Na, íme néhány kép, mindjárt felrakom a Bali újszülöttet is összehasonlítás végett.
A szülésről, hááát, ez is iszonyú fájdalommal járt, mégis így visszagondolva nem hagyott bennem olyan mély (rossz értelemben) nyomokat, mint az első. Valszeg mert 1 óra alatt zajlott le a tágulás nagy része, miután megrepesztették a burkot, na azt követően a fájások között szinte nem is volt szünet, a dokim pont beért a kitolásra. Az viszont most sokkal nehezebb volt, mint Balival, lehet mert nem csináltam intim tornát egész terhesség alatt?
Nem tudom, azért 4-5. kitolásra megvolt a fejecske, és nem volt gátmetszés sem, csak egy kis repedés. Ennek köszönhetően sokkal virgoncabb vagyok, mint Balival, nem is érzem, hogy néhány napja szültem. Egyébként este 11 körül kerültem be a szülőszobára, és fél3-kor megszületett Ádám. Utána még 2 órát ott lehettünk, de Ádi nem igazán akart szopizni, csak sírt keservesen, szegénykém nagyon meggyűrődött a nagy erőlködéstől.
Itthon próbálunk belerázódni az új életünkbe, az éjszakák lehetnének jobbak is, mert az hagyján, hogy sokszor ébred, de legtöbbször nem is akar a kis szentem visszaaludni. Így ma éjjel is 3X 1,5 órát sikerült aludni. Edzettségemnek köszönhetően még csak álmos sem vagyok, na majd délután....És hát Balu is ébred legalább 2x, de ő cuki, és most visszaalszik egyből.
Egyelőre teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok, perzse sokszor bizonytalan, hogy egyik gyerekem sem szenvedjen hiányt semmiben. Hát meglátjuk, kialakul majd, azért még nagyon az elején járunk.
Kedden még a játszira is kimentem Balival, mindenki csodálkozott, de jól esett egy kis friss levegő. Kérdezték, hogy kire hagytam a bébit, és mindenkinek leesett az álla, hogy természetesen az apukájára. Végül is a szoptatáson kívül mi az amit nem tud megcsinálni? Semmi!
most pihennem kéne, mert Balu sincs, Ádi alszik, úgyhogy lelépek, csók
Kata, ne aggódj Blanka miatt, Peti sem siette el a mászást, de nem is kezdte nagyon későn, úgyhogy nyugi!!!!!!!!!!!