is, hogy beszélhettem vele.Felírt némi bogyót, és megadta egy főorvos nevét a Margit kórházban. Kicsit megnyugodtam, hogy nem kell magam teletömnöm mindenféle gyógyszerrel, mert mint kiderült, tök normális a szervezetem.Bár nem átlagos, az tény, de szerencsére minden rendben. Sőt, még segít is, mert félidő körül mindig pecsételek, s ez jelenti nálam a peteérést. Eddig meg szedtem rá ész nélkül a gyógyszert.
Röné! Sokat segít a sorstársak biztatása. Néha én is nagyon el vagyok kenődve, de ahogy telik az idő,egyre inkább tudok róla beszélni. Ami azt illeti, már alig birtam kivárni ezt a fél évet is.
Szóval igaza van Boeskének, kis türelem, aminek jutalma egy szép baba!
Üdv.
2007.04.15 18:13
Sziasztok!
Köszi a bíztatást, remélem legközelebb tényleg minden rendben lesz.
Sokáig gondolkodtam, hogy regisztráljak e, írjak e, de azt gondolom, ha csak tapasztalatokat tudunk cserélni az is jó.
Az én doki bácsim kb fél évet mondott, de sokak szerint ez eléggé egyénfüggő, és nem feltétlenül kell annyit várni.
Elvileg jövő héten kellene visszamennem, de azóta még nem jött meg a menszeszem..
Boeske, Neked mikor ment el a babád? Ti mennyit időt vártok ki összesen? Ez a fél év egy átlagos idő?
Köszi az infókat mindenkinek előre is!
Üdv:
Köszi a bíztatást, remélem legközelebb tényleg minden rendben lesz.
Sokáig gondolkodtam, hogy regisztráljak e, írjak e, de azt gondolom, ha csak tapasztalatokat tudunk cserélni az is jó.
Az én doki bácsim kb fél évet mondott, de sokak szerint ez eléggé egyénfüggő, és nem feltétlenül kell annyit várni.
Elvileg jövő héten kellene visszamennem, de azóta még nem jött meg a menszeszem..
Boeske, Neked mikor ment el a babád? Ti mennyit időt vártok ki összesen? Ez a fél év egy átlagos idő?
Köszi az infókat mindenkinek előre is!
Üdv:
Rönééé
2007.04.16 06:45
Sziasztok!
Sajnálom, hogy megint két új sorstársunk van, de üdvözlöm őket.
Nekem 11 hetesen halt meg a kisbabám, az én orvosom 5 hónap várakozást javasolt. Nekünk 6 hónap után sikerült ismét a fogantatás. Még mindig nagyon félek, amíg ez a számomra kritikus időszak le nem telik, de azért optimista vagyok, és nektek is csak ezt kívánom, mert anélkül nem is lehet.
Kitartást és szép kisbabát kívánok nektek!
Ahogy elnézem, Edinának nemsokára eljön a nagy nap. Jól emlékszem, hogy Te vagy az első ebben a topikban, aki idáíg eljutott?
bobek
Sajnálom, hogy megint két új sorstársunk van, de üdvözlöm őket.
Nekem 11 hetesen halt meg a kisbabám, az én orvosom 5 hónap várakozást javasolt. Nekünk 6 hónap után sikerült ismét a fogantatás. Még mindig nagyon félek, amíg ez a számomra kritikus időszak le nem telik, de azért optimista vagyok, és nektek is csak ezt kívánom, mert anélkül nem is lehet.
Kitartást és szép kisbabát kívánok nektek!
Ahogy elnézem, Edinának nemsokára eljön a nagy nap. Jól emlékszem, hogy Te vagy az első ebben a topikban, aki idáíg eljutott?
bobek
2007.04.16 07:12
Röné!
Először 2003-ban volt vetélésem a 6. héten. Utána 3 hónapot vártunk, és egészséges fiam született (Barna). Most febr. végén szintén a 6. héten (elején) vesztettem el egy babát, az orvosom 2-3 ciklus várakozást javasolt. (Tudja, hogy türelmetlen vagyok.) Egyéb okok miatt is (vizsgák, költözés) júliusig várunk még. Aztán újra próbálkozunk.
Ja, és műtéttel feleződött be mend a kétszer, amiatt indokolt a várakozás. Ha a természet elintézte volna, akkor nem is kéne várni. (Legalábbis az orvosom szerint.)
Szép napot!
Először 2003-ban volt vetélésem a 6. héten. Utána 3 hónapot vártunk, és egészséges fiam született (Barna). Most febr. végén szintén a 6. héten (elején) vesztettem el egy babát, az orvosom 2-3 ciklus várakozást javasolt. (Tudja, hogy türelmetlen vagyok.) Egyéb okok miatt is (vizsgák, költözés) júliusig várunk még. Aztán újra próbálkozunk.
Ja, és műtéttel feleződött be mend a kétszer, amiatt indokolt a várakozás. Ha a természet elintézte volna, akkor nem is kéne várni. (Legalábbis az orvosom szerint.)
Szép napot!
Boeske
2007.04.17 05:23
Szia Lányok!
Üdv az újaknak! Sajnálattal látom, hogy gyarapszunk.... de ez nem meglepő. Sajnos meggyőződésem, hogy életében legalább egyszer minden nő átesik ezen. Na nem mind, mondjuk inkább azt, hogy majdnem mind. Szomorú, tudom. Mi egy 11 hetes és egy 23 hetes babát vesztettünk el. A veszteség mindkét esetben óriási volt, nekünk. Az előzőnél talán az volt könnyebb, hogy még nem éreztem mozogni, ellentétben a másodikkal. Viszont a pici szívecskéjét hallottam. És az sokáig a fülemben csengett. De leginkább az a süket némaság, amit az utolsó vizsgálatnál hallottam.... nincs szívhang..... A 23 hetes babócára most nem térnék ki, nem jó róla sem beszélni, bár már tényleg állítom, túl vagyok a nehezén. Most azért nem beszélek róla, mert a pocakomban lévő baba nemsokára annyi idős lesz, mint ő volt, és most nála is kezdődik a kanossza járásom.... magzati retardáció.... az okosok szerint közel (s távol) 3 hét lemaradása van..... és nem érzem mozogni..... Na, szép?! Most megyek a praxisba..... szorítsatok nekem lánykák! 1-kor nézik meg alaposan UH-on a babócát, mert a dokim aggódik.... mert én nem ám...... gombóc a gyomromban, a torkomban.... hasmenésem van tegnap óta pedig nem is eszem..... nem bírok. Amúgy jól vagyok...... tudatosan beszélem magamnak, hogy nincs a kislánnyal semmi baj, csak valamit elmértek..... a 18 hetes UH-on csak (?) 1 hét lemaradást láttak, de egészségesnek mondták a kicsit. A dokim szerint azóta nem sokat változott a mérete így tapintásra. Ezért kell soron kívüli UH. Hú basszus, megint sokat dumáltam, ne haragudjatok! Nem is terhellek a nyomorommal, gondolom mindenkinek megvan a magáé, végülis nem is azért jelentkeztem, hanem azért, hogy mindenkinek azt kívánjam, nagyon hamar pociba kerüljön egy (esetleg több? kinek-kinek vágya szerint) babóca.
Azt, hogy mennyit kell várni, sztem úgysem az orvos, hanem a természet mondja meg! Ha a tested még nem készült fel a baba fogadására, úgysem maradsz állapotos. Ha mégis, akkor meg örülj és ne gondolkodj! A 23 hetes baba után a dokim azt mondta, hogy általában fél év, egy évet javasolna, de látja, hogy a lelkemnek az lenne a jó, ha mielőbb állapotos lennék, így a 6 hetes kontrollon azt tanácsolta, menjek haza és szeressük egymást, ne számolgassam a heteket! Ezt tanácsolom Nektek is lányok!
Puszika mindenkinek!
Piroska
Üdv az újaknak! Sajnálattal látom, hogy gyarapszunk.... de ez nem meglepő. Sajnos meggyőződésem, hogy életében legalább egyszer minden nő átesik ezen. Na nem mind, mondjuk inkább azt, hogy majdnem mind. Szomorú, tudom. Mi egy 11 hetes és egy 23 hetes babát vesztettünk el. A veszteség mindkét esetben óriási volt, nekünk. Az előzőnél talán az volt könnyebb, hogy még nem éreztem mozogni, ellentétben a másodikkal. Viszont a pici szívecskéjét hallottam. És az sokáig a fülemben csengett. De leginkább az a süket némaság, amit az utolsó vizsgálatnál hallottam.... nincs szívhang..... A 23 hetes babócára most nem térnék ki, nem jó róla sem beszélni, bár már tényleg állítom, túl vagyok a nehezén. Most azért nem beszélek róla, mert a pocakomban lévő baba nemsokára annyi idős lesz, mint ő volt, és most nála is kezdődik a kanossza járásom.... magzati retardáció.... az okosok szerint közel (s távol) 3 hét lemaradása van..... és nem érzem mozogni..... Na, szép?! Most megyek a praxisba..... szorítsatok nekem lánykák! 1-kor nézik meg alaposan UH-on a babócát, mert a dokim aggódik.... mert én nem ám...... gombóc a gyomromban, a torkomban.... hasmenésem van tegnap óta pedig nem is eszem..... nem bírok. Amúgy jól vagyok...... tudatosan beszélem magamnak, hogy nincs a kislánnyal semmi baj, csak valamit elmértek..... a 18 hetes UH-on csak (?) 1 hét lemaradást láttak, de egészségesnek mondták a kicsit. A dokim szerint azóta nem sokat változott a mérete így tapintásra. Ezért kell soron kívüli UH. Hú basszus, megint sokat dumáltam, ne haragudjatok! Nem is terhellek a nyomorommal, gondolom mindenkinek megvan a magáé, végülis nem is azért jelentkeztem, hanem azért, hogy mindenkinek azt kívánjam, nagyon hamar pociba kerüljön egy (esetleg több? kinek-kinek vágya szerint) babóca.
Azt, hogy mennyit kell várni, sztem úgysem az orvos, hanem a természet mondja meg! Ha a tested még nem készült fel a baba fogadására, úgysem maradsz állapotos. Ha mégis, akkor meg örülj és ne gondolkodj! A 23 hetes baba után a dokim azt mondta, hogy általában fél év, egy évet javasolna, de látja, hogy a lelkemnek az lenne a jó, ha mielőbb állapotos lennék, így a 6 hetes kontrollon azt tanácsolta, menjek haza és szeressük egymást, ne számolgassam a heteket! Ezt tanácsolom Nektek is lányok!
Puszika mindenkinek!
Piroska
2007.04.17 07:14
Bocs, hogy bepofátlankodom
Mandala,
nagyon gondolok rád ma! +++++++++++
Röné,
attól függ a várakozás ideje, hogy volt-e műtéti befejezés vagy spontán zajlott le. Ha az előbbi, akkor általában 3 ciklust szoktak mondani, mert ennyi idő alatt biztos helyreáll a méhnyálkahártya. Csak nagyon óvatos orvos mond ennél többet. Ha spontán zajlott le a vetélés, akkor semennyit sem kell várni (nálam ez volt).
