Ginuska!
Csak semmi pesszimizmus!
Monácska!
A PCOS (PCO=policisztás petefészek, PCOS= policisztás ovárium szindróma, amikor külsőleg látható tüneteket is okoz) egészen a legutóbbi időkig nőgyógyászati betegség volt, hiszen a betegek többsége a nőgyógyászaton került diagnosztizálásra.
A probléma lényegét éppen ez adja, h. az UH elterjedése előtti időkben csak azoknál a nőknél diagnosztizálták a betegséget, akik dagadtak voltak, szőrösek és/vagy ragyásak, és azért mentek el dokihoz, mert tíz év házasálet után sem jött össze a baba.
Ilyenkor a dokik már az ajtóból meg tudták mondani, h. "asszonyom önnek PCOS-ja van!" a nő meg nézett rá áhitattal, h. "A doktor úr elsőre tudta, h. mi bajom van!".
(Ennek legrosszabb folyománya, h. a dokik egy része még mindig a tankönyvi tüneteket keresi és egy dagadt jetit vár, miközben gyanta is van a világon, nem beszélve arról, h. a betegek jelentős része kifejezetten sovány, és egyeseknél hiperandrogén tünetek sem jelentkeznek!)
Ezek után a nőt többnyire elküldték petefészek csonkolásra és remélték, h. az átmenetileg lecsökkenő tesztoszteronszint utat enged a normál működésnek.
Néha sikerrel is jártak, azonban a petefészek szabdalása elég brutális volt, ezért a laparoszkópia megjelenésével bekövetkezett a "hatalmas áttörés", a laparoszkópiás drilling.
A másik lehetőség a stimulálás, aminek legegyszerűbb formája abból áll, h. clomifén citráttal blokkolják az agyalapi mirigy nőihormon receptorait, így az úgy érzékeli, h. hiány van és stimuláló hormonokat termel.
Sajnos ez nálunk PCO-soknál vagy egyáltalán nem vezet PÉ-hez, v. hiperstimulációt okoz (bár ezt inkább a hormonális stimulálások szokták kiváltani)
A másik lehetőség a ténylegesen hormonokkal történő stimulálás.
Mindez természetesen a nőgyógyászat tárgykörébe tartozik!
Csakhogy közben valakik elkezdték kutatni, h. vajon mi lehet a háttérben. Találtak is egy csomó dolgot, pl. hiperprolaktinémia, pajzsmirigy alul- v. túlműködés, mellékvese túlműködés, és egyszercsak vki elkezdte firtatni a párhuzamot a metabolikus szindróma és a PCO közt. Majd rájöttek, h. a háttérben az esetek túlnyomó többségében egy sajátos anyagcsere elváltozás áll, az inzulinrezisztencia, a II. típusú diabétesz előszobája.
Mondhatnánk, h. akkor miért nem a diabetológusok ugrottak rá a témára? Hát valójában ők talán többet hallottak róla, mint a nőgyógyászok, pláne azok, akik ott voltak tavaly a tihanyi konferencián, ahol Petrányi doktor tartott ebbő a témából előadást.
A diabetológusok viszont sajnos igen túlterheltek a diabéteszesekkel, és egyenlőre mi még nem vagyunk azok!
Ugyanakkor viszont, mivel az IR (inzulinrezisztencián) kívül a fent felsorolt betegségek is hasonló tüneteket, és PCO-t okozhatnak, célszerű a metforminos kezelés megkezdése előtt minden más problémát kizárni. Ehhez viszont már endokrinológus szükséges.
Szóval így jutottunk el a nőgyógyászattól az endokrinológiáig.
Sajnos erről a betegek többsége nem tud, a nőgyógyásznak meg nem érdeke, h. továbbküldje, hiszen már egy laparoszkópiás beavatkozás is igen sokat hozhat a konyhára!