Sziasztok!
Próbáltam gyorsan olvasni, Julcsika alszik, de már bármikor ébredhet, így rákapcsolok a turbóírásra.
Kitti, nagyon jók a képek, látszik, hogy jól éreztétek magatokat! Eszembe jutott, mikor mi voltunk Debrecenben, és rámtört a mehetnék.
Szombaton utazunk le Zalába, az is jó túra lesz, remélem Julcsika is jól viseli majd a hosszú autókázást. Eddig több a vonatos tapasztalata, de most autóval megyünk, apósom visz bennünket.
Ex, hát, nem semmi a kép!
Szóval Julcsi pasijának már saját verdája van! Azért elviszi majd néha egy körre?
Tandika, nagyon aranyos a pancsis kép!
Reni, lehet, hogy Petiben egy mosógép szerelő bújt el?
Kimike, én is bekukkantottam a blogodra.
A garázsos story nekem is bejött.
A barátnődet nagyon sajnálom...
Marcy, hogy ízlett Marcikának a brokkoli? Julcsinak az az egyik kedvence. Ma én is azt csinálok neki, tegnap apósomnál voltunk, és adott egy nagy fej brokkolit, megfőzöm egy kis krumplival, és szerencsére a fagyasztóban van főtt csirkemell, még azt is dobok bele.
Juca, Julcsinak is kőkemény hasa van, szerintem még Rubint Réka is megirigyelné!
Már 4 hónapos kora óta emelgette a fejét, nagyon korán fel akart ülni, aztán sokáig oldalt támaszkodva össze is jött neki, önállóan egy másfél hónapja ül. Lehet, hogy a köldöksérves babák ráéreznek, hogy edzeni kell rá, és erősítik a hasfalukat.
Egyébként a nővérem mondta, hogy náluk ezért nem ragasztják már régóta a köldöksérveket, mert sokkal hamarabb megerősödik a hasfal, ha "használva van".
És végül magunkról egy kicsit. Mert nem nagyon bírom magamban tartani... Szóval, lehet, hogy nyáron költözünk!
Már vagy fél éve fűz bennünket apósom, hogy költözzünk vissza hozzá. Mielőtt összeházasodtunk, két évig nála laktunk, de nagyon szerettünk volna függetlenek lenni, így lassan két éve ideköltöztünk a férjem másfél szobás lakásába, a 9-re... Ami két embernek tökéletes, de jött Julcsika, és elkezdtük fontolóra venni a visszaköltözést. Apósom már akkor kivolt, mikor eljöttünk tőle, ő nagyon szerette volna, hogy maradjunk, nem rég vette azt a kertes házat, ahol voltunk. Nekünk viszont fontosabb volt a nyugalom, és a függetlenség. Azonban elkezdtünk agyalni, hogy nem járnánk-e vele mégis jól, ha ott laknank vele, így tegnap megbeszéltük a dolgot. Ha odamennénk, kapnánk két szobát, ami elé csinálna egy kis előszobát, szóval egy kicsit külön lennénk, a nappali, meg a ház többi része is közös lenne. Tehát ha elköltöznek az unokahugáék, akik most ott laknak júliusig, akkor lehet, hogy visszamegyünk.
Remélem jól döntünk... Nagyon sokat rágódtunk rajta, mert hát, valljuk be, nem egyszerű apóssal lakni, de most a távolabbi jövőre kell gondolnunk, így ki tudjuk adni a lakásunkat, abból tudunk félretenni. Ráadásul Julcsi is jobb levegőn, kertes házban lehet.
Ja, és még mindig visszajöhetünk a lakásunkba, ha nem jönnénk ki jól após-pajtással.
Ami nagyon biztató, hogy apósom teljesen odavolt az örömtől, mikor a költözés szóba jött, nagyon lelkesen magyarázta, hogy alakítná át a házat. Szóval, ha minden összejön, belevágunk, végülis már két éve nem költöztünk, nálunk ez nagy idő.
Na, felébredt a csajszi, de rendes volt, mert pont be tudtam fejezni.