De az van, amit Mandala is mond: annyit várj, amennyi idő neked kell!
vera
Mandala,
nagyon gondolok rád ma! +++++++++++
Röné,
attól függ a várakozás ideje, hogy volt-e műtéti befejezés vagy spontán zajlott le. Ha az előbbi, akkor általában 3 ciklust szoktak mondani, mert ennyi idő alatt biztos helyreáll a méhnyálkahártya. Csak nagyon óvatos orvos mond ennél többet. Ha spontán zajlott le a vetélés, akkor semennyit sem kell várni (nálam ez volt).
De az van, amit Mandala is mond: annyit várj, amennyi idő neked kell!
vera
2007.04.17 07:36
Mandala, én is nagyon szorítok neked, hogy minden rendben legyen. Egy ismerősömnél a 30. hét körül kezdték ezt a magzati retardációt, azóta egészséges kisfia született. Már fél éves a baba.
Biztos nálad is minden rendben lesz. Legfeljebb gyakrabban ultrahangoznak majd.
Minden jót kívánok!
bobek
Biztos nálad is minden rendben lesz. Legfeljebb gyakrabban ultrahangoznak majd.
Minden jót kívánok!
bobek
2007.04.17 12:46
Szia Lányok!
Most végeztem, minden OK!
Most a férjem munkahelyén vagyok, kicsit furi a billentyűzet, úgyhogy ha elírok vmt akkor bocsi érte. Szóval minden OK a babával, hozza azt a két hét lemaradást, amit az előző UH is látott. szóval nincs semmi gond. csak a dokik annyira ragaszkodnak a 28 napos ciklushoz... az enyém meg sosem volt annyi, inkább 35..... na és itt a szög, ami kikívánkozott abból a bizonyos zsákból....
Köszönöm a drukkokat, nagyon aranyosak vagytok!
Puszi mindenkinek és élvezzétek Ti is a napfényt... nekem most nagyon szépen ragyog... remélem Nektek is!
Most végeztem, minden OK!
Most a férjem munkahelyén vagyok, kicsit furi a billentyűzet, úgyhogy ha elírok vmt akkor bocsi érte. Szóval minden OK a babával, hozza azt a két hét lemaradást, amit az előző UH is látott. szóval nincs semmi gond. csak a dokik annyira ragaszkodnak a 28 napos ciklushoz... az enyém meg sosem volt annyi, inkább 35..... na és itt a szög, ami kikívánkozott abból a bizonyos zsákból....
Köszönöm a drukkokat, nagyon aranyosak vagytok!
Puszi mindenkinek és élvezzétek Ti is a napfényt... nekem most nagyon szépen ragyog... remélem Nektek is!
2007.04.18 13:00
Sziasztok Lányok!
Olyan felháborodással töltött el a mai nap, hogy gondoltam megosztom másokkal is.
Először is, évek óta olvasgatom a különböző babanetes topicokat, de írni nemigen szoktam. De ami ma történt, azt ki kell írnom magamból.
Két és fél hete fejezték be 9 hetes terhességemet.( sajnos nem ez volt az első ) Ma mentem el a szövettan eredményért. A férjem vitt be a kórházba, és velünk volt a két és fél éves fiam is. Ők lent maradtak a parkban.
Felmentem a kórház 6. emeletére, mondtam az írodistának,hogy miért jöttem. Kérte a vizitdíjas papírt. Kérdem én, minek? Hát mert a leletet orvossal kell érvényesíteni és ez orvos-beteg találkozónak számít. Menjek le a másodikra , fizessek. Lementem. Ajtó zárva, papíron : RÖGTÖN JÖVÜNK Várok 10 percet. Senki. Visszamegyek, mondom nincs ott senki ,kérem vissza a zárójelentésemet, nincs időm várni. Erre az irodista szótagolva mondja nekem, hogy én hülye is megértsem: " az fi-zi-ka-i kép-te- len-ség", sose szoktak onnan elmenni. Dühöngve eljöttem.
Lent a parkban a férjem egy ismerőssel beszélgetett, aki tudta, hogy elvesztettük a babánkat.Elmeséltem mi történt . Az ismerősünk kórházi dolgozó, azt mondta menjek vele, együtt elintézzük. Kiderült, hogy abban az épületszárnyban még két helyen be lehet fizetni a vizitdíjat, csak a kedves irodista erről nem tájékoztatott. Csekkel visszamentünk az irodába. Amikor látta az irodista, hogy megint én vagyok, mielőtt ideadta a leleteimet (ami már ki volt ugye készítve), ránézett az órájára, mert csak délig van leletkiadás. Szerencsére még volt 6-8 perc délig.Szerintem 12.01-kor már nem adta volna ide. Ezek után le kellett mennem az ambulanciára érvényesíttetni. Útközben találkoztam a liftnél az orvosommal,lerázott, azt mondta most siet, majd az első menses után találkozzunk. Ambulancián a vizsgáló nyitott ajtaján beadtam a bentlévő orvosnak a leletet, akinek az első szava az volt,"nem ilyenkor kell jönni." De azért lepecsételte, és aláírta, és bentről kikiabálta nekem a folyosóra ( és a várakozó néhány betegnek), hogy ez igazoltan méhen belüli terhesség volt, ami nem fejlődött rendesen, nemi élet a menses után, a többit beszéljem meg az orvosommal.Ezért fizettem vizitdíjat.
Szóval nem elég az ember lányának ilyenkor a saját érzéseivel megküzdeni, még a kórházi bürokrácia is rátesz egy lapáttal. Bocsi, hogy ilyen hosszú voltam.
Ducimami
Olyan felháborodással töltött el a mai nap, hogy gondoltam megosztom másokkal is.
Először is, évek óta olvasgatom a különböző babanetes topicokat, de írni nemigen szoktam. De ami ma történt, azt ki kell írnom magamból.
Két és fél hete fejezték be 9 hetes terhességemet.( sajnos nem ez volt az első ) Ma mentem el a szövettan eredményért. A férjem vitt be a kórházba, és velünk volt a két és fél éves fiam is. Ők lent maradtak a parkban.
Felmentem a kórház 6. emeletére, mondtam az írodistának,hogy miért jöttem. Kérte a vizitdíjas papírt. Kérdem én, minek? Hát mert a leletet orvossal kell érvényesíteni és ez orvos-beteg találkozónak számít. Menjek le a másodikra , fizessek. Lementem. Ajtó zárva, papíron : RÖGTÖN JÖVÜNK Várok 10 percet. Senki. Visszamegyek, mondom nincs ott senki ,kérem vissza a zárójelentésemet, nincs időm várni. Erre az irodista szótagolva mondja nekem, hogy én hülye is megértsem: " az fi-zi-ka-i kép-te- len-ség", sose szoktak onnan elmenni. Dühöngve eljöttem.
Lent a parkban a férjem egy ismerőssel beszélgetett, aki tudta, hogy elvesztettük a babánkat.Elmeséltem mi történt . Az ismerősünk kórházi dolgozó, azt mondta menjek vele, együtt elintézzük. Kiderült, hogy abban az épületszárnyban még két helyen be lehet fizetni a vizitdíjat, csak a kedves irodista erről nem tájékoztatott. Csekkel visszamentünk az irodába. Amikor látta az irodista, hogy megint én vagyok, mielőtt ideadta a leleteimet (ami már ki volt ugye készítve), ránézett az órájára, mert csak délig van leletkiadás. Szerencsére még volt 6-8 perc délig.Szerintem 12.01-kor már nem adta volna ide. Ezek után le kellett mennem az ambulanciára érvényesíttetni. Útközben találkoztam a liftnél az orvosommal,lerázott, azt mondta most siet, majd az első menses után találkozzunk. Ambulancián a vizsgáló nyitott ajtaján beadtam a bentlévő orvosnak a leletet, akinek az első szava az volt,"nem ilyenkor kell jönni." De azért lepecsételte, és aláírta, és bentről kikiabálta nekem a folyosóra ( és a várakozó néhány betegnek), hogy ez igazoltan méhen belüli terhesség volt, ami nem fejlődött rendesen, nemi élet a menses után, a többit beszéljem meg az orvosommal.Ezért fizettem vizitdíjat.
Szóval nem elég az ember lányának ilyenkor a saját érzéseivel megküzdeni, még a kórházi bürokrácia is rátesz egy lapáttal. Bocsi, hogy ilyen hosszú voltam.
Ducimami
2007.04.18 15:36
Ducimami: a felháborodásod jogos! És nem csak a kórházi bürokráciáról szólnék, hanem arról az embertelen bánásmódról, amit tapasztaltál! Hihetetlen! És az emberi jogok?! A többszörös gyilkos arcát és nevét nem hozzák nyilvánosságra mert sérülnek az emberi jogai.... és a Tiéd?! Ugyan kire tartozik a problémád rajtad és az orvosodon kívül?! Még hogy a folyosóra üvöltözget! Hát, tudod.... és még hogy "ilyenkor kell jönni".... hát igen ilyenkor kell... annál is inkább, mert amíg szolgálatban van, addig a pofáját befogja és teszi a dolgát! Kommentár nélkül! Azt a mindenit! Uff! Szóltam!
2007.04.18 18:20
Osztom mandala véleményét, felháborító!!!!! Nekem is vannak rossz tapasztalataim. Körzetihez bebattyogtam egy hónapja (el is panaszkodtam itt), hogy írja alá a papírt, hogy kérhessek adókedvezményt a nem gyógyítható krónikus betegségemre. Lekapott a 10 körmömről, hogy mit képzelek, az nem jár nekem, és jó hogy azt nem mondta, hogy pénzéhes vagyok. Erre tegnap elmentem a szakfőovoshoz, és félve megkérdeztem a dolgot, aki azt kérdezte, hogy miért nem kaptam meg 2002-től? Senki nem szólt, hogy jár?? Az még hagyján hogy nem szólt senki, de hogy amikor rákérdeztem, akkor még én voltam a h.lye... Azért mert mertem reménykedni, hogy megkapom a havi 3500 Ft kedvezményt, ami a gyógyszereim felére pont elég lenne.
A lényeg az, hogy holnap elmegyek a körzetihez, és az orra alá dugom a papírt
, és már előre várom, hogy most mit fog előadni.. 
Mandala, neked viszont nagyon örülök, hogy minden ok!!
Én most picit elszomorodtam, mert első éles hónapunk nem járt sikerrel.
A lényeg az, hogy holnap elmegyek a körzetihez, és az orra alá dugom a papírt
, és már előre várom, hogy most mit fog előadni..
Mandala, neked viszont nagyon örülök, hogy minden ok!!
Én most picit elszomorodtam, mert első éles hónapunk nem járt sikerrel.
2007.04.19 05:13
Fel a fejjel Zsálya! Nemsokára vigyorgó smile-kat írogatsz majd, meglátod! Mi a kislány után két hónappal már próbálkoztunk, ami azt jelenti... számoljunk csak... szóval elhagyott minket a baba 2002. július 30-án, és Encsi pocakba költözött 2003. novemberében. Az több, mint egy év! Az volt a gond, hogy túlságosan akartam. Gyógyszereket szedtem, progeszteron tesztet csináltak, UH-ra jártam, injekciókat kaptam az ovuláció idejében... apa azt mondta, ez már nem is szeretkezés, hanem ürítkezés.... nem szerette a muszáj-szexet.... de ez az idő erről szólt. Aztán azt mondtam, jó, akkor visszamegyek dolgozni. Amit nagyon utáltam, mert bérelszámolónak vettek vissza. Előtte titkárságvezető voltam, pörgős, életteli munkám volt. El nem tudom képzelni, hogy van ember, aki ezeket a könyvelői cuccokat képes megjegyezni és megtanulni! Tudni kell rólam, hogy a saját adóbevallásom megcsinálása gondot okoz.... nem értem amit olvasok az adóbevalláson! Meg nem is igen érdekel! Szóval ez nekem maga volt a horror! De mentem, és beletörődve sorsomba, legjobb tudásom szerint próbáltam megfelelni az elvárásoknak. Már épp kezdtem berendezni az életemet ehhez mérten, amikor megjelent az a gyönyörű két csík a teszten.... Ebből csak arra céloztam, hogy ne szomorkodj, és próbálj meg ellazulni, próbálj meg a minden mindegy, lesz ami lesz elv szerint élni. Tudom, lehetetlen, hisz én sem tudtam ezt tenni.... de meg kell próbálni és meglátod, teleírod ezt a portált mosolygós smile-kal!
Ebből csak arra céloztam, hogy ne szomorkodj, és próbálj meg ellazulni, próbálj meg a minden mindegy, lesz ami lesz elv szerint élni. Tudom, lehetetlen, hisz én sem tudtam ezt tenni.... de meg kell próbálni és meglátod, teleírod ezt a portált mosolygós smile-kal! 2007.04.19 19:47
Sziasztok!Én új vagyok itt és csak bátorítani szeretnélek Titeket!
Az első('96) és a második('99) gyermekemmel nagyon rövid idő alatt estem teherbe,és minden probléma nélkül kihordtam őket igaz mindkettőt császárral szültem!2003-ban szerettünk volna egy harmadik gyereket is.Rögtön terhes lettem de 11 hetesen műtéttel kellett befejezni a terhességet mert elhalt a baba!Azt hittem beleőrülük!!3 hónap után újra próbálkoztunk megint rögtön sikerült de már az elején éreztem,hogymegint baj lesz!Így lett!!!Ekkor orvost váltottam.Elkezdődtek a vizsgálatok de még nem voltak meg az eredmények amikor megint terhes lettem és sajnos ez a baba sem maradt meg!Akkor már tényleg teljesen kiészültem,azt gondoltam,hogy nekem már soha nem lesz 3 gyerekem!És ami még nagyon rossz volt:mindenki azzal vigasztalt,hogy úgy is van már két szép gyerekem!!
Kiderült,hogy a progeszteronom nagyon alacsony és ugyan a petesejt megtermékenyül de nem tud megtapadni.Kaptam kezelést,állandóan vérvételre jártam és rettegtem!!Aztán volt egy hónap amikor megbeszéltük, hogy "nem is baj"ha most nem leszek terhes mert nem lenne jó a szülés időpontja!És láss csodát TERHES LETTEM!!!Persze egész terhességem alatt rettegtem,hogy nehogy megint baj legyen!De nem lett!!! 3 héttel előbb született 2006.08.15-én!
Mindenkinek drukkolok és boccs ha kicsit hosszú voltam!
Magdica!Nekem is kétszarvú méhem van de a vetélések nem emiatt voltak hiszen előtte szültem már kétszer!Nem mondom,hogy ne szomorkodj mert ez hülyeség de biztosan sikerülni fog!Én szorítok!
Az első('96) és a második('99) gyermekemmel nagyon rövid idő alatt estem teherbe,és minden probléma nélkül kihordtam őket igaz mindkettőt császárral szültem!2003-ban szerettünk volna egy harmadik gyereket is.Rögtön terhes lettem de 11 hetesen műtéttel kellett befejezni a terhességet mert elhalt a baba!Azt hittem beleőrülük!!3 hónap után újra próbálkoztunk megint rögtön sikerült de már az elején éreztem,hogymegint baj lesz!Így lett!!!Ekkor orvost váltottam.Elkezdődtek a vizsgálatok de még nem voltak meg az eredmények amikor megint terhes lettem és sajnos ez a baba sem maradt meg!Akkor már tényleg teljesen kiészültem,azt gondoltam,hogy nekem már soha nem lesz 3 gyerekem!És ami még nagyon rossz volt:mindenki azzal vigasztalt,hogy úgy is van már két szép gyerekem!!
Kiderült,hogy a progeszteronom nagyon alacsony és ugyan a petesejt megtermékenyül de nem tud megtapadni.Kaptam kezelést,állandóan vérvételre jártam és rettegtem!!Aztán volt egy hónap amikor megbeszéltük, hogy "nem is baj"ha most nem leszek terhes mert nem lenne jó a szülés időpontja!És láss csodát TERHES LETTEM!!!Persze egész terhességem alatt rettegtem,hogy nehogy megint baj legyen!De nem lett!!! 3 héttel előbb született 2006.08.15-én!
Mindenkinek drukkolok és boccs ha kicsit hosszú voltam!
Magdica!Nekem is kétszarvú méhem van de a vetélések nem emiatt voltak hiszen előtte szültem már kétszer!Nem mondom,hogy ne szomorkodj mert ez hülyeség de biztosan sikerülni fog!Én szorítok!
2007.04.20 06:13
Sziasztok!
Alziza! Köszönjük a bíztató történetet! Tényleg nehéz lehetett 3 vetélés után. Még egy is elég ahhoz, hogy az ember minden optimizmusát elveszítse.
Végülis te szedtél progeszteront az első 12 hétben? Én most szedek, csak attól félek, hogy baj lesz, ha hirtelen majd abba kell hagyni.
Holnap lesz az a bizonyos napom, amikor meghalt a picikénk 11 hetesen és 4 naposan. Gondoljatok rám, hogy most ne legyen baj!
Mindenkinek jó hétvégét!
bobek
Alziza! Köszönjük a bíztató történetet! Tényleg nehéz lehetett 3 vetélés után. Még egy is elég ahhoz, hogy az ember minden optimizmusát elveszítse.
Végülis te szedtél progeszteront az első 12 hétben? Én most szedek, csak attól félek, hogy baj lesz, ha hirtelen majd abba kell hagyni.
Holnap lesz az a bizonyos napom, amikor meghalt a picikénk 11 hetesen és 4 naposan. Gondoljatok rám, hogy most ne legyen baj!
Mindenkinek jó hétvégét!
bobek
2007.04.20 08:04
Sziasztok!
Bobek,én a teherbeesés előtt 20 hónapig Clostylbegitet szedtem és Medrolt.Nekem a prof. elmagyarázta annak idelyén,hogy ez valahogy úgy van a progeszteronnal,hogy peteérésnél megemelkedik aztán amikor terhes leszel ez valamennyire vissza esik.Akinek normális a progeszteron szintje annál semmi baj de ugye akinél alacsony és még vissza is esik ott lesz a baj!Nekem a terhesség előtt nagyon megemelte(4×1 clostyt szedtem)így amikor terhes lettem már nem kellett semmit szednem a vitaminokon kívül!(Az Elevitet és a Folsava már teherbeesés előtt szedtem.)Egyébként nem hiszem,hogy baj lesz amikor abba kell hagynod a progeszteron szedését mert gondolom előszőr ellenőrizni fogják a szintedet,utána meg már a lepény veszi át a termelését úgyhogy biztos minden rendben lesz!
Valaki elmondaná,hogy tettétek fel a vonalzókat?Nekem nem sikerül.Köszi![/img]
Bobek,én a teherbeesés előtt 20 hónapig Clostylbegitet szedtem és Medrolt.Nekem a prof. elmagyarázta annak idelyén,hogy ez valahogy úgy van a progeszteronnal,hogy peteérésnél megemelkedik aztán amikor terhes leszel ez valamennyire vissza esik.Akinek normális a progeszteron szintje annál semmi baj de ugye akinél alacsony és még vissza is esik ott lesz a baj!Nekem a terhesség előtt nagyon megemelte(4×1 clostyt szedtem)így amikor terhes lettem már nem kellett semmit szednem a vitaminokon kívül!(Az Elevitet és a Folsava már teherbeesés előtt szedtem.)Egyébként nem hiszem,hogy baj lesz amikor abba kell hagynod a progeszteron szedését mert gondolom előszőr ellenőrizni fogják a szintedet,utána meg már a lepény veszi át a termelését úgyhogy biztos minden rendben lesz!
Valaki elmondaná,hogy tettétek fel a vonalzókat?Nekem nem sikerül.Köszi![/img]
2007.04.20 09:08
sziasztok,
új vagyok itt..vagyis olvasgattam az utóbbi héten, mandala ajánlására.
Röviden rólunk:
Nagylányunk Nóra 2003. júliusában született, 37.hétre császárral. A végén volt némi ijesztegetés, de ma már tudom, ezt még lehet problémamanetes terhességnek nevezni.
2006. júliusában 8 .héten nem volt szivhang a következő babánknál, műszeres befejezés..nehéz volt utána, de lelkiismeretes orvosomnak köszönhetően a "kivárás" 3 hónapja vizsgálatokkal viszonylag gyorsan eletelt. Semmit nem találtak és a 2. hónapban be is költözött az újabb pocaklakó. Veszélyeztetett lettem de a progi befejezése, 12. heti Szupi Uh ,és 4d után,mikori s kiderült picilány lakik odabent godoltunk már nem lehet baj.
Még az integrált AFP teszt is jol sikerült, csak a 16.heti Uh-n jött az első jel..nagyobb a baba szive. 1 hét múlva kontroll. Akkor már nagy volt a baj...diagnózis: hydrops->genetikailag indokolt megszakítás..
március 29-én 11 órakor megszületett kislányunk Emma, aki rögtön az angyalokhoz távozott.
miértek? még egy hét az eredményig de a Hajdú doktornő gyanúja:(akihez irányitottaka kórház bezárások miatt) a kiláslányom átesett egy betegségen, majd a férjem is, ami pötyökkel járt, az elmondás alapján valószínű Pavro virus..én nem kaptam el de Emmánk igen..utánaolvastam nagyon kicsi ennek az esélye..sajnos nálunk igen..
tegnap volt 3 hete a szülésnek,és Emma napja, azóta mandala és a többi hasonlót átélt kismama tartja bennem a leleket és próbálom feldolgozni a feldolgozhatatlant.
www.angyalokszulei.hu-n minden nap gyertyát gyújtok érte és olvasom a Ti irásaitokat.
Abban szeretnék tanácsot kérni, h a munkába visszamenetelt ki hogy birta,mennyi idő után stb.
még jövök de ma kivételesen délben megyek Nóráért és az ebéd is csak félig. ..
Betti
új vagyok itt..vagyis olvasgattam az utóbbi héten, mandala ajánlására.
Röviden rólunk:
Nagylányunk Nóra 2003. júliusában született, 37.hétre császárral. A végén volt némi ijesztegetés, de ma már tudom, ezt még lehet problémamanetes terhességnek nevezni.
2006. júliusában 8 .héten nem volt szivhang a következő babánknál, műszeres befejezés..nehéz volt utána, de lelkiismeretes orvosomnak köszönhetően a "kivárás" 3 hónapja vizsgálatokkal viszonylag gyorsan eletelt. Semmit nem találtak és a 2. hónapban be is költözött az újabb pocaklakó. Veszélyeztetett lettem de a progi befejezése, 12. heti Szupi Uh ,és 4d után,mikori s kiderült picilány lakik odabent godoltunk már nem lehet baj.
Még az integrált AFP teszt is jol sikerült, csak a 16.heti Uh-n jött az első jel..nagyobb a baba szive. 1 hét múlva kontroll. Akkor már nagy volt a baj...diagnózis: hydrops->genetikailag indokolt megszakítás..
március 29-én 11 órakor megszületett kislányunk Emma, aki rögtön az angyalokhoz távozott.
miértek? még egy hét az eredményig de a Hajdú doktornő gyanúja:(akihez irányitottaka kórház bezárások miatt) a kiláslányom átesett egy betegségen, majd a férjem is, ami pötyökkel járt, az elmondás alapján valószínű Pavro virus..én nem kaptam el de Emmánk igen..utánaolvastam nagyon kicsi ennek az esélye..sajnos nálunk igen..
tegnap volt 3 hete a szülésnek,és Emma napja, azóta mandala és a többi hasonlót átélt kismama tartja bennem a leleket és próbálom feldolgozni a feldolgozhatatlant.
www.angyalokszulei.hu-n minden nap gyertyát gyújtok érte és olvasom a Ti irásaitokat.
Abban szeretnék tanácsot kérni, h a munkába visszamenetelt ki hogy birta,mennyi idő után stb.
még jövök de ma kivételesen délben megyek Nóráért és az ebéd is csak félig. ..
Betti
2007.04.21 06:22
Sziasztok!
Már olvasom a fórumotokat egyideje, csak most jutottam el ide, hogy írjak.
Idén január végén vetéltem el 7. hetesen (most lennék 19. hetes) ,(ez már a 2. volt, az előző évekkel ezelőtt történt). Sajnos még nincs babánk.
A körzeti orvosom szerint toxoplasma miatt (bár már régen átestem a fertőzésen), szerintem nem ez volt az oka (ezt megerősítette tegnap a nőgyógyász is).
Ennek ellenére 2 hónapig szedtem az antibiotikumot.
A vetélés (meg a nagy kórház bezárások) után orvost váltottam,így jutottam el a mostanihoz, aki egyenlőre nagyon szimpi. Sajnos Ő a vetélés után 5-6 hónapot javasolt, mert a vérben ellenanyagok keringhetnek még (?????????????).
Mielőtt elmentem hozzá 1 szer együtt voltunk a párommal, igaz ez a mensi után 3 nappal történt.
Lehet hogy hülye vagyok, de én azt érzem hogy újra terhes vagyok (orvos szerint ennek kicsi a valószinűsége). Az is lehet hogy a gyerek utáni vágy váltja ki a has szúrkálásokat, derékfájást.
A teszteléshez még nagyon korán van (1 hétel ezelőtt történt az "eset" ).
Nem nagyon hiszek az ilyenekben, de elmentem egy jósnőhöz és Ő azt mondta, hogy ez a baba már megfogant de ez is el fog menni.
Szóval ha nem gond, itt maradnék köztetek a babavárók közt.
Vera
Már olvasom a fórumotokat egyideje, csak most jutottam el ide, hogy írjak.
Idén január végén vetéltem el 7. hetesen (most lennék 19. hetes) ,(ez már a 2. volt, az előző évekkel ezelőtt történt). Sajnos még nincs babánk.
A körzeti orvosom szerint toxoplasma miatt (bár már régen átestem a fertőzésen), szerintem nem ez volt az oka (ezt megerősítette tegnap a nőgyógyász is).
Ennek ellenére 2 hónapig szedtem az antibiotikumot.
A vetélés (meg a nagy kórház bezárások) után orvost váltottam,így jutottam el a mostanihoz, aki egyenlőre nagyon szimpi. Sajnos Ő a vetélés után 5-6 hónapot javasolt, mert a vérben ellenanyagok keringhetnek még (?????????????).
Mielőtt elmentem hozzá 1 szer együtt voltunk a párommal, igaz ez a mensi után 3 nappal történt.
Lehet hogy hülye vagyok, de én azt érzem hogy újra terhes vagyok (orvos szerint ennek kicsi a valószinűsége). Az is lehet hogy a gyerek utáni vágy váltja ki a has szúrkálásokat, derékfájást.
A teszteléshez még nagyon korán van (1 hétel ezelőtt történt az "eset"
).
Nem nagyon hiszek az ilyenekben, de elmentem egy jósnőhöz és Ő azt mondta, hogy ez a baba már megfogant de ez is el fog menni.
Szóval ha nem gond, itt maradnék köztetek a babavárók közt.
Vera
2007.04.21 07:13
Sziasztok!
Vera!Nagyon sajnálom ami Veled történt,igazán át tudom érezni a helyzetedet!
Én a közel 3 év alatt szinte minden hónapban éreztem,hogy na most biztosan sikerült!Ez az amikor a sok okos azt mondja,hogy ne akard annyira!Na jó,de hogy kell azt csinálni????
Egyébként ezek a tünetek a peteéréstől is lehetnek.
Én is voltam annak idelyén tenyérjósnál és számmisztikával is megnézték,hogy mikor leszek terhes.A következő egy kineziológus lett volna.Állítólag az nagyon jó mert oldja a feszültséget!
Én egyébként elkezdtem aerobicra járni mielőtt terhes lettem és ott annyi feszültség jött ki belőlem,hogy a férjem és a barátnőm is mondta,hogy sokkal nyugodtabb lettem és nem beszéltem annyit a babáról!
Reméljük a jósnőnek nincs igaza ,legalábbis a második részében
Vera!Nagyon sajnálom ami Veled történt,igazán át tudom érezni a helyzetedet!
Én a közel 3 év alatt szinte minden hónapban éreztem,hogy na most biztosan sikerült!Ez az amikor a sok okos azt mondja,hogy ne akard annyira!Na jó,de hogy kell azt csinálni????
Egyébként ezek a tünetek a peteéréstől is lehetnek.
Én is voltam annak idelyén tenyérjósnál és számmisztikával is megnézték,hogy mikor leszek terhes.A következő egy kineziológus lett volna.Állítólag az nagyon jó mert oldja a feszültséget!
Én egyébként elkezdtem aerobicra járni mielőtt terhes lettem és ott annyi feszültség jött ki belőlem,hogy a férjem és a barátnőm is mondta,hogy sokkal nyugodtabb lettem és nem beszéltem annyit a babáról!
Reméljük a jósnőnek nincs igaza ,legalábbis a második részében
2007.04.21 19:56
Sziasztok!
Elképesztő, hogy tényleg mennyien vagyunk, akiknek ezt a szomorú dolgot át kell élni.. Sajnos nem tudok túl benézni ide, de azért ha csak pár percem van is, akkor beleolvasgatok. Amikor olvasom, hogy első terhesség, második terhesség, esetleg még több, akkor teljesen kétségbe vagyok esve.. Én ezt a tortúrát nem szeretném még egyszer átélni..Bár ezzel biztos mindenki így van...
Most megyek vissza a 6 hetes kontrollra.. Kiváncsi vagyok, hogy mit mond a doki. Nem tudom, mire számítsak, kell e valami külön vizsgálat..
Mint Ti is, számolom a heteket, mindig eszembe van, hogy most lennék..... ennyi hetes, meg annyi hetes. Most kezdeném érezni a babám mozgását. Nem tudom ki hogy érzi, de én akkor fogok tudni megnyugodni, ha 9 hónap után egészséges babát tudok szülni...
Nekem is műtéti befejezésem volt egyébként.
Nagyon szurkolok Nektek mindannyiótoknak, hogy minden jjól alakuljon legközelebb. Ezt az egészet csak az tudja megérteni, aki már átélte...
Stahl28. Fel a fejjel. Én 2 hét után mentem vissza dolgozni.. iroda. Nekem a munkatársak nagyon jó fejek voltak, nehezebb visszatérésre készültem, de szerencsére nagyon tapintatosak és segítőkészek voltak..
U.annyi idős kismama a munkatársam , mint én lennék, irigylem a pocakját, de közben erőt is ad, hogy remélhetőleg hamarosan nekem is lesz....
Üdv Mindenkinek!
Elképesztő, hogy tényleg mennyien vagyunk, akiknek ezt a szomorú dolgot át kell élni.. Sajnos nem tudok túl benézni ide, de azért ha csak pár percem van is, akkor beleolvasgatok. Amikor olvasom, hogy első terhesség, második terhesség, esetleg még több, akkor teljesen kétségbe vagyok esve.. Én ezt a tortúrát nem szeretném még egyszer átélni..Bár ezzel biztos mindenki így van...
Most megyek vissza a 6 hetes kontrollra.. Kiváncsi vagyok, hogy mit mond a doki. Nem tudom, mire számítsak, kell e valami külön vizsgálat..
Mint Ti is, számolom a heteket, mindig eszembe van, hogy most lennék..... ennyi hetes, meg annyi hetes. Most kezdeném érezni a babám mozgását. Nem tudom ki hogy érzi, de én akkor fogok tudni megnyugodni, ha 9 hónap után egészséges babát tudok szülni...
Nekem is műtéti befejezésem volt egyébként.
Nagyon szurkolok Nektek mindannyiótoknak, hogy minden jjól alakuljon legközelebb. Ezt az egészet csak az tudja megérteni, aki már átélte...
Stahl28. Fel a fejjel. Én 2 hét után mentem vissza dolgozni.. iroda. Nekem a munkatársak nagyon jó fejek voltak, nehezebb visszatérésre készültem, de szerencsére nagyon tapintatosak és segítőkészek voltak..
U.annyi idős kismama a munkatársam , mint én lennék, irigylem a pocakját, de közben erőt is ad, hogy remélhetőleg hamarosan nekem is lesz....
Üdv Mindenkinek!
Rönééé
2007.04.22 11:53
Röné!
Az előző babaánél mior 8 hetes volt,én is 1 hét után dolgoztam..a munkatársak jófejségét inkább nem ecseteném. Inkább csámcsogatk rajt:(
De most már január óta nem dolgoztam... és egyáltalán nem önszántamból. Eleinte otthon kelltt maradnom, de február közepétől dolgozhattam volna, csak folyamatos kinti (építési helyszinre) tettek volna, bár tudták mi a helyzet és távol az tthonomtól, úgy hogy az utazást is saját gp-val oldjam meg..mindegy, ezt nem vállaltam és akkor mondták maradjak táppénzen..igy kérdéses az is, h ugyanahhoz a szervezeti egységhez vissza tudok, vissza akarok e menni..a kórházban 1 hónap otthonlétet javasoltak és sztem is talán május közepén munkába tudnék állni, ha lesz hova..
Nálatok az apukák, h birták? Nálunk eléggé befelé forduló és nem tudok segíteni...
Az előző babaánél mior 8 hetes volt,én is 1 hét után dolgoztam..a munkatársak jófejségét inkább nem ecseteném. Inkább csámcsogatk rajt:(
De most már január óta nem dolgoztam... és egyáltalán nem önszántamból. Eleinte otthon kelltt maradnom, de február közepétől dolgozhattam volna, csak folyamatos kinti (építési helyszinre) tettek volna, bár tudták mi a helyzet és távol az tthonomtól, úgy hogy az utazást is saját gp-val oldjam meg..mindegy, ezt nem vállaltam és akkor mondták maradjak táppénzen..igy kérdéses az is, h ugyanahhoz a szervezeti egységhez vissza tudok, vissza akarok e menni..a kórházban 1 hónap otthonlétet javasoltak és sztem is talán május közepén munkába tudnék állni, ha lesz hova..
Nálatok az apukák, h birták? Nálunk eléggé befelé forduló és nem tudok segíteni...
2007.04.22 14:17
Sziasztok!
Nekem februárban volt a műszeres befejezés a 9. hét előtt egy nappal.Én 1 napig maradtam itthon,akkor a párommal kettesben voltunk,de mentünk és lefoglaltuk magunkat.Vettünk egy biciklit a nagynak,és elmentünk étterembe,és közben persze hagytuk,hogy az érzéseink előjöjjenek,nem csináltunk úgy mintha misem történt volna,de azért nem is maradtunk otthon.Sokat beszélgettünk az érzéseinkről és annyira összehozott minket a baba elvesztése,hogy még sosem volt olyan teljes és boldog a házasságunk,mint az ezt követő időszakban.Mert akkora figyelemmel és szeretettel akartuk egymást átsegíteni ezen az elviselhetetlen időszakon,hogy közben észrevétlenül nagyon közel kerültünk egymáshoz.Szóval mi ezt kaptuk a mi kis angyalkánktól,mert ugye nem kérdés,hogy ennek a nagyon rövidke pocakban eltöltött hétnek is oka volt,talán pont ez.Másnap mindketten dolgozni mentünk.Én megkértem egy kolegámat telefonon,hogy beszéljen mindenkivel,se sajnálat,se csámcsogás a témán ne legyen és így is lett.Gyorsan teltek a napok,és mindenki nagyon emberséges volt velem.Volt ,hogy esetleg elpityeredtem,de ezt is nagyon megértően fogadták,és jót tett,hogy dolgozok tovább.Már 2 hónap telt el a befejezés óta,és boldogan próbálkozunk ismét.Optimisták vagyunk és teljesen elfogadtuk mindketten a történteket.Csak az aggaszt nagyon,hogy mi van,ha mégegyszer előfordulhat.Azt nem bírnám elviselni.Na lényeg a lényeg,csak azért írtam le,hogy én mit és hogy csináltam utána,hogy erőt adjak nektek újaknak,van élet a vetélés után,csak fel kell álni és menni tovább és remélhetőleg hamar megjön az egészséges kis pocaklakó mindannyiunkhoz.
Eszter
Nekem februárban volt a műszeres befejezés a 9. hét előtt egy nappal.Én 1 napig maradtam itthon,akkor a párommal kettesben voltunk,de mentünk és lefoglaltuk magunkat.Vettünk egy biciklit a nagynak,és elmentünk étterembe,és közben persze hagytuk,hogy az érzéseink előjöjjenek,nem csináltunk úgy mintha misem történt volna,de azért nem is maradtunk otthon.Sokat beszélgettünk az érzéseinkről és annyira összehozott minket a baba elvesztése,hogy még sosem volt olyan teljes és boldog a házasságunk,mint az ezt követő időszakban.Mert akkora figyelemmel és szeretettel akartuk egymást átsegíteni ezen az elviselhetetlen időszakon,hogy közben észrevétlenül nagyon közel kerültünk egymáshoz.Szóval mi ezt kaptuk a mi kis angyalkánktól,mert ugye nem kérdés,hogy ennek a nagyon rövidke pocakban eltöltött hétnek is oka volt,talán pont ez.Másnap mindketten dolgozni mentünk.Én megkértem egy kolegámat telefonon,hogy beszéljen mindenkivel,se sajnálat,se csámcsogás a témán ne legyen és így is lett.Gyorsan teltek a napok,és mindenki nagyon emberséges volt velem.Volt ,hogy esetleg elpityeredtem,de ezt is nagyon megértően fogadták,és jót tett,hogy dolgozok tovább.Már 2 hónap telt el a befejezés óta,és boldogan próbálkozunk ismét.Optimisták vagyunk és teljesen elfogadtuk mindketten a történteket.Csak az aggaszt nagyon,hogy mi van,ha mégegyszer előfordulhat.Azt nem bírnám elviselni.Na lényeg a lényeg,csak azért írtam le,hogy én mit és hogy csináltam utána,hogy erőt adjak nektek újaknak,van élet a vetélés után,csak fel kell álni és menni tovább és remélhetőleg hamar megjön az egészséges kis pocaklakó mindannyiunkhoz.
Eszter
2007.04.22 21:25
Stahl28: Lehet, hogy ugyanahhoz az emberhez mentünk hozzá? Talán már említettem Neked priviben (lehet hogy nem), hogy az én párom nem a szavak embere. A babánk elvesztése (és az utána levő tortúra, amit Te is nagyon jól ismersz, hisz ugyanaz a dolog miatt veszítettük el a kislányainkat) nagyon kiborított mindkettőnket. Ő jobban tartotta magát, én balga oly sokszor vetettem a szemére, hogy "neked nem is fáj, hogy meghalt a babánk", "Te meg sem sirattad szegénykét".... pedig egyszerűen arról van szó, hogy ők másként élik meg.... Hogy is élhetnék meg ugyanúgy? Hisz bennünk fejlődik, ők csak azt látják, hogy terebélyesedünk... és néha fura gombócok nőnek a hasunkon, amik szemlátomást vándorolnak.... Más a kötődés, más a kapcsolat. Ő nem beszélt a fájdalmáról, ha kérdeztem, azt mondta, persze hogy fáj, de attól még ha sírunk, nem kapjuk őt vissza.... kicsit túlzottan reálisnak éreztem, túlságosan keménynek és realisztikusnak. Ha érzelmek nélkül nézem, végülis igaza van, de én nem tudom érzelmek nélkül nézni ezt a dolgot.
Beszélgettem most a férjemmel, megkérdeztem sok olyan dolgot, amit akkor félreértettem. Például azt mondja, hogy azért nem beszélt a babáról és arról, hogy ez mennyire fáj neki, mert nem akart még azzal is terhelni, hogy még a saját fájdalmát is rám terheli. Azt mondta, "nem akartam, hogy még engem is neked kelljen vígasztalnod, inkább elfoglaltam magam valamivel, hogy kevesebbet gondoljak a fájdalmamra. Persze amikor nem látta senki, sírtam, de ezt nem kell tudnia senkinek". Legyen ez a végszó. Szerintem a férjed is így van ezzel. Ha nem teszel mást, csak megfogod a kezét, vagy odabújsz hozzá, ez elég ahhoz, hogy szavak nélkül is értse, ugyanaz zajlik a lelketekben. Azt gondolom, ne akarj segíteni neki. ez talán drasztikusan hangzik, de azt hiszem nem szabad éreznie azt, amit én akkor tettem: hogy erőszakosan beszédre kívántam bírni. Hagyd, az idő letisztítja a dolgokat és túl lesz a nehezén. Ha neked fáj, beszélj, de ne várd el tőle, hogy ő is ezt tegye. Én elvártam.... és fájt, hogy nem kaptam meg. Látod, én most, öt év távlatából értettem meg azt, amit akkor nem sikerült. Türelem és szeretet... taln ennyi.
Talán már említettem Neked priviben (lehet hogy nem), hogy az én párom nem a szavak embere. A babánk elvesztése (és az utána levő tortúra, amit Te is nagyon jól ismersz, hisz ugyanaz a dolog miatt veszítettük el a kislányainkat) nagyon kiborított mindkettőnket. Ő jobban tartotta magát, én balga oly sokszor vetettem a szemére, hogy "neked nem is fáj, hogy meghalt a babánk", "Te meg sem sirattad szegénykét".... pedig egyszerűen arról van szó, hogy ők másként élik meg.... Hogy is élhetnék meg ugyanúgy? Hisz bennünk fejlődik, ők csak azt látják, hogy terebélyesedünk... és néha fura gombócok nőnek a hasunkon, amik szemlátomást vándorolnak.... Más a kötődés, más a kapcsolat. Ő nem beszélt a fájdalmáról, ha kérdeztem, azt mondta, persze hogy fáj, de attól még ha sírunk, nem kapjuk őt vissza.... kicsit túlzottan reálisnak éreztem, túlságosan keménynek és realisztikusnak. Ha érzelmek nélkül nézem, végülis igaza van, de én nem tudom érzelmek nélkül nézni ezt a dolgot.
Beszélgettem most a férjemmel, megkérdeztem sok olyan dolgot, amit akkor félreértettem. Például azt mondja, hogy azért nem beszélt a babáról és arról, hogy ez mennyire fáj neki, mert nem akart még azzal is terhelni, hogy még a saját fájdalmát is rám terheli. Azt mondta, "nem akartam, hogy még engem is neked kelljen vígasztalnod, inkább elfoglaltam magam valamivel, hogy kevesebbet gondoljak a fájdalmamra. Persze amikor nem látta senki, sírtam, de ezt nem kell tudnia senkinek". Legyen ez a végszó. Szerintem a férjed is így van ezzel. Ha nem teszel mást, csak megfogod a kezét, vagy odabújsz hozzá, ez elég ahhoz, hogy szavak nélkül is értse, ugyanaz zajlik a lelketekben. Azt gondolom, ne akarj segíteni neki. ez talán drasztikusan hangzik, de azt hiszem nem szabad éreznie azt, amit én akkor tettem: hogy erőszakosan beszédre kívántam bírni. Hagyd, az idő letisztítja a dolgokat és túl lesz a nehezén. Ha neked fáj, beszélj, de ne várd el tőle, hogy ő is ezt tegye. Én elvártam.... és fájt, hogy nem kaptam meg. Látod, én most, öt év távlatából értettem meg azt, amit akkor nem sikerült. Türelem és szeretet... taln ennyi.
2007.04.23 06:40
Sziasztok!
Stahl28! Az apa hozzáálásban én Mandala tapasztalatátban osztozom. Az én kedvesem maximálisan mellettem volt, van azóta is. De nem beszél róla. Ők nem ugyanazt élik át, amit mi, hiszen nem az ő testükben lakik az a pici emberpalánta. Még nem mozog, de mi már azzal a tudattal kelünk, fekszünk, cselekszünk a nap minden percében, hogy Ő ott van nekünk.. A férfi tudja, de nem érzi, nem is értheti... Az én páromnak én vagyok a "kézzel fogható", neki az a fontos, hogy én rendben legyek. Valahogy ő sokkal inkább elfogadja azt a tényt, hogy valami nem volt rendben. Én ezt tudom ésszel, de a szívem sajog még mindig.
Én is azt mondom, hogy inkább alakuljon így, mint egy esetleg beteg babát világra hozni... De attól az én szívem már jobban kötődött.
Amikor én a kórházból hazajöttem, átölelt, és a fülembe súgta, hogy fel a fejjel, megígéri gogy a következő babánkat EGYÜTT fogjuk megszülni.
Ez nekem azért is hatalmas dolog, mert ő eddig kicsit berzenkedett a közös szülés ellen.. Nem erőltettem volna, ezt neki magának kell eldönteni, én annyit mondtam még a terhesség elején, hogy én szeretném....
Szóval nekem ez mutatta, hogy ő 100% MELLETTEM van, és most ez épp eléég.
Szerintem adj időt a párodnak. Lehet, hogy ő sem tudja még, hogyan kezelje ezt a szomorú helyzetet.
Nem tudja, hogy hogyan forduljon hozzád, beszéljen róla, vagy viselkedjen egészen normálisan, esetleg "pátyolgasson". Nálam az válik be, ha valaki teljesen normálisan, természetesen viselkedik velem...Ha részvéttel fordulktak hozzám, én rögtön bőgtem....
A melóhelyen nekem is "előkészítette" egy kolléganőm a terepet. Ő mondta el a többieknek, hogy mi a helyzet, és mondta, hogy majd én ugyis megadom a jeleket, ha beszélni akarok róla.
Megértem, hogy te most aggódsz emiatt, nehezebb a szitu minden szempontból..
Szívből kívánom, hogy könnyen vedd ezt az akadályt, mert van most bajod épp elég.
Én ahogy telik az idő, kezdem magam jobban érezni.. Készülök a következőre lassan... Lehet hogy korai?? Majd meglátjuk.
De attól még állandóan bennem van a baba, akit elvesztettünk..
Bocs, hogy ilyen hosszan és esetleg hibásan írtam..
Na megyek dolgozni...
Szép napot mindenkinek!
Stahl28! Az apa hozzáálásban én Mandala tapasztalatátban osztozom. Az én kedvesem maximálisan mellettem volt, van azóta is. De nem beszél róla. Ők nem ugyanazt élik át, amit mi, hiszen nem az ő testükben lakik az a pici emberpalánta. Még nem mozog, de mi már azzal a tudattal kelünk, fekszünk, cselekszünk a nap minden percében, hogy Ő ott van nekünk.. A férfi tudja, de nem érzi, nem is értheti... Az én páromnak én vagyok a "kézzel fogható", neki az a fontos, hogy én rendben legyek. Valahogy ő sokkal inkább elfogadja azt a tényt, hogy valami nem volt rendben. Én ezt tudom ésszel, de a szívem sajog még mindig.
Én is azt mondom, hogy inkább alakuljon így, mint egy esetleg beteg babát világra hozni... De attól az én szívem már jobban kötődött.
Amikor én a kórházból hazajöttem, átölelt, és a fülembe súgta, hogy fel a fejjel, megígéri gogy a következő babánkat EGYÜTT fogjuk megszülni.
Ez nekem azért is hatalmas dolog, mert ő eddig kicsit berzenkedett a közös szülés ellen.. Nem erőltettem volna, ezt neki magának kell eldönteni, én annyit mondtam még a terhesség elején, hogy én szeretném....
Szóval nekem ez mutatta, hogy ő 100% MELLETTEM van, és most ez épp eléég.
Szerintem adj időt a párodnak. Lehet, hogy ő sem tudja még, hogyan kezelje ezt a szomorú helyzetet.
Nem tudja, hogy hogyan forduljon hozzád, beszéljen róla, vagy viselkedjen egészen normálisan, esetleg "pátyolgasson". Nálam az válik be, ha valaki teljesen normálisan, természetesen viselkedik velem...Ha részvéttel fordulktak hozzám, én rögtön bőgtem....
A melóhelyen nekem is "előkészítette" egy kolléganőm a terepet. Ő mondta el a többieknek, hogy mi a helyzet, és mondta, hogy majd én ugyis megadom a jeleket, ha beszélni akarok róla.
Megértem, hogy te most aggódsz emiatt, nehezebb a szitu minden szempontból..
Szívből kívánom, hogy könnyen vedd ezt az akadályt, mert van most bajod épp elég.
Én ahogy telik az idő, kezdem magam jobban érezni.. Készülök a következőre lassan... Lehet hogy korai?? Majd meglátjuk.
De attól még állandóan bennem van a baba, akit elvesztettünk..
Bocs, hogy ilyen hosszan és esetleg hibásan írtam..
Na megyek dolgozni...
Szép napot mindenkinek!
Rönééé
2007.04.23 07:46
mandala: sztem nálunk is ugyanez a helyzet!! Megpróbálok nem akarni segíteni...csak rossz látni hogy szenved..
röné:én sem szeretem a pátyolgatást!! a munkahelytől azért félek kicsit, de majd szerdán kiderül hova tesznek vissza, ráérek akkor aggódni.
Nálunk sem egy együttszülős a férhjem (első császár volt, ott rjta kivülálló okok miatt végül nem engedték be), de azt mondta ezzel a bánattal nem hagy magamra igy bejött. persze vizsgálatkor és a legéslegvégén kiküldték..nagyon sajnáltam hogy igy kellett látnia, de nagyon jó volt hogy ottvolt velem, még ha ez önzés is.
megyek mert ismét csak a könnyeim potyognak...
röné:én sem szeretem a pátyolgatást!! a munkahelytől azért félek kicsit, de majd szerdán kiderül hova tesznek vissza, ráérek akkor aggódni.
Nálunk sem egy együttszülős a férhjem (első császár volt, ott rjta kivülálló okok miatt végül nem engedték be), de azt mondta ezzel a bánattal nem hagy magamra igy bejött. persze vizsgálatkor és a legéslegvégén kiküldték..nagyon sajnáltam hogy igy kellett látnia, de nagyon jó volt hogy ottvolt velem, még ha ez önzés is.
megyek mert ismét csak a könnyeim potyognak...
2007.04.23 16:01
Sziasztok!
Már rég jártam erre. Próbálom magam mindenfélével lefoglalni, mert már rég kórházban kéne lennem és a babót várni. Ez valami szörnyű lélekkínzó érzés. Elvileg bármelyik percben jöhetne az a picuri, de nem ez van.
Én 2 hónap múlva mentem egy másik intézményegységünkbe dolgozni. Szeptemberben beharangozták, hogy megyek, aztán kiderült, hogy mégse megyek.Így mindenki megtudta, hogy miért.
Velem nagyon tapintatosak voltak, nem kérdezősködtek, én meg nem akartam róla beszélni. Jó is volt addig, míg nem lett a kolléganő terhes. Már 4 hónapos, nagyon örülök neki, hogy velük minden rendben van, de mostanában annyira rossz érzés fog el, már ha csak ránézek is. Állandóan eszembe jut, hogy most kéne szülnöm. Itthon is csak morgok, meg bőgök. Remélem hamarosan elmúlik ez az állapot.
Ti hogy vészeltétek át ezeket a napokat?
Üdv.
Már rég jártam erre. Próbálom magam mindenfélével lefoglalni, mert már rég kórházban kéne lennem és a babót várni. Ez valami szörnyű lélekkínzó érzés. Elvileg bármelyik percben jöhetne az a picuri, de nem ez van.
Én 2 hónap múlva mentem egy másik intézményegységünkbe dolgozni. Szeptemberben beharangozták, hogy megyek, aztán kiderült, hogy mégse megyek.Így mindenki megtudta, hogy miért.
Velem nagyon tapintatosak voltak, nem kérdezősködtek, én meg nem akartam róla beszélni. Jó is volt addig, míg nem lett a kolléganő terhes. Már 4 hónapos, nagyon örülök neki, hogy velük minden rendben van, de mostanában annyira rossz érzés fog el, már ha csak ránézek is. Állandóan eszembe jut, hogy most kéne szülnöm. Itthon is csak morgok, meg bőgök. Remélem hamarosan elmúlik ez az állapot.
Ti hogy vészeltétek át ezeket a napokat?
Üdv.
2007.04.23 16:01
Sziasztok!
Már rég jártam erre. Próbálom magam mindenfélével lefoglalni, mert már rég kórházban kéne lennem és a babót várni. Ez valami szörnyű lélekkínzó érzés. Elvileg bármelyik percben jöhetne az a picuri, de nem ez van.
Én 2 hónap múlva mentem egy másik intézményegységünkbe dolgozni. Szeptemberben beharangozták, hogy megyek, aztán kiderült, hogy mégse megyek.Így mindenki megtudta, hogy miért.
Velem nagyon tapintatosak voltak, nem kérdezősködtek, én meg nem akartam róla beszélni. Jó is volt addig, míg nem lett a kolléganő terhes. Már 4 hónapos, nagyon örülök neki, hogy velük minden rendben van, de mostanában annyira rossz érzés fog el, már ha csak ránézek is. Állandóan eszembe jut, hogy most kéne szülnöm. Itthon is csak morgok, meg bőgök. Remélem hamarosan elmúlik ez az állapot.
Ti hogy vészeltétek át ezeket a napokat?
Üdv.
Már rég jártam erre. Próbálom magam mindenfélével lefoglalni, mert már rég kórházban kéne lennem és a babót várni. Ez valami szörnyű lélekkínzó érzés. Elvileg bármelyik percben jöhetne az a picuri, de nem ez van.
Én 2 hónap múlva mentem egy másik intézményegységünkbe dolgozni. Szeptemberben beharangozták, hogy megyek, aztán kiderült, hogy mégse megyek.Így mindenki megtudta, hogy miért.
Velem nagyon tapintatosak voltak, nem kérdezősködtek, én meg nem akartam róla beszélni. Jó is volt addig, míg nem lett a kolléganő terhes. Már 4 hónapos, nagyon örülök neki, hogy velük minden rendben van, de mostanában annyira rossz érzés fog el, már ha csak ránézek is. Állandóan eszembe jut, hogy most kéne szülnöm. Itthon is csak morgok, meg bőgök. Remélem hamarosan elmúlik ez az állapot.
Ti hogy vészeltétek át ezeket a napokat?
Üdv.
2007.04.24 12:46
Szia Magdica,
Tudom mit érzel, nálunk 2 kismama van, az egyik lány pontosan akkkora van kiírva, ahogy én voltam... Még poénkodtunk, hogy kézen fogva megyünk szülni... Én is irigykedve figyelem a pociját, de örülök neki, hogy ők jól vannak... Azzal bíztatom magam, hogy hamarosan ismét lehet próbálkozni.. Éneddig optimista vagyok.
Üdv:
Tudom mit érzel, nálunk 2 kismama van, az egyik lány pontosan akkkora van kiírva, ahogy én voltam... Még poénkodtunk, hogy kézen fogva megyünk szülni... Én is irigykedve figyelem a pociját, de örülök neki, hogy ők jól vannak... Azzal bíztatom magam, hogy hamarosan ismét lehet próbálkozni.. Éneddig optimista vagyok.
Üdv:
Rönééé
2007.04.24 15:39
Sziasztok!
Magdica!
Átérzem a helyzetedet!!!
Az első vetélésem után 1 héttel derült ki, hogy a legjobb barátnőm terhes!Szegény félt elmondani!Én örültem neki,de közben majdnem megőrültem!Igazából szerintem ilyenkor semmi okos tanácsot nem lehet adni,mert bármit is tesz az ember nem lesz jobb!Ráadásul ilyenkor egyébként is mindenhol terhes nőkbe botlik az ember!!
Viszont annak sem jobb aki tudja,hogy veled mi történt ő meg pont akkor terhes.Azért mondom ezt mert voltam ilyen helyzetben is.
A lányom óvónőjének egy évvel az előtt halt meg a babája szülés közben amikor én végre terhes lettem!
Nagyon rossz volt neki elmondani,húztam-halasztottam és nagyon rosszul éreztem magam ha találkoztunk!
Egyébként(fentebb már írtam)a kineziológus állítólag nagyon jó bár én nem próbáltam!
Magdica!
Átérzem a helyzetedet!!!
Az első vetélésem után 1 héttel derült ki, hogy a legjobb barátnőm terhes!Szegény félt elmondani!Én örültem neki,de közben majdnem megőrültem!Igazából szerintem ilyenkor semmi okos tanácsot nem lehet adni,mert bármit is tesz az ember nem lesz jobb!Ráadásul ilyenkor egyébként is mindenhol terhes nőkbe botlik az ember!!
Viszont annak sem jobb aki tudja,hogy veled mi történt ő meg pont akkor terhes.Azért mondom ezt mert voltam ilyen helyzetben is.
A lányom óvónőjének egy évvel az előtt halt meg a babája szülés közben amikor én végre terhes lettem!
Nagyon rossz volt neki elmondani,húztam-halasztottam és nagyon rosszul éreztem magam ha találkoztunk!
Egyébként(fentebb már írtam)a kineziológus állítólag nagyon jó bár én nem próbáltam!
2007.04.24 18:19
Sziasztok!
Ma a vártnál jobban telt a nap. Megnéztem a kolléganőm Uh-s képét és végre, hónapok óta először nem lett gombóc a torkomban. Ők szerencsére jól vannak.
Azért itthon ezidáig rohangáltam, mint egy mérgezett egér, de remélem a kis pityergés után jobb lesz a közérzetem.
Nem tudom, de már nekem is feltűnt, hogy eddig nem volt soha terhes nő a környezetemben, most meg az utcán is folyton kismamákba botlok. Mi már próbálkozhatunk, szóval szerény számításaim szerint kb. 2-3 hét múlva akár népesíthetem is ezen nők táborát.
Alziza nem lenne rossz ugrálni nekem sem, legalább megnyugodnék picit. Én nem beszélek annyit a babáról, meg az én családom se hozza szóba. Viszont az apósék...
Mindig van valami burkolt célzás( majd nézegetjük a babaruhákat, ha majd lesz baba, meg a szomszéd gyereke mekkorát nőtt, és milyen jó lesz itt rohangálni a kisgyereknek a kertben....)
Én meg ilyenkor meg se nyikkanok, mert utálom a veszekedéseket.
Gondolom ők kiszámolták, hogy letelt a 6 hónap, akkor bedobnak pár ösztönző célzást. Nem mintha kéne ösztönzés.
Szóval lehet, hogy elkezdek én is valami feszültségoldó testmozgást.
Üdv.
Ma a vártnál jobban telt a nap. Megnéztem a kolléganőm Uh-s képét és végre, hónapok óta először nem lett gombóc a torkomban. Ők szerencsére jól vannak.
Azért itthon ezidáig rohangáltam, mint egy mérgezett egér, de remélem a kis pityergés után jobb lesz a közérzetem.
Nem tudom, de már nekem is feltűnt, hogy eddig nem volt soha terhes nő a környezetemben, most meg az utcán is folyton kismamákba botlok. Mi már próbálkozhatunk, szóval szerény számításaim szerint kb. 2-3 hét múlva akár népesíthetem is ezen nők táborát.
Alziza nem lenne rossz ugrálni nekem sem, legalább megnyugodnék picit. Én nem beszélek annyit a babáról, meg az én családom se hozza szóba. Viszont az apósék...
Mindig van valami burkolt célzás( majd nézegetjük a babaruhákat, ha majd lesz baba, meg a szomszéd gyereke mekkorát nőtt, és milyen jó lesz itt rohangálni a kisgyereknek a kertben....)
Én meg ilyenkor meg se nyikkanok, mert utálom a veszekedéseket.
Gondolom ők kiszámolták, hogy letelt a 6 hónap, akkor bedobnak pár ösztönző célzást. Nem mintha kéne ösztönzés.
Szóval lehet, hogy elkezdek én is valami feszültségoldó testmozgást.
Üdv.
2007.04.25 10:29
Szia Lányok!
Látom, alakul a hangulat... már ami a lelketeket illeti... jó látni, hogy napról napra optimistább sorokat olvasok felőletek....
Nem voltam mostanában, mert kicsit zilált az életem... sok a tennivaló... kezdjük a kerítés építését és van szervezni valóm ezzel kapcsolatban bőven... meg a hivatalok is adnak feladatot... szóval azért be-benéztem és olvasgattalak benneteket, csak írni nem volt erőm...
Lehet, hogy kevesebbet leszek mostanában itt, látom mostmár annyira nem kell a lelkesítő dumám... ha mégis, megtaláltok. Akár priviben, akár az augusztusban szülök topicban rám kopoghattok. Örülök, hogy ilyen jó emberek találkoztak, mint Ti mind! További minden jót Nektek!
Fel a fejjel mindenkinek, és mielőbbi örömteli babavárást! Sziasztok!
Látom, alakul a hangulat... már ami a lelketeket illeti... jó látni, hogy napról napra optimistább sorokat olvasok felőletek....
Nem voltam mostanában, mert kicsit zilált az életem... sok a tennivaló... kezdjük a kerítés építését és van szervezni valóm ezzel kapcsolatban bőven... meg a hivatalok is adnak feladatot... szóval azért be-benéztem és olvasgattalak benneteket, csak írni nem volt erőm...
Lehet, hogy kevesebbet leszek mostanában itt, látom mostmár annyira nem kell a lelkesítő dumám... ha mégis, megtaláltok. Akár priviben, akár az augusztusban szülök topicban rám kopoghattok. Örülök, hogy ilyen jó emberek találkoztak, mint Ti mind! További minden jót Nektek!
Fel a fejjel mindenkinek, és mielőbbi örömteli babavárást! Sziasztok!
2007.04.26 19:15
Szervusztok!
Reméltem az utolsó pillanatig, hogy nem kell ezt a levelet megírnom, de sajnos néha hiába a remény. Ápr. 9-én kezdtem el vérezgetni, 11-én az első UH-n 4 mm petezsák, egyértelműen terhes vagyok. Öröm és félelem, mert a doki 24-ére hívott vissza, azzal, hogy 50-50-%, megmarad-e vagy sem. Táppénzre ne menjek, mert nem ezen fog múlni. Vártuk a babát, már négy hónapja. Első terhesség.
Eztán átestem valami betegségen is. Fájt a derekam, kezem lábam torkom. Egyre jobban elszontyolodtam, igazán azt hiszem itt már sirattam, pedig még el em vetéltem. 18-án úgy döntöttem táppénzre megyek ha a fene fenét eszik is. Háziorvos, ő beküld a sztk-ba, onnan tovább egyenest a kórházba. Pedig csak táppénzre akartam menni. Még mindíg szedem a Gravidát és reménykedem. A 19-ei. UH után is, ahol egyértelműen kijelentik, hogy elhalt a terhesség. Az agyam tudja, hogy így van, de a lelkem nem veszi be még. Két nap haladékot kapok a proftól, újabb HCG szintmérés és UH, hátha mégis... Szombaton kiderül, hogy mégse. Megfogja az épp ügy. doki a vállamat, menjek be sírjam ki magam (mintha az elmúlt két hétben nem egyfolytában sírtam volna), aztán megteszik a műtéti előkészületeket. Hívom a férjem, sírok, de nem sokáig, nem lehet. 7 órát várok a műszeres befejezésre, mikor bejön a doki akit "kisorsoltak a feladatra". Elindulok gyalog a műtő felé, azt hiszem össze esek amíg beérek, beszél hozzám az orvos és a nővér. Alapjában aranyosak, csak ne kéne itt lennem. Sírnék is, félek is, utálom az egész helyzetet. Kábítanak, nem altatnak, de mindenki belealszik. Várom, hogy belealudjak, hallom a hangokat tompán, de értem amit beszélnek . Nem alszom el!!!! Mindenki belealudt, de én nem! Elkezdik a műtétet, borzalmas, behunyom a szemem, összeszorítom a fogam és várom, hogy legyen már vége. Az ápolónő beszél hozzám, nyugtatgat, fogja a fejem és a kezem. Ez akkor és ott a világot jelenti. Csak legyek már túl rajta! És egyszer csak vége van, mondja az ápoló. Szerinte nagyon "rágörcsöltem" . Igaza van, de mi mást tehettem volna??? Próbáltam én nyugodt lenni, de az előtte való napok.... Áttesznek a hordágyra, kitolnak a műtőből, kint a férjem már fogja kezem. Be a szobába. Simogatja az arcomat, halkan suttogja, hogy aludjak én is tudom, hogy aludnom kell. Akkor biztos el is felejtem ezt az egészet. Hát alszom, néha felébredek , egy pillanatra kinyitom a szemem, de már alszom is vissza. Két óra múlva jön a doki, megnéz. elmondja a további teendőket. Iszom egy kicsit, egy fél óra múlva felállok, összepakolunk, felöltözök. Az egyik ápoló bejön, mondja, hogy ráérünk, sétáljak egy kicsit, nem muszály máris rohanni. De én mint a meszes mennék már és megyek is, nincs apelláta. Csal el, minél előbb el. Még kicsit szédülök, de már a kocsiban ülünk és megyünk hazafelé. Kezd könnyebbé válni a szívem. A kórházzal együtt igyekszem magam mögött hagyni a féjdalmat is. A köv. két napban még sírdogálok, de gyorsan halványulnak az emlékek, megnyugszom. Elrakom a megmaradt gravidát és egy terhes tesztet. Jól fog jönni legközelebb. Most ez éltet: legközelebb. Félek is, de erre nem gondolok, "programozom" magam. A férjem tünemény, annyi erőt ad, mintha neki kimeríthetetlen taralékai lennének. A jövőre koncentrálunk, mit fogunk másképp csinálni, hogy részünkről lecsökkentsük a rizikót, még egyszer ezt nem vagyok hajlandó végigcsinálni jelmondattal. Máris újra terhes szeretnék lenni, de nem lehet. Még nem
Ha netán olvassák, köszönöm, a kórházi szobatársamnak és családjának, hogy ott voltak! Köszönöm, hogy a kezembe adták tünemény 11 hónapos kislányukat és kívánom, hogy a PIC-ben lévő kisfiúk minnél hamarabb egészségben hazamehessen velük.
A jelenlevőktől bocsánat a hosszú levélért, és kívánok mindenkinek a közeljövőben boldog várandósságot és csodaszép egészséges kisbabát!!!
Reméltem az utolsó pillanatig, hogy nem kell ezt a levelet megírnom, de sajnos néha hiába a remény. Ápr. 9-én kezdtem el vérezgetni, 11-én az első UH-n 4 mm petezsák, egyértelműen terhes vagyok. Öröm és félelem, mert a doki 24-ére hívott vissza, azzal, hogy 50-50-%, megmarad-e vagy sem. Táppénzre ne menjek, mert nem ezen fog múlni. Vártuk a babát, már négy hónapja. Első terhesség.
Eztán átestem valami betegségen is. Fájt a derekam, kezem lábam torkom. Egyre jobban elszontyolodtam, igazán azt hiszem itt már sirattam, pedig még el em vetéltem. 18-án úgy döntöttem táppénzre megyek ha a fene fenét eszik is. Háziorvos, ő beküld a sztk-ba, onnan tovább egyenest a kórházba. Pedig csak táppénzre akartam menni. Még mindíg szedem a Gravidát és reménykedem. A 19-ei. UH után is, ahol egyértelműen kijelentik, hogy elhalt a terhesség. Az agyam tudja, hogy így van, de a lelkem nem veszi be még. Két nap haladékot kapok a proftól, újabb HCG szintmérés és UH, hátha mégis... Szombaton kiderül, hogy mégse. Megfogja az épp ügy. doki a vállamat, menjek be sírjam ki magam (mintha az elmúlt két hétben nem egyfolytában sírtam volna), aztán megteszik a műtéti előkészületeket. Hívom a férjem, sírok, de nem sokáig, nem lehet. 7 órát várok a műszeres befejezésre, mikor bejön a doki akit "kisorsoltak a feladatra". Elindulok gyalog a műtő felé, azt hiszem össze esek amíg beérek, beszél hozzám az orvos és a nővér. Alapjában aranyosak, csak ne kéne itt lennem. Sírnék is, félek is, utálom az egész helyzetet. Kábítanak, nem altatnak, de mindenki belealszik. Várom, hogy belealudjak, hallom a hangokat tompán, de értem amit beszélnek . Nem alszom el!!!! Mindenki belealudt, de én nem! Elkezdik a műtétet, borzalmas, behunyom a szemem, összeszorítom a fogam és várom, hogy legyen már vége. Az ápolónő beszél hozzám, nyugtatgat, fogja a fejem és a kezem. Ez akkor és ott a világot jelenti. Csak legyek már túl rajta! És egyszer csak vége van, mondja az ápoló. Szerinte nagyon "rágörcsöltem" . Igaza van, de mi mást tehettem volna??? Próbáltam én nyugodt lenni, de az előtte való napok.... Áttesznek a hordágyra, kitolnak a műtőből, kint a férjem már fogja kezem. Be a szobába. Simogatja az arcomat, halkan suttogja, hogy aludjak én is tudom, hogy aludnom kell. Akkor biztos el is felejtem ezt az egészet. Hát alszom, néha felébredek , egy pillanatra kinyitom a szemem, de már alszom is vissza. Két óra múlva jön a doki, megnéz. elmondja a további teendőket. Iszom egy kicsit, egy fél óra múlva felállok, összepakolunk, felöltözök. Az egyik ápoló bejön, mondja, hogy ráérünk, sétáljak egy kicsit, nem muszály máris rohanni. De én mint a meszes mennék már és megyek is, nincs apelláta. Csal el, minél előbb el. Még kicsit szédülök, de már a kocsiban ülünk és megyünk hazafelé. Kezd könnyebbé válni a szívem. A kórházzal együtt igyekszem magam mögött hagyni a féjdalmat is. A köv. két napban még sírdogálok, de gyorsan halványulnak az emlékek, megnyugszom. Elrakom a megmaradt gravidát és egy terhes tesztet. Jól fog jönni legközelebb. Most ez éltet: legközelebb. Félek is, de erre nem gondolok, "programozom" magam. A férjem tünemény, annyi erőt ad, mintha neki kimeríthetetlen taralékai lennének. A jövőre koncentrálunk, mit fogunk másképp csinálni, hogy részünkről lecsökkentsük a rizikót, még egyszer ezt nem vagyok hajlandó végigcsinálni jelmondattal. Máris újra terhes szeretnék lenni, de nem lehet. Még nem
Ha netán olvassák, köszönöm, a kórházi szobatársamnak és családjának, hogy ott voltak! Köszönöm, hogy a kezembe adták tünemény 11 hónapos kislányukat és kívánom, hogy a PIC-ben lévő kisfiúk minnél hamarabb egészségben hazamehessen velük.
A jelenlevőktől bocsánat a hosszú levélért, és kívánok mindenkinek a közeljövőben boldog várandósságot és csodaszép egészséges kisbabát!!!
2007.04.26 20:01
Szia Kislibus!
Sajnálom ami történt!Nem tudom olvastad e az én teherbeesésem történetét.Két gyerek után szerettünk volna egy harmadikat és igazából eszünkbe sem jutott,hogy baj lehet mert velük sem volt.Mind a kettővel rögtön terhes lettem!De a harmadik baba már nehezen sikerült!A legelső vetélésemnél Műszeres befejezésre volt szükség mert már 11 hetes volt!Borzasztó volt!De még akkor sem gondoltuk,hogy baj van velem.Aztán amikor másodszorra vetéltem el már kezdtem nagyon aggódni!!Mikor kiderült,hogy a progeszteron szintemmel van baj már túl voltam a harmadik vetélésen is!Aztán gyógyszereket szedtem és végül SIKERÜLT!!!
Én azt mondom mielőtt újra próbálkoztok nézesd meg magad!Csak egy vérvétel bár nem minden kórházban csinálják.(Nem tudom Te hova jársz.)Egyébként a vitamint szedd tovább az csak jó!Én a második vetélés után abba sem hagytam sőt még a folsavat is szedtem mellé mert azt mondják,hogy igazából akkor hatásosak ha a terhesség előtt kezded szedni!
Sajnálom ami történt!Nem tudom olvastad e az én teherbeesésem történetét.Két gyerek után szerettünk volna egy harmadikat és igazából eszünkbe sem jutott,hogy baj lehet mert velük sem volt.Mind a kettővel rögtön terhes lettem!De a harmadik baba már nehezen sikerült!A legelső vetélésemnél Műszeres befejezésre volt szükség mert már 11 hetes volt!Borzasztó volt!De még akkor sem gondoltuk,hogy baj van velem.Aztán amikor másodszorra vetéltem el már kezdtem nagyon aggódni!!Mikor kiderült,hogy a progeszteron szintemmel van baj már túl voltam a harmadik vetélésen is!Aztán gyógyszereket szedtem és végül SIKERÜLT!!!
Én azt mondom mielőtt újra próbálkoztok nézesd meg magad!Csak egy vérvétel bár nem minden kórházban csinálják.(Nem tudom Te hova jársz.)Egyébként a vitamint szedd tovább az csak jó!Én a második vetélés után abba sem hagytam sőt még a folsavat is szedtem mellé mert azt mondják,hogy igazából akkor hatásosak ha a terhesség előtt kezded szedni!
2007.04.27 05:52
Kislibus!
Fura volt olvasni a soraidat, mert olyan volt, mintha én irtam volna 4 évvel ezelőtt.
De nézd csak a vonalzómat, 3 hónappal később megfogant a következő baba, és egészségesen meg is született.
Meglátod, nálad is igy lesz!
Tudom, nehéz a várakozás, de itt éppen ebben tudunk segiteni egymásnak, úgyhogy gyere, és irj!
Még nekem is 2 hónap van hátra az újabb próbálkozásig.
És én is szedek vitamint 2-3 naponta. Ártani nem árt.
Fura volt olvasni a soraidat, mert olyan volt, mintha én irtam volna 4 évvel ezelőtt.
De nézd csak a vonalzómat, 3 hónappal később megfogant a következő baba, és egészségesen meg is született.
Meglátod, nálad is igy lesz!
Tudom, nehéz a várakozás, de itt éppen ebben tudunk segiteni egymásnak, úgyhogy gyere, és irj!
Még nekem is 2 hónap van hátra az újabb próbálkozásig.
És én is szedek vitamint 2-3 naponta. Ártani nem árt.
Boeske
2007.04.27 10:03
Sziasztok!
Alziza : én is gondoltam rá, hogy kivizsgáltatom magam és nem várom meg, amíg habituális vetélőnek titulálnak, mert ezt én tényleg nem vagyok hajlandó még egyszer végig csinálni! Csakhát nem hiszem, hogy a progi szintemmel van a baj. A progeszteron a terhesség megtartására szolgál, tehát arra, hogy a baba ne váljon le a méhfalról. Nálam a terhesség megtertásával nem volt gond, mert a baba halt el előbb, de a terhességet továbbra is fennt tartotta a szervezetem. Ezért kellett műtéttel befejezni. Minden esetre én is nygodtabb lennék, ha megnéznének és azt mondanák, hogy nincs semmi gond, itt egyszerűen a szerencsétlen véletlen játtszott be.
Boeske: azért is vagyunk itt, mert mind hasonló rosszat éltünk át. És hasonló jót is fogunk! Neked is műszeres befejezés volt? Kápzelem milyen boldog lehettél amikor újra két csíkot láttál a teszten. Azért gondolom benned volt a félsz, amíg túl nem jutottál a kritikus korszakon. Ezt a félszt ti hogy kezelitek? Én megpróbálom félre tenni, és inkább a pozitív dolgokkal foglalkozni. Néha ha rosszra gondolok, megrézom a fejem, mintha ki akarnám rázni belőle a gondolatokat. Hülyeség, de működik
Alziza : én is gondoltam rá, hogy kivizsgáltatom magam és nem várom meg, amíg habituális vetélőnek titulálnak, mert ezt én tényleg nem vagyok hajlandó még egyszer végig csinálni! Csakhát nem hiszem, hogy a progi szintemmel van a baj. A progeszteron a terhesség megtartására szolgál, tehát arra, hogy a baba ne váljon le a méhfalról. Nálam a terhesség megtertásával nem volt gond, mert a baba halt el előbb, de a terhességet továbbra is fennt tartotta a szervezetem. Ezért kellett műtéttel befejezni. Minden esetre én is nygodtabb lennék, ha megnéznének és azt mondanák, hogy nincs semmi gond, itt egyszerűen a szerencsétlen véletlen játtszott be.
Boeske: azért is vagyunk itt, mert mind hasonló rosszat éltünk át. És hasonló jót is fogunk!
Neked is műszeres befejezés volt? Kápzelem milyen boldog lehettél amikor újra két csíkot láttál a teszten. Azért gondolom benned volt a félsz, amíg túl nem jutottál a kritikus korszakon. Ezt a félszt ti hogy kezelitek? Én megpróbálom félre tenni, és inkább a pozitív dolgokkal foglalkozni. Néha ha rosszra gondolok, megrézom a fejem, mintha ki akarnám rázni belőle a gondolatokat. Hülyeség, de működik 
